Itt az ősz, itt a hörghurut

Hétvégén Maxim kezdett köhécselni, persze folyt az orra is. Hétfő délután elvittem orvoshoz megnyugtatásképp, még szerencse, hörghurutot diagnosztizált a doktornő. Pedig nincs láza sem, viszonylag jól eszik. 3-4 nap otthonlétet javasolt, hogy ki tudja pihenni Maxim a betegségét, meg én is jobbnak láttam, hogy jöjjön inkább rendbe (a következő betegségig). Délelőtt Norbival van, aki így nem halad a ház körüli munkákkal (esővízgyűjtő bekötése, kapu befejezése), de végülis ráérünk - ahogy ő mondja.
Tény, hogy vasárnap és hétfő éjszaka sokat köhögött, de tegnap éjszaka nem hallottam semmit.
Viszont nagyon jó formában, jókedvű és persze nem akar aludni, se délután, se este.
Tegnap kétszer kellett elmesélnem az esti mesét - a teherautós pipik és a cicák után most malacok következtek - a sötétben, és mire már azt hittem, hogy végre alszik, felült, és megint kezdte a mondandóját: kaptam szeprüt, kaptam lapátot isz, meg gebelyét (gereblyét) isz. Ezt délután óta tízszer biztos, hogy elmondta. Norbival a bakácsbótban voltak, és kapott kisszerszámokat.
Délután valami hengerről is magyarázott, amit az apjával láttak, de nem tudta elmondani amit akart, én meg persze nem értettem a sztorit, amin jól felhúzta magát. Aztán egyszer csak a sötétben megvilágosodott neki, és kiderült, autómosóban voltak: báci priccelte habbal atót, nagy hengerek moszták atót, kicsi hengerek is mosták atót utána, apával néztük hengereket.
Annyi mondanivalója van, hogy még aludni sincs ideje :-)

Halloween a bölcsiben

Luxemburgban is keveredik a katolikus ünnep az amerikai halloween-ünneppel. Itt is munkaszüneti nap a mindenszentek november 1, de a töklámpás ünnep is jelen van október végén. Sok ház ablakában, kertjében díszelegnek a tökök és sok helyen rendeznek halloween-partit október 31-én. A bölcsiben is tartottak, csak a sok hiányzó miatt inkább november 2-án délután. Már jó előre szóltak, hogy szerda délután valami jelmezfélét kell vinni, de ez lehet épp valami narancs-fekete kombinációjú öltözék. Szerencsére van is ilyenünk, kicsit későn kapcsoltam, hogy valami sapkafélét szerezzek, így maradt a fekete-narancs színekben pompázó harisnya-felső kombináció. Mikor Maximért mentem, alig ismertem meg; bent ropták a táncot, szólt a zene, és minden gyerek kifestve. Otthon vettem észre, hogy még a körmét is kilakkozták. 

Úgy tűnt, tetszett Maximnak a rendezvény, mondták, hogy a többiekkel ellentétben ő nyugodtan meguzsonnázott, az arcfestéstől idegenkedett az elején, de aztán be tudták fejezni a remekművet. Még otthon is mondogatta, hogy harisnyában vagyok, ez harisnya. (Az őszi szezon óta még nem volt hajlandó harisnyát venni.) Nagyon örültem, hogy ilyen jól fogatta a rendezvényt, mikor kérdeztem, hogy táncoltak, énekeltek-e, hogy jól érezte-e magát, azt felelte, igen.
Másnap reggel ettől függetlenül nem akart menni, azt mondta, hogy bótba megyünk, kenyeret venni. 
(Az arcfestésének érdekessége, hogy Maxim fél a pókhálótól, és nagyon utálja, ha belenyúl. De nagy örömmel ismételte utánunk este, hogy pók-háló van az arcán.)

Hosszú hétvége Nagyiékkal

Múlt szombat este érkeztek a szüleim néhány napra. Maxim rekord idő alatt feloldódott, beszélgetett, játszott velük. Most láttuk, hogy mennyit fejlődött egy hónap alatt, a Norbi családjának látogatása óta. Rögtön megtalálta a közös hangot a nagyszülőkkel, sokszor, ha nem figyeltek rá, szólt, hogy Popi/Nagyi, nézd! Minden játékába bevonta őket, állandóan beszélt hozzájuk, beszélgetett velük. Teljesen fel volt dobva, pörgött, jött-ment. Most kezdi igazából érteni, hogy mi a család.
Ha sétálni mentünk, vette elő a cipőiket, és mondta, hogy ez Nagyié, ez Popié. Voltunk játszótéren, hétfőn barkácsboltban, kukatelepen - nélkülem, mert én hétfőn dolgoztam.
Tőlünk pár percre két pici erdő is van, a közelebbiben sétáltunk kedden. Maxim először nagyon óvatos volt, csak az úton ment, aztán persze lementünk az avarba, és egyre bátrabban mozgott. Levelet gyűjtöttünk, persze amit mi szedtünk, az nem volt jó, gombát kerestünk, de persze nem szabad hozzá nyúni gombához. Ahogy a játszótérről sem akar haza menni, úgy az erdőből sem. Még keresnünk kellett gombát, még egyszer le kellett menni az avarba, na még utojára szaladgálunk, aztán csak sikerült visszalindulnunk.

A bölcsivel is kirándultak múlt pénteken egy közeli erdőben, busz vitte a gyerekeket; sajnos az állandó járat megszűnt, és a bölcsinek nincs kerete a bérlésre, igy az idén már csak egyszer mennek, pedig nagyon élvezték a gyerekek a szokatlan közeget, az ingoványos talajt. (Óvatosan érdeklődtem, nem lehetne-e megkérdezni a többi szülőt, hogy egy-két alkalomra összedobjuk a buszra a pénzt. Majd meglátjuk. Innen jött az ötlet, hogy egy-két óras levegőzésre itt van nekünk két erdő is sétatávolságra.)
Maxim kedvenc mozgásformája a szaladgálás. Szaladgál a játszótéren - de csak a már ismert helyeken, és ha nincs más család -, a házban, az udvaron, az erdőben. Esténként nem maradt ki a szaladgálok pocakban műsor, egyszer még a téli csizmáját is felvette, meztelenül. (Ezt egy jó hete vettem, jobban örül neki mint egy játéknak, bent a házban sokszor fel akarja venni, van hogy csizmában eszik, és mondja, hogy bizony, csizmában akarok enni. Az elején még a dobozába is vissza kellett tennünk. Azóta egyébként a télnek nyoma sincs persze, így egyenlőre tényleg csak bent használja.)
A négynapos szünet után megint nem akar bölcsibe menni reggel, de legalább nyugodtabban eszik.
Ha látogatóink vannak, sokkal izgágább, nincs ideje, türelme rendesen enni. Aztán egy-két nap után megint visszatér a régi szokásához, mikor szépen, lassan, akár egy órán keresztül is elücsörög és eszeget az asztalnál.
Tegnap reggel a sok mondanivalójában pedig ott volt: Popi elment haza.

Az első őszi betegségünk

Múlt hétfőn kicsit náthásnak tűnt Maxim, a bölcsiben nem látszott rajta semmi, aztán estére belázasodott (40 fok). Szerencsére a második lázcsillapító már hatott, de egész éjszaka nézte Norbi a lázát, és egész éjszaka köhögött Maxim. Másnap elmentünk az orvoshoz, szerencsére a tüdeje tiszta volt, de szárazan köhögött. Irritált, piros volt a torka és a füle, a doktornő félt, hogy fülgyulladás lesz belőle, így kérte, hogy Maxim maradjon otthon. Napközben köhécselt, kevesebbet evett, de egész jó kedélyű volt, legalábbis a hétfő esti bágyadtsághoz képest. De minden éjszakát végig köhögött, nem akart egyedül aludni, így én sem aludtam. Kedden nem is mentem dolgozni, aztán szerdától délelőtt Norbival maradt itthon, én meg délután voltam vele. Hiába kapott Flixotide-ot este, nem szakadt fel a köhögése, és pénteken újból belázasodott, így kapott egy erősebb gyógyszert (nem antibiotikum, hanem szteroid tartalmú gyulladáscsökkentő), és innentől kezdve szépen javult. A héten megy bölcsibe, igaz, az első két reggel nagyon nehezen ment, mondta is, hogy nem szeretném böcsibe menni, pedig előtte betegen is bölcsibe akart menni.
Engem teljesen kimerített az éjszakázás, ráadásul a munkahelyem is elég stresszes, hogy a héten itthon maradtam. Eddig nem sikerült pihennem (konyhaszekrényt vettünk Norbival, elmentem úszni, tegnap átmentem Németországba vásárolni), de mától muszáj egy kicsit lazítanom. Az indok a bal oldalon látható, már azt is tudjuk, hogy kisfiunk lesz megint.