Advent, mikulás

Csak nem tudtam kikecmeregni az ártalmatlannak tűnő náthából, légcsőhuruttal itthon vagyok kedd óta. A legrosszabb a köhögés, amitől már a fejem is majd' szétmegy. Hátha nem kapja vissza tőlem Maxim, én a munkahelyen is összeszedhettem, a főnököm pont ugyanezzel küzd még mindig. És most jöjjön a Mikulás.

Kedd reggel beletettem egy csokitélapót a cipőjébe, én orvosnál voltam, mikor megtalálta, de azóta is emlegeti, tegnap este, már azt hittem alszik, erre felül és kiabálja vigyorogva:

- Nagy cokimikulást kaptam, Nagy mikulász cipőmben.

Reggel alig bírt magához térni, mivel este nem akart elaludni, éjszaka pedig rosszat álmodott, és nehezen aludt vissza (először azt mondta, hogy nem szemmitől ijedt meg, de aztán mondogatta, hogy dörög ég - vihar volt nálunk). Szóval még tiszta kómás, egyszer csak felül és nevet:

 - Nagy mikulász cipőmben. Nagy cokimikulást kaptam.

- Ki tette oda? Anya vagy a Mikulás? - kérdezem.

- Aja - feleli bizonytalanul.

Őrület, hogy egy hete még azon keseregtem, miért nem eszi meg Maxim újabban a levest (legfeljebb a krumplit, répát ette ki belőle úgy egy hónapon át, mióta betegeskedik), erre egy hete megint szépen eszi a leveseket, kiissza a levét, ahogy régen, vacsorára is kér belőlük. A csokit is eszi, nagy bánatomra. Eddig nem is nagyon evett csokoládét, nem adtunk neki, de a bölcsiben kapott most csomagot - mindig elfelejtem megkérdezni, hogy igazi mikulás hozta-e nekik, Maxim azt mondja, igen -, tele mindenféle "egészségesebbnél egészségesebb" édességgel, és az apjával megettek egy csokit belőle, én innen vettem ki a csokimikulást, amit a cipőjében talált kedd reggel, és aminek le is harapta a fejét. Aztán tegnap vacsora előtt már csokit kért, persze nem adtunk neki, szépen vacsorázott levest, házipizzát, aztán reméltem, elfelejti a csoki-dolgot, de persze jött, hogy kéri a mikulását. És hát jó néhány darabkát megevett belőle. Reggel leülünk az asztalhoz, már előtte megbeszéltük, mit fog enni, erre követeli a csokit. Mondtam, hogy majd reggeli után, és végül nagyon jól evett és a csoki is kimaradt - helyette mézeskenyeret kért, amit a müzlijével, kukoricapehellyel felváltva tömött. Pedig nem édesszájú, remélem, elmúlik majd ez a mánia. Egy-két hete pudingért volt megveszve, amit szintén az apjával ettek.

Az adventi naptárja egy nagy télapó, kihúzható dobozkákkal, amikbe mindenféle apróságot tettem bele: gesztenyétől kezdve, télapós szalvétán át ragasztható pici mikulásig. Az első nap persze nem akarta megérteni, hogy egy nap csak egy dobozkát nyitunk ki, na akkor jött Nagyi adventi kalendáriuma, amiben pici csokiformák rejtőznek, de ezeket nem nyitjuk minden nap, ez a tartalék, ha mindenáron ki akar még egy dobozt húzni. Azóta egyszer volt ilyen, úgy tűnik elfogadta a szabályt.

Itt egyébként a mikulás nem csupán édességet hoz a gyerekeknek, hanem ajándékokat. A gyerekeknek ez olyan mint nálunk a karácsony. Most még ez nem gond, de majd ha iskolába fog járni Maxim, akkor gondolom, nem maradhat ki az itteni ajándékozási szokásokból. Végülis kapott tegnap egy itthoni mamuszt, és egy ötujjas kesztyűt, a mamuszát ma reggel mindenáron fel akarta venni, hiába mondtam, hogy megyünk lassan, és hogy nem segítek, addig próbálta, amíg sikerült egyedül felvenni - persze miután megunta mondani, hogy aja, szegíts. (Eddig szerencsére a ruháknak is legalább úgy örül, mint a játékoknak.)

 

 

Szőrös narancslé és takica

Maxim imád a Matchba menni, ami tőlünk 5 percre van gyalog; bár mostanában bicikli, kisbicikli helyett autóval megyünk, mint az átlag luxemburgi. Múlt héten narancslét vettek Norbival, mégpedig azt, amire ő rábökött a boltban. Egy igazi, rostdús változatot sikerült kiválasztani, szerintem az üvege tetszett neki. Otthon következett a nagy megállapítása: kérek szőrösz naranclét.

A könyvekben, neten sokszor lát katicát, és nem tudjuk miért, de nem akarja helyesen kimondani, az ő pöttyös bogara takica. Bárhol meglát egyet, megörül neki.

A heti kedvencem a borotválkozása. Továbbra is iszonyat jó megfigyelő, és bár nem borotválkozik túl gyakran Norbi, Maxim igazán ritkán látja, de már profi módon kiveszi az apja elektromos borotváját a dobozból, miután kéri, hogy vegyem le a polcról, mutatja, hova kell dugni a zsinórt a készülékbe, aztán rámutat a kis fejekre, hogy azok vágják a szakállt, majd elkezd borotválkozni (védőkupakkal!), először az egyik, majd a másik arcocskáján:

- Megborotvákozok. Nagy szakállam van.

Már volt, hogy megjegyezte az apjának, amikor tényleg szakálla volt, hogy szőrösz. (Ezt nem tőlem hallotta.)

A ködös őszi idő?

Gondolom (remélem), a ködös idő sem kedvez az erre érzékenyeknek, rengeteg a vírus, sok felnőtt is beteg, és sajnos minket sem kerülnek el. Maxim hétvégen megint betaknyosodott, de héftőn úgy tűnt, megússzuk ennyivel, és egy kis éjszakai köhögéssel - egészen estig. Hétfő éjszakát végig köhögte, de elég durva, irritált száraz köhögése volt, adtam neki este inhalálót (Flixotide-ot), és hajnalban Ventolint, mert már a légzése sem tűnt normálisnak. Délelőtt elmentünk az orvoshoz, Maxim megint nagyon ügyes volt, most már a váróban sincs úgy megszeppenve. A doktornő nem hallott zörejt a tüdejében, viszont a köhögése kételyeket ébresztett, azt mondta, hogy valószínű a hörgőtágító hatása miatt nem hall semmit. Kapnia kell az inhalálókat, és három homeopátiás szakkönyvét is megnézte, hogy mit adjon neki. Szerencsére szerdára enyhült a köhögés, szakadozik fel neki, éjszaka is jóval kevesebbet köhécsel, és viszonylag jól van. Láza is csak kedden volt, de magától lejjebb ment. Az biztató, hogy egy-két nap után jól van Maxim, viszont borzasztó, hogy egyfolytában beteg. (Öröm az ürömben, hogy a doktornő már kiválóan ismer minket, tudja Maxim, mire érzékeny.)

Szerdán délután tartotta a bölcsi az adventi ünnepét, a szülőket is meghívták. Megbeszéltük kedden, hogy ha nem lázas Maxim, akkor elmegyünk egy kicsit. Persze mire odaértünk délután 5-kor, már nem akart bemenni Maxim, az első fél órában nagyon meg volt szeppenve, utána csak evett egy kis sütit, ittunk, picit oldódott, de nem ment oda senkihez, így egy óra után eljöttünk. Tényleg óriási hangzavar és tömeg volt a szobájukban, és láttam, hogy a vele egykorú kisfiú is a szüleivel ácsorgott az egyik sarokban, utána pedig kint lépcsőzött, és esze ágában sem volt bemenni. Más lett volna egy kicsit, ha bölcsiben van egész nap, és látja, hogy érkezik a többi gyerek szülei.

Azért bírom a "bátor, vagány" gyerekek szüleinek megjegyzéseit, hogy "Te jó ég, mennyire félénk ez a kisfiú!", és hasonlóak.



Maxim mondja

Maxim rengeteget beszél. Amint magához tér reggel, már jár a szája. A bölcsiben is sok a mondanivalója, de nem értenek meg mindent abból, amit mond, mert sokat beszél magyarul. Otthon most kezd inkább egy-két szót, kifejezést luxemburgiul mondani, vagy idéz valami versből, énekből. Már egy ideje megy a szerepjáték is, volt olyan hét, hogy minden este krumplit, hagymát szedtünk, vagy éppen a kis szivacsa, autós kártyája a keksz, szendvics, amivel megkínál minket. Pár napja beáll valami mögé, és onnan kérdezi, hogy mit kérünk. Ezt biztos, hogy a bölcsiben játsszák.
Nagyon magabiztosan tud állítani dolgokat, a megfelelő kötőszavakat használva.
- Dee,
- Bizony.
- Szerintem ez megszáradt. (Pedig akkor teregettünk ki.)


Jöjjön néhány mondat tőle.


Meglát valamit, ami eszébe jut: efelejtettem. Ezt isz efelejtettem.
Nem látok semmit. Lepfivesz kapcold fel villanyt.
Egy, kettő, három. És ugrik, vagy csak számol valamit. Még ritkán sikerül neki két lábbal ugrania, ha fogom a kezét és koncentrál, akkor többnyire összejön a páros lábbal ugrás.


A kukásautót nem tudja kimondani, valami kutyáató lesz belőle. Próbáltam neki szótagolni, többször ismételve a szót, erre ő: Anya, ne mondd!


Bácik mit isznak? Szört isznak. Majd néhány nap múlva: Bácik szört isznak, mi ezt esszük. Bubis vizet iszok. A legjobb, mikor reggel követeli az apjától, hogy Apa, igyál szört. Vagy: Apa, kész pálinkát? És közben bőszen bologat, hogy naná, hogy apa iszik pálinkát.


Keres engem: Aja ninc itt, akkor hova ment? Hova lett aja?


Ülünk az autóban, Norbi élesen vesz be egy kanyart: Eldőtem. Hogy vezetsz apa?


Levettük a kiságy egyik oldalát. Maxim első reakciója: Valaki levágta ágyat. Hát Maxim levágta.


Egy hétig tartó topik volt, hogy ki mekkora repülőbe fér be. Azt is játszottuk, hogy negykézlábra ereszkedtem, és rámült, vagyis beszállt a repülőbe, miután kulccal beindította.
- Beszállunk nagy repülőbe. Apa is befér nagy repülőbe. Anya befér kici repülőbe. (Nagy bólogatás.)
- És Maxim?
- Maxim nagy repülőbe befér.


Hétköznap reggeli közben:
- Mindjárt jövök, addig egyétek a csigát apával - mondom Maximnak (a csigát én sütöttem :)).
- Apa, egyél csigát - utasítja az apját.
- Én már megettem - válaszolja Norbi.
- Aja, adj csigát! - mármint az apjának. :-)


Kinyitja a konyhaszekrényt Maxim, elővesz egy doboz szójakakaót és mondja:
- Ezt találtam. Kakaót szeretnék inni.
- Ennek nem lehet ellenállni - mondjuk. Erre ő:
- Kakaót akarok lépfivesz inni.


Imádom, mikor mondja:
Aja, te manó! Te, ajamanó!


A tagadás elég nehéz a magyarban, és sokszor jól mondja Maxim, hogy ninc szemmi, de előfordul, hogy a "nem van" kifejezést használja. A szavak sorrendje sem egyszerű:- Nem lázas vagyok.
- Nem még megyünk böcibe, még jáccunk.


Néhány több szótagból álló szónál egyes mássalhangzókat felcserél. A helikotpert most már jól mondja, de a kalapács még mindig kapalács, illetve kapalál - pedig a kalap szót teljesen jól mondja -, és a kedvencünk a katica, ami a mi kisfiunknál takica.


A ragozást tekintve nagyon ügyes, az esetek nagyobb részében jól használja  a személyragokat, viszont egyre többször használ E/3-at, igaz, van, hogy aztán megismétli E/1-ben: Maxim nem szereti leveszt. Maxim nem szereti tojászt. Nem szeretem tojászt. Már használgatja a jövő időt, és a múlt idő nem okoz neki gondot.
- Beindult, be van indítva, be fog indulni - mármint a motor a képzeletében (ezeket egymás után mondta.)Nagyon sok jelzőt használ, és Norbi már néhány hete megtanította neki a kisebb-nagyobb fogalmát, amit helyesen alkalmaz. Egyre több színt tud már, az alapszíneken kívül a barna, rózsaszin, lila sem okoz gondot neki, és egyre többször fűzi bele a mondatába. A fekete, fehér és a szürke most kezd krisályosodni, ma reggel azt mondta az autóban: Apa kisz szürke atóval elment dogozni. Két napig kivételesen Norbi vitte reggel Maximot a bölcsődébe, és tegnap reggel kisebb krízis lett abból, hogy nem tud játszani vele felkelés után. Zokogva követelte az apját:
- Kérek apát.
Utólag ez olyan édes. Egy diktafonnal kéne járni, és rögtön rámondani/megismételteni Maximmal egy-egy mondatát vagy monológját, mert olyan vicces. Így leírva persze nem adja úgy vissza, de én még most is jókat nevetek rajta, miközben írom a bejegyzést.