Nagyfiúnak nagyágy

Én nagy fiú vagyok - mondja gyakran Maxim. Ez volt a kulcsmondat a kiságya átalakításában. Most lesz négy hete, hogy Maxim gyerekágyban alszik, egy védőkorláttal kiegészítve.
A hálózsákról decemberben szokott át a paplanra, de először a délutáni alváshoz kapott vagy kért takarót, majd az estihez is. Akkor gyors vettünk gyerekpaplant, aztán kis idő után este volt, hogy mégis zsákot kért, amit nem is bántam, mert akkor még a kivett oldalú kiságyban aludt, vagyis inkább a mellette lévő matracon, mert hiába tettük át a kiságyba, reggel mindig a matracon aludt. Én aztán már át sem raktam a kiságyba, egyre nehezebb volt, illetve csak akkor lehetett átrakni, ha már mélyen aludt, különben félálomban is visszamászott a matracra. A beteges időszak alatt szokott át teljesen a matracra, előtte azért sokszor bent ébredt reggel a kiságyban.
Aztán eldöntöttük Norbival, hogy átalakítjuk a kiságyát, és megpróbáljuk egy-két héten át, hogy alszik rendes ágyban. (Ezt semmiképp sem akartuk a pelenka-leszoktatással együtt, amiben továbbra is az esti pisinél tartunk.) Haza jövünk délután a bölcsiből, Norbi mondja Maximnak, hogy nézze meg a nagy ágyát. Tetszett Maximnak, ki-be mászkált - a korláton át közlekedik még most is, egy-két alkalmat eltekintve -, ugrált, mondta, hogy aa, mekkora ágyam van. Mivel ki akartuk iktatni a matracon alvást, és rakosgatást, ezért én az ágya mellé ültem le villanyoltás után. Először be sem akart menni az ágyba, de aztán csak bemászott és végülis közös párnára hajtva fejünket, el is aludt. Norbi éjszakás volt (micsoda időzítés az ágycserére), az éjszaka közepén Maxim kiabál, hogy aja. Átmegyek, mondja, hogy megijedtem. De azt már csak reggel mondta meg, hogy a faltól ijedt meg. Ott maradtam nála, még egyszer hajnalban kellett megsimogatnom; gondoltam, hogy pár éjszakát még talán kibírok, de többet nem, nekem aludnom kell, akkor még dolgoztam is ráadásul. De a következő éjszakát szépen végig aludta Maxim, és az azutánit is. Jó egy hét után mertem azt mondani, hogy Maxim most már igazi ágyban alszik. Azért a biztonság kedvéért a fotelágyat kinyitom minden este elalvás után, ha véletlenül kipottyanna belőle, de eddig szerencsére nem volt szükség rá. Egy falvédő jó lenne, de még nem találtam ki, milyen. Mikor megijedt az első éjszaka a faltól, azzal nyugtattam, hogy itt közel van a fal, majd veszünk rá falvédőt. Ő rögtön rávágta, hogy jó, és még pontosított, hogy bútorboltban veszünk falvédőt.

Lillák és Milánok

Nem unatkoztunk hétvégén, Norbi éjszakás volt, így ő szombaton aludt, mi meg Maximmal elmentünk Benedekhez (1 évvel idősebb). Reggel gyors muffint sütöttem, Viki pedig ebédet készített, amiből Maxim nagyon jól evett, Bence viszont nem. Több hónapja találkoztunk utoljára, Maxim szégyenlősködött egy kicsit, de aztán eljátszadozott a két fiú, illetve Maxim felfedezte Bence játékait. Ő még mindig sokat játszik egyedül a bölcsiben is. Majdnem 4-kor indultunk haza, kérdezem Maximot a kocsiban egy ásítás kíséretében, hogy nem álmos-e, neem, és a következő pillanatban, amikor ránéztem, már aludt is.
Vasárnap délután Lilláék és Milánék jöttek el hozzánk, Maxim nagyon várta őket, főleg Lillát, délelőtt többször kiabálta, hogy Lilla, Lilla. Egyszerre értek hozzánk, és most hogy ezért, vagy mert délelőtt későn kelt és nem akart ebéd után aludni, így álmos volt akkor, nem tudom, de Maxim csak bújt belém, meg suttogott nekem.
Sok idő kellett hogy feloldódjon. Addig szépen hagyta is, hogy Milán játsszon a játékaival, Lillát sem piszkálta. Aztán ahogy beszélgettünk, Maxim meghallotta Orsit, aki megjegyezte, hogy a három gyerek milyen egyforma, és Maxim a legnagyobb (mivel ő a legfiatalabb). Kis idő múlva Maxim elkezdi mondogatni: én vagyok a legnagyobb. Lilla vitába szállt vele, hogy nem, ő a legnagyobb, és addig mondogatták egymásnak, hogy Lilla elkezdett sírni. A fiúk kérdezik, mi történik, mi mondjuk, majd Maxim egy kis gonosz vigyort vág a fiúknak. Nagy kópék. Lilláék hamarabb haza indultak, Milánnal játszott utána Maxim, egész jól. De ez tényleg az én- és enyém-korszak fénykora, mert Maxim több ízben is féltékeny, vádló megjegyzést tett Milánra. Persze az is közre játszik, hogy egyforma korúak, és Lilla is volt, hogy Maximot vádolta, pedig épp ő kezdte a veszekedést. Szóval az egyik ilyen, hogy nézegették a fiókokat Maxim szobájában, Norbi ott volt velük, egyszer csak Milán kihúzza a felső fiókot, Maxim pedig gyorsan az alsót, rá a lábára. Nagy sírás, és mondja, hogy Milán volt. Milán megevett egy almát, miután elmentek, Maxim könnyekkel küszködve mondja, hogy Milán megevett egy almát. Ő még pucolva sem eszik mostanában almát, csak pár napja rakosgatta őket, és biztos az zavarta, hogy most eggyel kevesebb van. Az egyik felfújható labdáját még a vendégek érkezése előtt leengedték Norbival, Maxim kérésére, másnap reggel Maxim állítja nekem, hogy Milán tönkre tette a labdát, az Milán volt, nem ő, nem apa. Viszont még mindig csak velük ilyen bátor, már amennyire, hiszen most is legalább egy órán át rám tapadt, a bölcsiben azért a félénk gyerekekhez tartozik.
Pont ma reggel érdeklődtem egy kicsit, hogy milyen Maxim, mert hogy egyre többet mesél a bölcsiről, de nehéz eldönteni, mi igaz, mi a képzelete szüleménye, abból, hogy Gábriel húzogatta felszőmet, és te is meghúztad az övét, igen. Vagy olyan fontos információk, mint Leó kakált, Leó magára borította csokis tálat. Az biztos, hogy nagyon szeretik a bölcsiben a gondozók, nagyon jó a kapcsolatuk Maximmal, és bár kezdi magát megvédeni, azért ez csak enyhe önvédelem. Legalábbis ma reggel ezt mondták. Sokszor reggel, mikor belépünk a szobába, mindig van néhány gyerek, aki nagy üdvrivalgással fogadja Maximot: Maskim, Maskim - kevesen tudják kimondani a nevét.
Visszatérve a vasárnap délutánra, Maxim még fürdés után is kiabálta, hogy Lilla, Lilla. Mondom neki, hogy ha ennyire szereted Lillát, mi történt, mikor megérkeztek és itt voltak, mitől ijedt meg, miért játszott keveset Lillával. Semmi válasz, erre kérdezem tőle, hogy sokan érkeztek egyszerre, ettől szeppent úgy meg? Aztán persze ugrál tovább az ágyán. Picivel később a sötétben elkezd beszélni: kicit sokan voltak Lillák. Kicit sokan voltak Milánok. Majd belelendülve folytatja: megmutattuk nagy görcöt apaszobában, megnéztük nagy görcöt, Milánnal, apával, Norbival, Andrásszal. Meg Marie-Paulnak is megmutattuk nagy görcöt.
(Magyarázat: a parkettánk mintázatában vannak görcsök, és szombaton Maxim legalább fél órán keresztül ezzel nyúzta Norbit, hogy ez mi? itt lyukasz főd. Aztán jött a magyarázat, meg hogy a nappaliban is vannak görcsök a parketta mintázatában. Azt viszont nem értem, Marie-Paul, aki az egyik gondozó, hogy kerül a történetbe, és ráadásul váltig állította Maxim, hogy már pedig Marie-Paul nem a bőciben van, Marie-Paul otthon van. A hálószobánk meg továbbra is apaszoba, ma reggel pedig kivételesen azt mondta az ő szobájára, hogy a mi szobánk, mármint az ő és az én szobám, mert hogy mi ott alszunk, apa meg az ő szobájában; pedig tudja, hogy én csak addig vagyok a szobájában, amíg el nem alszik.)

 

El vagyunk havazva

Inkább átvitt értelemben mint szó szerint, bár kétszer itt is esett egy-két centi hó. A mínuszok itt is megjelentek, és mikor állt volna le a kazánunk, ha nem a leghidegebb éjszaka, múlt kedden, amikor is reggel 7-kor -15,5 fokot mutatott a kint álló autó hőmérője. Maxim szerencsére semmit nem vett észre  hidegből, és a lázának is jót tett, mert a hétvégi köhécselésből hörghurutja lett, hiába adtam neki bogyókat, és maradt otthon Norbival hétfőn, délutánra lázas is lett, és a légzése sem tetszett. Az orvoshoz negyed hétre mentünk, a váró este 6-kor tele volt, így a mínusz 10 fokban sétáltunk egy kicsit. Sajnos a tüdeje sípolt, de ahogy megkapta este a kétféle belélegzőt, már szakadt is fel neki. És a köhögést leszámítva formában volt, mert sem kedden, sem szerdán nem aludt délután, és az étvágya is megmaradt. Szerdán velem maradt itthon, teljesen lefárasztott, én egy fél órára "lepihentem". Kb. 5 perc után jött is Maxim: Aja ébresztő, jó reggelt. Fel kell húzni redőnyt. És ezt még párszor megismételte, majd mindig jött hogy ezt nem bírja kinyitni, azt nem éri el, keljek fel most már. Igaz, a fél óra alatt egy-két percre azért be tudtam hunyni a szemem.

Én január óta félmunkaidőben dolgoztam, de nem sok mindent csináltam meg abból, amit szerettem volna. Igaz, úszni minden héten elmentem, két hétig a boltokat jártam a nagy téli leárazások miatt, sokszor pedig olyan fáradt voltam, mire hazaértem, hogy nem volt kedvem semmit csinálni. Péntek volt az utolsó munkanapom, ez a hét már be van táblázva, így remélem, jövő héten lesz időm pihenni is, és befejezni is az elmaradt dolgaimat. 

Maxim csütörtöktől ment bölcsibe, bár még mindig szakad fel neki, de nagyon jól van. Ma is este 10-kor aludt el; reggel meg majd ébresztgethetem. 

Maxim lampionja

Február 2-a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, Krisztus bemutatása a jeruzsálemi templomban 40 nappal a születése után. Itt Luxemburgban ez a nap a gyerekeké, lampionokkal (régen gyertyával), énekelve járják a házakat délután, este, bonbonért cserébe. Már jó előre szóltak a bölcsiben, hogy szerezzünk be egy lampionbotot erre a napra, ami elsőre mint egy játékhorgászbot, csak horog helyett lámpa van a végén, mert menni fognak a gyerekek énekelni a lampionokkal. A lampiont ők készítették a bölcsiben, a zacskó édesség délután külön várakozott Maxim fakkjában. Maxim azt mondta, hogy ő nem énekelt, a többiek igen, meg hogy sütit kaptak a cicába. A bölcsődében csak annyit mondtak, hogy minden rendben volt, nem félősködött.

 

A cicáról este lekerült a zacskó, biztos ráhúzták, hogy ne potyogtassák szét az édességeket a gyerekek (vagy hogy az se fázzon ebben az igazi téli hideg időben).