Milán 4 éves

Szerdán lesz Milán 4 éves. Szombaton ünnepeltük a szülinapját, mert a nagyszülők is ott voltak. Jól megbonyolítottuk a partit, mert Norbinak szombaton még dolgoznia kellett, és csak pénteken tudta meg, hogy mehet napközben dolgozni, vagyis késő délután ő is oda tud jönni, és tud a fiúkkal iszogatni. Ezért két kocsival nem mehettünk, és ha ő buszozott volna, estére érkezett volna meg. Így rászántam magam, hogy mi megyünk busszal, Maxim nagy örömére. Orsiék felajánlották, hogy elhoznak minket, végül abban egyeztünk meg, hogy egy átszállást megspórolunk, és hozzájuk közel lévő - 10 perc autózás - megállóhoz jön értünk a másik Norbi, Milán apukája. Ez nagy segítség volt - ezúton is köszönjük mégegyszer -, mert Robin a buszozás végén üvöltött, ugyanis nem mászkálhatott, ráadásul kiderült, miért ült nagy nyugodtan, csendben a babakocsiban: tele rakta a pelenkát. Így ahogy leszálltunk, kicseréltem a pelenkáját a buszmegállóban, a babakocsiban újabb üvöltés közepette. Aztán az autóban már csendben volt. Maxim mikor megtudta, hogy buszozunk, ujjongott. No meg annak is örült, hogy megyünk Milánékhoz, jön Lilla is, és reggel mondta, hogy nagyon-nagyon sokáig maradjunk. :-) Ő végig beszélt a buszon, kérdezett, és csak mondta, mondta.
Robinnak nem tetszett a bográcsban főtt pörkölt, ekkor még krumpli nélkül, így megevett egy bébiételt. Aztán amikor a nagyok is ettek, ő is oda ült a kis asztalhoz, ahova egyébként is szívesen ül és ilyenkor nagyon kell vigyázni, hogy ne dőljön hátra a padon, mert esett már le. Természetesen a tortából is evett, és egyértelműen a csupacsokisat preferálta a meggyessel szemben. A tortát külön ki kell emelnem, Orsi saját maga sütötte és díszítette, két tortát versenyautópályává varázsolt, még versenyautók is "gurultak" rajta. Sajnos fényképezőt nem vittem, mert tudtam, hogy a gyerekek mellett képtelenség lenne még képeket is csinálnom, a többiek úgyis készítenek majd.
Robinnak alapjában jó kedve volt, de ha elesett vagy valami kizökkentette, akkor sírt és egy darabig fel kellett venni. Fél 4 körül raktam le Vince ágyába, és 2 órát aludt. A nagyok ekkor már javában kincsvadásztak, Orsi szuperul megszervezte, kis segítséggel el is jutottak az ajándékig, a fiúk Verdás festményt, Lilla Hello Kittyset kapott, amit nekik kell kifesteni. Maxim volt talán a leglelkesebb, igaz, egyszer Lilla borítékját találta meg, mert Milán nagypapája ahhoz a borítékhoz irányította. Aztán oda adtuk Milán ajándékát, majd a mi Norbink is megérkezett: evett, sörözött és sokat cipelte Robint, aki időnként sántikált - erről a következő bejegyzésben írok. Bár esőt jósoltak egész napra, Capellenben délelőtt záporozott is, de Orsiéknál délutánra még a nap is kisütögetett, így kint voltunk egészen estig. Maxim nagyon élvezte a partit, hamar megbarátkozott Milán mamájával, papájával is, energikus volt egész délután, el is aludt a kocsiban haza fele.

Idei első uszodás élményünk és két új fog

Végre nem betegek a gyerekek, Robin is úgy tűnt formában van, elmentünk uszodába. Eszembe nem jutott, hogy Robin meg lesz lepődve, és hogy nyűgös is lesz, ami egész hétvégén kitartott, mert hogy a 4. kisörlője végre áttörte az ínyét, egy hónap szenvedés után. Meglepő módon Maxim az első pillanattól élvezte, Robin meg gyakorlatilag nem csinált semmit egy órán keresztül. Először én úsztam egy kicsit, majd Norbi, és mikor már menni akartunk, Robin addigra már fürdőköpenyben ücsörgött, egyszer csak elkezdte levenni a köntöst és ment be a vízbe. Na majd legközelebb hamarabb magára talál.
Ott ebédeltünk az uszodában, Robin nem sokat evett, és később ugyan az evéssel nem volt gond, de rengeteget nyűgösködött, állandóan fel kellett venni. Vasárnap délután eljöttek Lillák, akkor is sokszor jött hozzám vagy az apjához hogy vegyük fel. Hétfőn azt hittem, végre jók lesznek az éjszakák, mert kijött a 2. szemfoga felül, 14 foggal büszkélkedhet. De nem, jön az alsó kettő, és ma éjszaka aludt először jól a héten. Szerencsére a bölcsiben jól aludt, egy napot leszámítva, viszont volt két kaka-balesetünk. Az egyik kedd este, vacsora végén, ami nem fért a pelenkába, ment a nadrágjába, és ezt a deréktól lefele úszok a kakában akciót szerdán az apukájával is megismételte. Nincs hasmenése szerencsére, mert nem kakál többször mint szokott - már csak átlag 3-szor naponta.
Szóval nekem ne állítsa senki, hogy a fogzás nem okoz semmilyen panaszt.

Tréningen voltam...

Sűrű hétvégénk volt. Szombaton állatkert, vasárnap pedig jöttek hozzánk Nagyiék. Maximmal mentünk eléjük a buszhoz vasárnap délben, majd szerda délben együtt ebédeltünk a munkahelyemen hármasban, aztán indultak is vissza Békéscsabára (busz, repülő és autó kombinációval). Maxim nem örült, hogy ilyen hamar elmegy Nagyi és Popi, ő még szeretett volna velük játszani, játszani és játszani.
Én hétfőn, kedden tréningen voltam Brüsszeltem, Norbi pedig éjszakás volt, így eljöttek unokázni egy kicsit a nagyszülők. Tartottam tőle, Robin hogyan veszi majd, hogy nem lát szűk két napig, és hogy mit csinál éjszaka, de  nem volt megtörve. Hétfőn hajnalban mentem és kedden este érkeztem, mikor meglátott, nem nagyon reagált, aztán később mintha meg lett volna zakkanva egy kicsit, de ez a hőség, fogzás miatt is lehetett ennyire szembetűnő.
Ez pont az a hétfő, kedd volt, amikor nagyon meleg lett, így legalább nem a bölcsiben szenvedtek a gyerkőcök. Jól elvoltak, Robin napközben jól aludt, éjszaka viszont nem annyira, Nagyinak át kellett mennie hozzá hétfő hajnalban és éjszaka is.
A kedd este azért nehézkesre sikeredett. Robin lázas volt délután, kapott lázcsillapítót, és éjfélkor megint lázas lett, de előtte már annyit szenvedett, hogy mindenképpen adtam volna neki valamit, a homeós kúpunk kevésnek bizonyult. Igaz, hogy péntek óta megint kicsit taknyos Robin, szűk két orrfolyásmentes hét után, viszont megint teljesen bedagadt neki az ínye a 4. kisörlőnél ami nagyon nehezen akar kibújni, és véraláfutásos lett megint. A bölcsiben először arra gondoltak, hogy valami fertőzés van neki ott, aztán látták, hogy a foga dúródik. Tanakodtunk Norbival, mit csináljuk, vigyem szerdán bölcsibe, de reggel nem volt láza egyáltalán, szóval végül mentek Maximmal bölcsibe. Mire Robin formába lendült kedd este, addigra Maxim kezdett "legyengülni". Vacsora után egyszer csak elkezdett sírni, hogy neki fáj a feje, de nagyon, amit délután is mondott már, aztán már annyira sírt, hogy kapott egy kis adag fájdalomcsillapítót, megfürdettem, és mentünk aludni. Lehet, hogy sok volt neki egyszerre a meleg, kevés alvás, nagyszülők, bár volt egy kis hőemelkedése is. Viszont keveset voltak kint, napszúrást nem kaphatott. Reggelre nem volt semmi baja, nem is tiltakozott a bölcsi ellen.

Állatkerti útmutató

Hosszas egyeztetések egymással na és az időjárással meghozta gyümölcsét: egy szép, kicsit felhős, kicsit hűvös szombati napon a három család együtt kiruccant Amnéville-be, a közeli álletkertbe.
Maxim, Milán és Lilla hol együtt, hol külön nézték az állatokat. Maxim addig nem nyugodott, amíg meg nem találtuk a krokodilokat, így a papagáj-show után megkerestük kedvenc állatát. (Azt ne kérdezzétek meg, miért ez a kedvence, ő mondta, és még azt is hozzá tette, hogy lehet, Robinnak és apának is a krokodil a kedvence.)

 

A krokodilok, gyíkok és egyéb szörnyű állatok után ebédeltünk. A végén még a három nagy sültkrumplizott játék közben, amihez Robin is csatlakozott.
Az állatkert nagy, de egy nap alatt gyerekekkel is bejárható, nagyon jól szervezett, a legtöbb állat úgy van körbe kerítve, hogy körül járhatjuk a helyüket. Néhány különlegesebb állat tényleg lélegzetelállító: fehér tigris, gorillák, fehér oroszlánok.

 

Etettünk kecskéket, na ez Robinnak nagyon tetszett, ő amíg látott kukoricát, addig adogatta az állatkáknak.

Az elején kivettük a babakocsiból, és utána nem igen akart vissza ülni. Sokat sétált, őt nem érdekelték a papagájok, addig rohangáltam vele egyik állattól a másikig. Neki sokszor egy-egy lépcső volt a legnagyobb élvezet. Nagyon elfáradt, egy idő után vinni kellett egyfolytában és mivel reggel korán kelt - és bár egy 20 percet aludt az autóban -, délutánra teljesen kész volt, de egyszerűen nem akart/tudott elaludni. Mi már nem vártuk meg a fél 6-kor kezdődő fóka-produkciót, amiről Andiék azt mondták, szuper volt. Nem baj, majd legközelebb, jövőre talán ezzel kezdünk.

Ugyan csak 50 percre van tőlünk, de iszonyat drága a belépő, és jobb úgy mennünk, hogy Robin is kibírja a napot, mert hiába aludt el rögtön a kocsiban és egy másfél órát biztos szundított, utána egész este sírt. Majd csak fürdés után tért magához egy kicsit.

 

Maxim is elfáradt rendesen, ő volt a "vezetőnk". Vettünk egy képes könyvet, útmutatót az állatkertről, amiben sokszor nézegettük a térképet. Egy idő után kérte a könyvet, és mintha abból olvasna és tájokozódna, úgy "vezetett" minket. Otthon pedig megkereste az állatkertes képeskönyvét, amit igazából Robin kapott Dédipapától, és azt kellett olvasnunk néhány napig, másnap állatkertet is csináltunk, a sok-sok játékállatokból.