Lilla 4 éves

Ma. Vasárnap ünnepeltük a szülinapját, természetesen náluk. A dolog érdekessége, hogy Andrásnak, az apukájának vasárnap volt a szülinapja. Ezt mindig elfelejtjük. Igaz, megegyeztünk, hogy épp elég a gyerekek szülinapját észben tartani.

Gyönyörű napsütéses nyári vasárnap lett, igazi kánikula. A gyerekek pancsoltak a medencében, csúzdáztak, hintáztak. Persze ebédeltünk is, aztán Robint leraktam aludni. Ekkor a nagyok kitalálták, hogy be akarnak menni, így bent folytatódott a zsibongás. Most azért előfordult egy-két apróbb veszekedés, de azért jól érezte magát Maxim, nagyon sokat emlegeti Lillát és Milánt.

Délután tortát is ettünk, Andi sünitortát sütött Lillának. Mondtam is, hogy Orsi versenyautós és Andi sünis tortája után nekem is össze kell valamit ügyeskednem. Norbi, Milán apukája szerint krokodil tortát kell készítenem, mivel Maxim még mindig krokodil-lázban ég.

Maxim strandolt

Ahogy ő mondja, olyan uszodában volt aminek nincs teteje. Végre itt is kellemes nyári idő lett, ami nem csak 2 napig tart. Úgy terveztük, hogy Orsiékkal együtt megyünk vasárnap uszodába, de sajnos Robinnak nem tett volna jót. Sajnos megint taknyos lett egy hete, és szombat éjszaka annyira köhögött és sírt is, hogy muszáj volt adnom neki egy puff ventolint. Szerencsére jó kedvű, étvágya remek, de inkább otthon maradtam vele, legalább egy kicsit tudtam haladni az otthoni dolgokkal, amíg aludt.

Összekészítettem a strandoláshoz a csomagjukat, ekkor Maxim meglátta a karúszót. Hevesen tiltakozott, hogy neki az nem kell, ő nem megy be a mély vízbe, mert nem ér le a lába, de mondtam Norbinak, hogy vigyék el, mert Milán már karúszózik. Jó döntés volt, ugyanis nagyon élvezte Maxim a "mélyvizet" (1,20 méter) a karúszóval: nagyon kell tekerni a lábammal, hogy fönn maradjak - mesélte otthon. Jól érezte magát, a tervek szerint szombaton elmegyünk egy másik strandra, remélhetőleg négyesben.

Visszatérve Robinra, szerintem megint a fogzás is közbe játszik, mert szombaton kijött a 3. szemfoga, ezzel 15-re bővült fogainak száma.

Maxim ovija

Szombaton információs délelőttöt tartott az óvoda.
Egész pontosan, ez egy 1 éves korai, fakultatív szakasza az iskolának (education précoce), amit 2 év kötelező oktakás követ (éducation préscolaire), ez a felkészítő szakasz az iskolára, ami még összesen 6 osztály az alapképzésben. A luxemburgi rendszerben ezután következik a hétosztályos középiskola. Az első 3 év, amiből tehát a legelső év nem kötelező, a mi óvodánknak felel meg. Csak a körzethez tartozó iskola ingyenes, ha máshová akarja vinni a szülő a gyereket, az fizetős és helyfüggő. Itt nagyon furcsán szervezik a "tanítást", ugyanis hétfőn, szerdán és pénteken 8-tól 11.30-ig és délután 14.00-től 16.00-ig, kedden és csütörtökön csak délelőtt vannak az oviban. Körzettől függ, hogy az első évben biztosítanak-e és hogyan napközit a kicsiknek. Szerencsére nálunk nagyon jól szervezett a rendszer, és a kicsik ugyanabban az épületben maradnak egész nap, beleértve az ebédszünetet is. A napközit külön igényelni kell, és fizetős; ez egy másik szervezet, más gondozókkal lesznek a gyerekek, együtt ebédel az 5 csoport, már akik kérnek ebédet, és egy vagy két csoportba osztják őket a napköziben. Iskolaszünetben igényelhetünk napközit, de ott együtt lesznek az idősebbekkel, viszont olyankor mindig szerveznek különféle programokat. Itt egyébként rövidebb a nyári szünet és évközben rengeteg egy-két hetes szünet lesz (őszi, téli, karnevál, húsvét, pünkösd).
Csak az kezdheti el az ovit, aki szeptember 1. előtt betölti a 3 évet, Maxim januártól járhatott volna, de egyszerűbb volt, hogy a két gyerkőc szeptemberig egy bölcsibe járjon, mivel Maxim szeptemberben megint az első fakultatív évet kezdte volna (ő évvesztes az itteni rendszerben, szalajt - ahogy Bcsabán mondjuk).
Az egyetlen probléma, hogy még mindig épül a hiperszuper iskola Capellenben, és csak remélhetjük, hogy jövő őszre kész lesz, ezért át kell vinnünk Maximot minden nap a mameri iskolába, ami ha nincs dugó 5 perc, biciklivel pedig bő 10 perc. Én onnan szintén tudok vonattal menni dolgozni, szóval csak egy kis plusz szervezésre van szükség.

A gyönyörű időt kihasználva biciklivel mentünk, 3 km, nem vészes, de visszafele szinte végig emelkedő. Maxim ugyan már nem tiltakozott az ovi ellen, de mikor megtaláltuk a nevét a Lila színű csoportban, és elindultunk befele, ő egy másik terembe akart bemenni. Robin egyből rávetette magát a játékokra. Megkaptuk a papírokat, kérdezhettünk a gondozóktól, akik közül egy tanító néni, egy gondozó néni és egy helyettes. 19 nevet számoltam meg a papíron, 11 lányt, végre nem csupa fiús csoportban lesz Maxim. Nagyon nehezen oldódott, szégyenlősködött, de aztán megpillantottuk az ablakból a játszóteret, ami tanítási időn kívül a nagyközönségnek is nyitva van. Na és mit láttunk meg? Krokodilokat, nem is egyet! Kisebbet, nagyobbat, fából kifaragva. Innentől kezdve megérkezett Maxim lelkesedése, és természetesen ki akart menni. És ha szóba kerül, hogy oviba fog járni, mondja, hogy ott vannak krokodilok, amit ugye nem akarnak neki elhinni, pedig ez most nem csak a fantáziája szülte. Találkoztunk egy magyar kislánnyal, ő másik csoportba fog járni, de ha kap napközit, akkor ebédszünetben és délutánonként találkozni fognak.
Nagyon szereti a bölcsit, néha megkérdezi délután, hogy másnap lesz-e még, vannak barátai, akikkel együtt játszik, szereti a gondozókat is, nem tudom, mennyire gyorsan fogja megszokni az új helyet. Addig is még két hónapja, hogy élvezze a bölcsit, aztán új korszak kezdődik.

Robin jobb lába

Mielőtt Brüsszelbe mentem tréningre két napra, lesérültem. A nappaliban ráléptem egy un. pörgettyűre, es valahogy úgy sikerült, hogy a néhány centis fogantyúja beleállt a sarkamba a talpamon egy pillanatra, aztán lepattant a pörgettyűről, nekem viszont vérzett a helye rendesen, néhány millit benyomódott a bőröm. Két napig sántikáltam.
Ezek után jöjjön Robi lába. Örültünk, hogy végre nem folyik az orra, erre két hete csütörtökön ahogy haza értünk a bölcsiből, Robin nem akart a lábára állni, sírt, hogy vegyem fel. A bölcsiben nem mondtak semmit, a lábán nem látszott semmi, cipő nélkül is ugyanezt tette, végül adtam rá egy másik szandált, aztán egyszer csak elkezdett járni. Ezt este még megismételte, de másnap reggel és a bölcsiben nem, péntek este megint nem akart rá lépni a jobb lábára. Szombaton Orsiéknál is előfordult, akkor már kezdtem ideges lenni, meg találgatni, hogy mi lehet vele. Végül vasárnap bevittem az ügyeletre, ahol az orvos szeme előtt ment rendesen, de amíg vártunk, legalább kétszer nem akart járni. Na mindegy, az lett, amire gyanakodtunk: valószínű a köröm nyomja a bőrét.
Elég furcsák a körmei a lábán, nagyon sokáig nem is nőttek, aztán barázdás lett a nagyujján a köröm, sárgás színűek is, de a gyerekorvos mindig azt mondja, hogy ne csináljunk vele semmit, csak spec. kalciumport adjak Robinnak, amitől legalább gyorsabban nő a körme. Azért is mentünk az ügyeletre, mert kíváncsi voltam, hogy más orvos mit mond a körmére. Szegénykémnek ferdén van a körömágya is, és úgy tűnik, hogy tényleg nyomhatja egy kicsit a köröm, éppen ezért nem szabad vágnom, csak amikor már egyértelműen túl nőtt a lábán a köröm, és akkor is csak egyenesen, sarkokat nem kivágva. Egy oldattal kell naponta kétszer beborogatni a két körmét, és azt mondta még az orvos, hogy amivel segíthetünk egy kicsit, hogy eltávolodva nőjön a köröm a bőrtől, az a szappan. Szappannal reszeljük meg kicsit a körmét, mert a köröm alatt maradó szappanreszelék kis rést képez a köröm és a bőr között. Próbáltam rákeresni erre a neten, de nem találtam semmit. Mindegy, most alkalmazzuk, ezen a héten már nem láttuk, hogy fájna a lába, így nem kell visszamennünk egy sebészhez. Természetesen ahhoz túl kicsi, hogy levegyék a körmét. De más egyebet nem mondott.
Az ügyeletes orvos egyébként a capelleni orvos volt, akihez már vittem Maximot és Robint is, mikor a mi doktornénink nem rendelt, és ő egy normális, korrekt dokinak tűnik. (Ő küldte anno Maximot a kórházba sürgősségivel, mikor először volt hörghurutja.)