Pókember-jelmez

Magamtól soha nem találtam volna ezt ki, sőt, nem csak az ötlet származik Orsitól, hanem a megvalósításban is segített: megrajzolta a pókhálókat, csuklya szabásmintát készítettünk illetve aztán ide adta az övét, és a csuklyát ő festette meg. 

Maxim imádta Milán jelmezét, nagyon szeretett volna ő is egyet. Végül kaptam nadrágot és kék felsőt, piros vászon anyagom volt otthon, ez a csuklyához nem volt jó, mert egyáltalán nem volt rugalmas, így a nagy méret ellenére nem ment rá Maxim fejére. Egy régi pólómat áldoztam fel, amit viszont nem lehetett ikertűvel varrni, szóval a végére már kezdtem feladni, de csak elkészült, és Maxim minden reggel amíg Mamával otthon voltak, felvette a jelmezt. 

Az egyhónapos projekt alatt - főként esténként álltam neki - Maxim megjegyezte, hogy milyen csiga lassú vagyok, Orsi milyen ügyes és mennyire szépen varr, és ha az ő kosztümje nem lesz jó, akkor majd csinálok egy újat, ami szebb lesz. De látni kell, milyen nagy örömmel öltözik be, és persze nagyon örült, mikor végre elkészültem, és még dícséretet is kaptam tőle.

Csirke-csere

Amikor beköltöztek hozzánk a csirkék –lassan két éve -, a barna pipi viszonylag rövid időn belül elkezdett tojni. A fehér nagyjából egy éve adja a szép tojásokat, kb 5-6-ot hetente. Azóta viszont a barna alig tojik, szép fokozatosan leállt a tojással, ha volt is, vagy nagyon vékony héjú vagy pici, szinte héj nélküli. Úgy döntöttünk, hogy megválunk szegény barna pipitől, de hogy a gyerekek ne nagyon keressék, megpróbáljuk akkor, amikor itt van Mama, és úgy, hogy Norbi hoz is egy cseretyúkot a piacról. Ráadásul Mamán kívül senki nem vágta volna le a házityúkunkat, ezért is kellett mostanra időzítenünk. Norbi azt hitte, észre sem veszik, de nem kapott pontosan olyan színűt, és reggel Robin az ablakból már kérdezte is: mi ez? Aztán Maxim elemezte az új jövevényt: más a tolla, más a csőre, más a szeme és más a nyaka. Viszont nem firtatták, mikor mondtuk, hogy csak egy kicsit kifehéredett. Befalták a tyúkhúslevest, majd a másodiknál a bundás pipifalatokra megjegyezte Maxim, hogy ez olyan pipihusi mint a mi csirkéink.

Ui: Mama szerint nem élt volna sokáig szegény barna pipink, mert tiszta száraz volt a zúzája, tele volt tojásokkal, amiket nem tojt ki, szerinte egyszerűen megöregedett.

Pünkösdi szünet

Ezen a héten szünet volt az oviban. Maximmal és Robinnal Békéscsabára utaztunk. Norbi kivitt a reptérre, Ferihegyre pedig Nagyiék jöttek értünk vasárnap délután. Ha nem lett volna fél óra plusz várakozási idő a beszállásnál, akkor tényleg példásan viselkedtek volna a gyerekek. Így az a fél óra nekem kicsit fárasztó volt, mivel nem volt semmi infó, hogy mennyit késik a gép, nem mentünk el a gyerekekkel, igaz a sorba sem álltunk be, hanem a nagy üvegfalnál nézelődtünk, bohóckodtak. Kétszer át kellett vágnunk a tömegen, mert én még el akartam menni mosdóba, aztán mire megnyitották a beszállítást, Robinnak kellett pelust cserélni. Végül is nem panaszkodhatom rájuk, csak nem mindig bírtak magukkal: egy kislány sétált arra az apukájával, Robin meg állandóan rámorgott, ráüvöltött a kislányra, aki csak kedvesen vissza mosolygott. Vagy mindig egy nagy kuka mögött egyensúlyoztak a párkányon, és persze, hogy összekoccantak Maximmal, Robin többször el is esett. Aztán Robin ütögette Maximot a repülőn, de végül megnyugodtak, Maxim ügyesen átengedte az ablak melletti ülést Robinnak, aztán leszállásnál cseréltek. Maxim többször kérdezte, hogy mikor érünk már oda, ő most türelmetlen volt. Robin meg abban a pillanatban aludt el, hogy leért a repülő kereke a kifutón. Aztán ahogy meglátta a buszt, felébredt, de az autóban mindketten elaludtak. Még szerencse, mert hosszú az út a reptérről. Visszafele is hosszú volt, és a repülőn nem bírtak egy helyben maradni a fiúk, nyilván az is csábította őket, hogy Mama előttünk ült, aztán meg cseréltünk.

Kánikula tombolt Békéscsabán, a folyosónkon félárnyékban 34 fok. A fiúkat nem zavarta, jól ettek, pancsoltak, locsoltak, vízipuskáztak. A nagy meleg miatt hétfő délelőtt Popi megnyírta a két gyerkőcöt, majd délután átmentünk dédipapáékhoz Gyomára, és találkoztunk a többi dédunokával is: Jázminnal, akivel már tavasszal is, és Jázmin két unokatesójával, Emmával és Annával. Ha még egy kis időt együtt lettünk volna, akkor még jobban összebarátkoztak volna. Dédipapa nagyon boldog volt, hogy végre együtt láthatja az öt dédunokáját.

Bepókhálóztuk krétával az udvart, a gyerekek imádták az arcfestést, pókemberes mesét néztek és főként az udvaron, motoroztak, bicikliztek.

A hőség miatt nem sok kedvem volt bárhova is menni, szerda délutánt Mamáéknál töltöttük, csütörtök délután pedig egy lovastanyán jártunk Gyulán. Popi egyik ismerőse vezetett körbe minket, a lovakon kívül, szürkemarhákat, bivalyokot, mindenféle szárnyasokat és traktorokat láttunk. 

Csak ismételni tudom magam, iszonyat meleg volt, a gyerekek élvezték a meztelenkedést, fürdőzést.

Sajnos Robin nem jól aludt, és szerda éjszaka nagyon sírt, a fülét fájlalta, most már egyértelműen, nem úgy mint egy hete, és végül elmentünk egy fül-orr-gégészhez csütörtökön délelőtt: középfülgyulladást állapított meg a doktornő, és tekintettel a másnapi repülőzésre, felszúrást javasolt. Végül bele mentem, és Robin nagyon hősiesen viselkedett, két perc múlva már nem is sírt, és éjszaka is jól aludt. Antibiotikumot is kapott. A tanulság, hogy ha fülfájásra gyanakszom, inkább azonnal orvoshoz viszem, nem várok vele; csak azt furcsálltam, hogy azt az egy sírós éjszakát - még Capellenben - leszámítva, semmi tünete nem volt, nem fájlalta a fülét, láza sem volt.

Pénteken Laliékkal utaztunk vissza a reptérre, Mamával együtt, így a gyerekeknek két hét lett a pünkösdi szünet. Szombaton befejeződött Maxim úszása, vasárnap délutánt pedig Orsiékkal és Andiékkal a kreszpályán töltöttük.

Képek erről a hétről a szokásos helyen, közvetlen link a Pünkösd fotóalbumba.

Sportnap és horgászat

Múlt csütörtök ünnepnap volt Luxemburgban, és az itteni Olimpiai Bizottság sprotnapot szervezett, immár rendhagyóan. Milánékkal és Orsiékkal a helyszínen találkoztunk: egy városszéli erdőben. Mi későn érkeztünk, a többiek akkorra már bemelegedtek, és sorra próbálták ki a különböző sportágakat, játékos pályákat. Végül egy jó fél óra múlva Maxim is ráállt, hogy körbe menjen egy akadálypályán, és onnantól kezdve sok mindent kipróbáltak. A kicsiknek is nagyon tetszett, az időjárás kegyes volt hozzánk, mert végül eltolódott az eső, és a tömeget leszámítva semmi kifogásunk nem lehetett, hogy ne érezzük jól magunkat. Érkezéskor kaptunk egy lapot, amire pecséteket kellett gyűjteni az egyes standokon, a családok 10 pecsét után pólót és tombolát kaptak, de nem nyertünk semmit. Maxim még el is pityeredett a kocsiban haza fele, hogy nem nyertünk, aztán eszébe jut, hogy kaptunk polót:

Á, akkor mégis nyertünk! Ezzel meg is nyugodott.

Nagy bánatomra egyetlen küzdősportot sem próbáltak ki a fiúk, leszámítva Robint, aki beállt a taekwandózók közé. A tornától kezdve a sakkig, cserkészpályán át rengeteg mindennel megismerkedtünk. Az esemény saját weboldalán sok információ, fotó (tavalyi) van, mi - pontosabban Norbi - otthon felejettük a fényképezőt, akárcsak Andiék és Orsiék, de ízelítőnek érdemes rápillantani: http://spillfest.lu/gallery.html.
Azért készült néhány kép okostelefonnal - Orsiék jóvoltából.

 

 

 

Szombaton Belgiumban egy magántavacskához autóztunk el horgászni. Norbi egyik kollégája minden évben kibérel egy magántavat egy egész hétvégére, családokat, barátokat hív, mert hogy a bérléssel halat is hoznak a tóba, garantált az ebéd, vacsora. Kellemes, napos-felhős időben a két Norbi kényelmesen elhorgászgatott, Maxim fél óra után megunta a horgászást, Milán kitartóbb volt, de aztán ő is inkább Maximmal mászkált, biciklizett, szaladgált. A két kicsi jött-ment, Vince közveszélyesen a parton szeretett lenni leginkább, ő motorral is elindult többször a vízhez. Robin ebéd után nyűgös lett, először azt hittem, hogy csak nagyon fáradt, mert nem aludt olyan jól, mint az előző éjszakákon, csütörtökön pl a sport miatt végül még a kocsiban sem aludt el, és utána csodák csodájára végig aludta az éjszakát. Na szóval, Orsival elvittük Maximot és Milánt úszásra, a kicsik meg az apukákkal hozzánk haza autóztak a halakkal. Norbi végül egy picike keszeget fogott, viszont Milán apukája, Norbi 6 pisztrángot, amihez még kaptunk kettőt és amiket nálunk meg is pucolt. A két kicsi ébredés után állandóan piszkálódótt, Robin meg nem volt igazán formában, és Vince legkisebb piszkálására is sírni kezdett. Estére lett egy kis hőemelkedése, de aztán le is ment neki. Két nap múlva azonban rettenetes éjszakánk volt, nem akart aludni, először a fogát fájlalta, aztána  fülét, de reggelre semmi jelét nem mutatta, hogy beteg lenne, és azóta is a szokásos náthát leszámítva jól van. 

Maxim csak azt fájlalta, hogy Milán megint nem aludt nálunk. Én meg azt, hogy megint nem vittünk fényképezőt, maradt Orsi telefonja.

 

 

 

 

A nagy horgász