Maxim 5 éves

Szeptember 27--én szombaton ünnepeltük Maxim 5. születésnapját, Orsiékkal és Andiékkal. Még így is otthon maradtam előző nap, hogy mindent elő tudjak készíteni, a tortákat is bele értve. Szerencsére nem ígértek esőt, így ismét tudtunk bográcsozni, gulyást főztem. Maxim pedig málnás tortát kért, lehetőleg Batman és/vagy fekete pókembereset, amit végül Orsi gyönyörű pókemberes és pókos díszeivel egészítettünk ki. A tortát egyébként marcipánnal vontam be és a fekete díszítők is marcipánból készültek. Amit kicsit elbénáztam, az maga a bevonó volt, mert időközben kitaláltam, hogy biomarcipánnal is bevonhatom, vettem hozzá bioételfestéket is, de a marcipánom nem lett elég, ezért összegyúrtam sima színezett marcipánnal, és még ez is kevés volt, de péntek este már nem mentem sehova, az eredmény így sem rossz, legközelebb már tudni fogom, hogy a marcipánt nem lehet vékonyra nyújtani.

Mindenki a gyertyákat akarta elfújni, folyamatosan kellett meggyújtani őket. Nagyon nagy sikere lett Orsi pókemberfejű sütigolyóinak, ezt egyből megették.

Norbi pedig elsején töltötte be a 36-ot, de mivel délutános volt, az övét is megünnepeltük szombaton.

Maxim nagyon sok ajándék kapott, mindnek nagyon örült, én meg annak különösen, hogy egy kellemes napot töltöttünk együtt.

Nyári szünet vége

Miután vissza jöttünk Békéscsabáról, nem sokat pihenhettünk, volt néhány intézni valónk, többek között az autócsere: a régi 11 éves Opelünket, ami életem első autója volt, lecseréltük egy Renault Zoéra. Az Opelt sikerült végül magánszemélynek eladnunk, itteni körülményekhez képest egész jól. A Zoé egy full elektromos autó, amihez töltőt kellett beszereltetnünk, de a környékünkön viszonylag sok töltőállomás van, ahol egyelőre ingyen tölthetjük az áramot az autóba. Még az idén a luxemburgi állam elég szép támogatást ad az elektromos autókra, jövőre elvileg megszüntetik ezt, de végül is minket már nem fog érinteni a változás. Kis kezes, csendes autó, elég sok extrával, internet-kapcsolattal. Ezen meg lehet tanulni az un. ökovezetést, vagyis amikor nem gyorsítunk azért hogy egy nagyot fékezzünk a piros lámpánál stb. Magát az aksit úgymond béreljük, amiért havi bérleti díjat kell fizetni, ezért az autó maga nem kerül annyiba mint más elektromos társa. Az biztos, hogy oda kell figyelni, hogy is áll az aksi töltöttsége, mert ha el akarunk menni kicsit messzebbre, akkor előző nap/este fel kell teljesen tölteni az autót. Nekünk így második autónak teljesen megfelel, a gyerekek az első hetekben állandóan az autóban játszottak. A Totalcaron van egy elég hosszú cikk is a modellről.

Szokás szerint a magyarországi kánikulából a luxemburgi nyári hidegbe csöppentünk vissza, 15 fok volt napközben, kellett a pulóver, vagy a jelmez :)

Augusztus utolsó két hetében mi dolgoztunk, Robin bölcsibe, Maxim pedig napközibe járt. Szeptember első két hetében, ami még mindig iskolaszünet itt, otthon voltak a gyerekek; egy hetet Mamával és Tatával, a második hetet pedig Mamával töltötték, illetve kora délutánig Norbival is, mert délutánra járt dolgozni. Kicsit melegedett az idő, így rengeteget voltak kint. Szombaton, mikor Tata még itt volt, elbuszoztunk a vidámparkba, ami rendhagyóan augusztus végétől szeptember elejéig várja a szórakozni vágyókat. Aki irtózik a tömegtől, az ne menjen, mi egyszer már elmentünk, akkor Orsiékkal, másodjára pedig Orsiékkal és Andiékkal is találkoztunk. Az első alkalommal kipróbáltunk egy szellemvasutat és egy óriáscsúzdát, ezen nagyon sokszor lecsúsztak a gyerekek, egyszer velem is, viszont kimaradt az óriáskerék, amire Mamáékkal ültek fel a fiúk.

A nagyok kajakoznak

Robin azóta is sokszor "megy" a vidámparkba, nagyon élvezte, és elég nehezen érti meg, hogy ez nem egy állandó hely, ahova bármikor elmehetünk.

Norbi és Mama elkészítették a tökéletes sült krumplit. Norbi egyik belga kollégájától származik a "recept", miszerint elő kell sütni a krumplit marhazsírban, ki kell hűteni a krumplikat, majd újra bő, forró zsírban megsütni. És tényleg, kívül roppanós, belül omlós a krumpli, isteni finom, pedig én nem vagyok egy sült krumpli imádó.

Nyári szünet - Békéscsabán

10 napot töltöttünk Csabán, félidőben átmentünk anyósomékhoz, és onnan indultunk vissza Luxemburgba. 

Maxim gyakorlatilag sehova nem akart menni, még boltba is alig akart jönni, a biciklijét pedig nem volt hajlandó használni. Jól érezte magát Nagyiéknál és Mamáéknál is, mindig talált valakit vagy valamit, aki, ami lefoglalta. Talán azért "gubózott" úgy be, hogy előtte a Balatonon voltunk, aztán rögtön a 2. napunkon Békéscsabán nagy családi találkozóra mentünk Gyomára, ahol senkit nem ismert rajtunk és Dédipapán kívül. Meleg, fülledt idő volt, a gyerekek többnyire pucéron szaladgáltak (ezért van kevesebb fotó).
Mi Norbival elmentünk moziba vasárnap este. Robin mikor ráeszmélt, hogy elalvásnál nem vagyok ott, sírt, és gyakorlatilag álomba sírta magát. 

Viszont mikor 5 napra rá, Norbival kettesben Gyopárosfürdőn töltöttünk egy napot, úgy hogy éjszakára sem mentünk haza, nem volt vele gond. Egyszer felébredt éjszaka, kérte, hogy Mama tegye a fejét az ágyához, aztán aludt tovább. Kicsit féltem, hogy majd ha meglát, vagy nem vesz rólunk tudomást vagy teljesen rám "tapad" majd, de semmi változást nem vettünk észre, abszolút jól viselték mindketten az első alkalmat anya és apa nélkül. Vasárnap pedig Tata 60. születésnapját ünnepeltük meg, kicsit előrehozva, hogy mi is ott legyünk. Sikerült teljesen titokban tartani az előkészületeket, és  meglepni őt.

Maximnak két vicces beszólását sikerült megjegyeznem. Az első még a Balatonon hangzott el. A strand egyik sarkában pakoltunk le első nap, közel a homokozós parthoz. Miközben felfedeztük a strandot, játszóteret és vissza indultunk a part mentén a helyünkre, Maxim meglátta a homokozós részt, de nem azt, ahova leraktuk a cuccainkat. Meglepődötten kiáltott fel:

- Anya nézd, átrendezték a Balatont!

Luxemburgban nincs un. hangos lámpa, talán néhány sípol, ha zöldre vált, de vidéken aztán semmi hang, csak egyszerűen vált a lámpa, és ha zöld átmehetünk a zebrán. Csabán egyik reggel bicajjal mentem a városba, Maxim jött velem. Az egyik zebránál ahogy a lámpa zöldre váltott, hang is jelezte, hogy a "Luther utcai jelzőlámpa zöldre váltott, meg lehet kezdeni az átkelést". Kb egy perc múlva Maxim a bicikliülésből kérdezi:

- Miért mondták be a rádióban, hogy át lehet menni az úton?

Sajnos a visszafele út megint rosszul kezdődött. Úgy látszik, hogy Maxim nem bírja a nem autópályás utazást, illetve ha az fél óránál tovább tart. Az állandó gyorsítás-lassítás, kanyarok, meg persze lehet hogy a hazatérés izgalma is közre játszik, hogy immár harmadik alkalommal hányt, és mindig Csabáról elindulva olyan jó 40 perc után. Pedig készültünk, zacskó is volt nála, de egyszerűen nem jól reagál, mi meg hiába kérdezzük előtte, akkor még jól van. Az sem segített gondolom, hogy Robin kért gyümölcssűrítményt, kettőt be is vágott, és mivel Maxim akkor még jól érezte magát, ő is ivott egyet. A gond ilyenkor az, hogy mire kitisztítjuk nagyjából az ülést, autót, fél óra eltelt, úgy hogy nekünk még majd' 1400 km hátra van. Többet nem kockáztatunk, valamit adunk majd neki, hogy átvészelje ezt a szakaszt. Utána egyébként jól van, éhes, eszik, iszik.

Nyári szünet - A Balatonon

Július utolsó vasárnapján korán reggel Magyarországra indultunk. Még ebéd előtt elaludtak a gyerkőcök, és már azért kellett megállnunk, mert kezdtem zsibbadni. Este 7 körül érkeztőnk Sümegre, ahol egy vendégházban aludtunk, egész pontosan egy vikkendházban, kilátással a sümegi várra. Csak a házhoz vezető út volt szórt köves, és a Priusszal nem akartunk többször végig menni a terepjáróknak való úton, így korán lefeküdtünk aludni, hogy másnap Reziben töltsük a délelőttöt. Laliékkal ott találkoztunk, és onnan mentünk tovább Balatonfüredre. 

Sümegtől nem messze, Rezi nevű faluban nyílt az ország első dínóparkja, virtuális sétán meg lehet tekinteni a parkot itt. Kisebb gyerekeknek szuper időtöltés, a mieink fél nap alatt sem unták meg, persze nem a dínók nézése tart sokáig, hanem a mindenféle ugráló és gumivár. Van felnőtteknek is egy egész nagy kalandpálya, és a dínók tényleg mozognak, van amelyik hangot is ad ki, de a belépő iszonyatosan drága, főleg otthoni viszonylatban. Van egy kis szuveníros rész is, ott viszont meglepően barátságosak az árak, akárcsak a park személyzete. Kicsit aggódtunk az idő miatt, mert egész hétre záporokat ígért, és elég borúsan indult a nap, és ugyan nem lett kánikula délutánra, tökéletes időt fogtunk ki. Maxim nagyon sokáig tanulmányozta a dínókat, Robin teljesen oda volt a markolókért, majd mindketten kidühöngték magukat a gumivárakban.

 

 

 Egy finom ebéd után indultunk Füredre, ahol még aznap késő délután strandoltunk egy kicsit. A 3 éjszakát egy nagyon szép és modern üdőlőben töltöttük, a Fürjes Villában, Laliék az utca másik végén találtak szállást. Mindkét strandot kipróbáltuk, ami gyalog néhány percre volt tőlünk, és bár sokszor beborult, végül számunkra teljesen optimális időt fogtunk ki: senki nem égett meg, nem kellett állandóan krémezni a gyerekeket, és nem is volt nagy tömeg napközben.

 

 Kedden délelőtt Edina keresztapukájával  elhajóztunk Tihanyig és vissza, igazi jachton. Maxim és én kevésbé élveztük, szédelegtünk kicsit, és mire rávettem volna magam, hogy ússzak egy kört, eleredt az eső. Kb negyed órát esett, és bár sokat dörgött aznap, a partot elkerülte a vihar. Annyira jól éreztek magukat a gyerekek a strandon, hogy végül Robinnak kimaradt az alvása, és este az étteremben, mire kihozták a vacsorát, ő az első falatok után az ölemben ülve hátra dőlt és elaludt. Norbi haza cipelte, ráadtam a pizsamát, valamit morgott, aztán aludt tovább. Másnap pedig, még mindig az előző napi kimerültsége miatt, csodák-csodájára elaludt a strandon egy órára. Még szerencse, mert így nem kellett vele elmennem a szállásra, és pont mikor felébredt, megérkeztek Melindáék is a strandra. Kis idő után egész megbarátkoztak a fiúk, Robint könnyű volt levenni a lábáról, Sanyiék hoztak néhány matchboxot ajándékba. Csúszdáztak a gyerekek, vízipisztolyoztak és vattacukrot falatoztak - mondanom sem kell, Robin imádta. Ő nagyon hamar szóba elegyedett a fiúkkal, a szokásos babanyelvét használva; Sanyi egyszer meg is jegyezte: "Nem zavar, hogy nem értem amit mondasz?". Robint nem zavarta, mert csak mondta a magáét tovább.
Muszáj leírnom, hogy Lóránt félelmetesen jól úszik, búvárkodik a vízben, iszonyatosan jó vízérzéke van. Remélem, jövőre is sikerül Melindáékkal találkoznunk!

Aznap este nem hűlt le a levegő, elővigyázatosságból a gyerekek esőkabátját magunkkal vittük. Miután megrendeltük a kaját, elmentem velük a játszótérre, de nem sokáig maradtunk, mert óriási szél támadt, fújta a homokot, az étterem kiürítette a teraszát és mindenkit betereltek. Akkora vihar jött, és annyi eső esett, hogy mire befejeztük a vacsorát, még mindig állt a víz az utcákon, és még mindig esett. Sebaj, Maxim és Robin felvette az esőkabátot, Robinról levettem a bőrszandált, magamról a bőrpapucsom, és a gyerekekkel a kezünkben haza indultunk a szakadó esőben. Az étterem portásától pedig kaptunk két szemeteszsákból rögtönzött esőkabátot, így gyakorlatilag szárazan értünk a szállásra. 

Másnap reggel a hűvös idő miatt úgy döntöttünk, hogy strandolás helyett megnézzük a nemrég nyílt akváriumot: Bodorka. Egyrészt itt is nagyon drága a belépő, Robint végig kellett cipelnem a sétányon, közben kisütött a nap, meleg lett, másrészt olyan magasan voltak az akváriumok, hogy ott is a kezemben kellett cipelnem. A látogatók fele gyerek, miért nem tudták alacsonyabbra helyezni az akváriumokat, vagy éppen mélyebbeket berakni? Mire végeztünk, már megbántam, hogy nem fürdőzni mentünk, aztán étterem keresése közben elaludt mindkét gyerek az autóban, így elindultunk inkább Békéscsabára - nagy bánatomra, mert én szerettem volna egyet úszni a Balatonban. 

Igazán jó helyen álltunk meg Kecsekmétnél, a Csalanosi csardában. Hangulatos, szép kert, játszótérrel, finom ételekkel, mellesleg bőséges adagok barátságos áron. Mire kihozták a kaját, észre vettem, hogy Robin derékig kakás. Ő viszont sehol máshol nem volt hajlandó pelenkát cserélni, csak a mászóka tetején (famászóka, kisházzal a tetején). A másik emlékezetes dolog pedig az, hogy a számlával együtt három dobókockát is hoztak, mert aki három hatost gurít, az az étterem vendége. Nekünk kellett állni a számlát, viszont a gyerekek eközben felfedezték, hogy a játszótérnél egy fahintaágy is van, amit Robin meglökött, és a követekző pillanatban már Norbi nem látta Robint. Eltalálta a fejét, jeget kellett kérnünk, óriási puklija lett pont ott ahol két hete a motorrol leesve ütötte meg a fejét. Még úgy ahogy szerencse, hogy nem tört be a feje, és a jég is sokat segített.

 

Képek feltöltve a Dínoparkról, Balatonról.