Apák napja

Luxemburgban az apák napja (Pappendag) ugyanolyan ünnep mint az anyák napja. A gyerekek a bölcsiben, oviban ajándékot készítenek, amit aztán október első vasárnapján adnak oda az apukájuknak; a nagyobbak egy dal kíséretében. 

Mikor átadták a fiúk az ajándékot, megkérdeztem Maximot, nem tanultak-e valamilyen dalt az oviban az apukáknak. Kis szünet következett, és Maxim magyarul kezdte énekelni a dalt, az első két sor után végül luxira váltott, lehet, mert látta az ámulatunkat. Mi először nem is tudtunk megszólalni Norbival: Maxim magától lefordította a luxemburgiul tanult dalt, ez tényleg figyelemre méltó egy ötévestől. 

Az ezt követé héten egy este Robinnal éneklős kedvükben voltak, és Maxim megkérdezte tőlünk, hogy magyarul vagy luxemburgiul szeretnénk hallani az oviban tanult dalt, msolyogtunk és mondtuk, hogy jó nekünk eredetiben is.

Néhény nappal később pedig tolmácsolt az oviban. Csak az ő elmondása alapján ismerjük a történetet, de így is abszolút érthető. Hajni, a szomszéd kislány nem értette, hogy egyik délután az apukája később megy érte, és ezért át kell mennie a napközibe. Maximot hívták oda hozzá a másik csoportból, hogy magyarázza el a helyzetet Hajninak.  Mikor mondtuk neki, hogy ő most tulajdonképpen tolmácsolt, és hogy vannak olyanok akiknek ez a munkájuk, kijelentette:

- akkor én tolmác akarok lenni.

Maxim 5 éves

Szeptember 27--én szombaton ünnepeltük Maxim 5. születésnapját, Orsiékkal és Andiékkal. Még így is otthon maradtam előző nap, hogy mindent elő tudjak készíteni, a tortákat is bele értve. Szerencsére nem ígértek esőt, így ismét tudtunk bográcsozni, gulyást főztem. Maxim pedig málnás tortát kért, lehetőleg Batman és/vagy fekete pókembereset, amit végül Orsi gyönyörű pókemberes és pókos díszeivel egészítettünk ki. A tortát egyébként marcipánnal vontam be és a fekete díszítők is marcipánból készültek. Amit kicsit elbénáztam, az maga a bevonó volt, mert időközben kitaláltam, hogy biomarcipánnal is bevonhatom, vettem hozzá bioételfestéket is, de a marcipánom nem lett elég, ezért összegyúrtam sima színezett marcipánnal, és még ez is kevés volt, de péntek este már nem mentem sehova, az eredmény így sem rossz, legközelebb már tudni fogom, hogy a marcipánt nem lehet vékonyra nyújtani.

Mindenki a gyertyákat akarta elfújni, folyamatosan kellett meggyújtani őket. Nagyon nagy sikere lett Orsi pókemberfejű sütigolyóinak, ezt egyből megették.

Norbi pedig elsején töltötte be a 36-ot, de mivel délutános volt, az övét is megünnepeltük szombaton.

Maxim nagyon sok ajándék kapott, mindnek nagyon örült, én meg annak különösen, hogy egy kellemes napot töltöttünk együtt.

Nyári szünet vége

Miután vissza jöttünk Békéscsabáról, nem sokat pihenhettünk, volt néhány intézni valónk, többek között az autócsere: a régi 11 éves Opelünket, ami életem első autója volt, lecseréltük egy Renault Zoéra. Az Opelt sikerült végül magánszemélynek eladnunk, itteni körülményekhez képest egész jól. A Zoé egy full elektromos autó, amihez töltőt kellett beszereltetnünk, de a környékünkön viszonylag sok töltőállomás van, ahol egyelőre ingyen tölthetjük az áramot az autóba. Még az idén a luxemburgi állam elég szép támogatást ad az elektromos autókra, jövőre elvileg megszüntetik ezt, de végül is minket már nem fog érinteni a változás. Kis kezes, csendes autó, elég sok extrával, internet-kapcsolattal. Ezen meg lehet tanulni az un. ökovezetést, vagyis amikor nem gyorsítunk azért hogy egy nagyot fékezzünk a piros lámpánál stb. Magát az aksit úgymond béreljük, amiért havi bérleti díjat kell fizetni, ezért az autó maga nem kerül annyiba mint más elektromos társa. Az biztos, hogy oda kell figyelni, hogy is áll az aksi töltöttsége, mert ha el akarunk menni kicsit messzebbre, akkor előző nap/este fel kell teljesen tölteni az autót. Nekünk így második autónak teljesen megfelel, a gyerekek az első hetekben állandóan az autóban játszottak. A Totalcaron van egy elég hosszú cikk is a modellről.

Szokás szerint a magyarországi kánikulából a luxemburgi nyári hidegbe csöppentünk vissza, 15 fok volt napközben, kellett a pulóver, vagy a jelmez :)

Augusztus utolsó két hetében mi dolgoztunk, Robin bölcsibe, Maxim pedig napközibe járt. Szeptember első két hetében, ami még mindig iskolaszünet itt, otthon voltak a gyerekek; egy hetet Mamával és Tatával, a második hetet pedig Mamával töltötték, illetve kora délutánig Norbival is, mert délutánra járt dolgozni. Kicsit melegedett az idő, így rengeteget voltak kint. Szombaton, mikor Tata még itt volt, elbuszoztunk a vidámparkba, ami rendhagyóan augusztus végétől szeptember elejéig várja a szórakozni vágyókat. Aki irtózik a tömegtől, az ne menjen, mi egyszer már elmentünk, akkor Orsiékkal, másodjára pedig Orsiékkal és Andiékkal is találkoztunk. Az első alkalommal kipróbáltunk egy szellemvasutat és egy óriáscsúzdát, ezen nagyon sokszor lecsúsztak a gyerekek, egyszer velem is, viszont kimaradt az óriáskerék, amire Mamáékkal ültek fel a fiúk.

A nagyok kajakoznak

Robin azóta is sokszor "megy" a vidámparkba, nagyon élvezte, és elég nehezen érti meg, hogy ez nem egy állandó hely, ahova bármikor elmehetünk.

Norbi és Mama elkészítették a tökéletes sült krumplit. Norbi egyik belga kollégájától származik a "recept", miszerint elő kell sütni a krumplit marhazsírban, ki kell hűteni a krumplikat, majd újra bő, forró zsírban megsütni. És tényleg, kívül roppanós, belül omlós a krumpli, isteni finom, pedig én nem vagyok egy sült krumpli imádó.

Nyári szünet - Békéscsabán

10 napot töltöttünk Csabán, félidőben átmentünk anyósomékhoz, és onnan indultunk vissza Luxemburgba. 

Maxim gyakorlatilag sehova nem akart menni, még boltba is alig akart jönni, a biciklijét pedig nem volt hajlandó használni. Jól érezte magát Nagyiéknál és Mamáéknál is, mindig talált valakit vagy valamit, aki, ami lefoglalta. Talán azért "gubózott" úgy be, hogy előtte a Balatonon voltunk, aztán rögtön a 2. napunkon Békéscsabán nagy családi találkozóra mentünk Gyomára, ahol senkit nem ismert rajtunk és Dédipapán kívül. Meleg, fülledt idő volt, a gyerekek többnyire pucéron szaladgáltak (ezért van kevesebb fotó).
Mi Norbival elmentünk moziba vasárnap este. Robin mikor ráeszmélt, hogy elalvásnál nem vagyok ott, sírt, és gyakorlatilag álomba sírta magát. 

Viszont mikor 5 napra rá, Norbival kettesben Gyopárosfürdőn töltöttünk egy napot, úgy hogy éjszakára sem mentünk haza, nem volt vele gond. Egyszer felébredt éjszaka, kérte, hogy Mama tegye a fejét az ágyához, aztán aludt tovább. Kicsit féltem, hogy majd ha meglát, vagy nem vesz rólunk tudomást vagy teljesen rám "tapad" majd, de semmi változást nem vettünk észre, abszolút jól viselték mindketten az első alkalmat anya és apa nélkül. Vasárnap pedig Tata 60. születésnapját ünnepeltük meg, kicsit előrehozva, hogy mi is ott legyünk. Sikerült teljesen titokban tartani az előkészületeket, és  meglepni őt.

Maximnak két vicces beszólását sikerült megjegyeznem. Az első még a Balatonon hangzott el. A strand egyik sarkában pakoltunk le első nap, közel a homokozós parthoz. Miközben felfedeztük a strandot, játszóteret és vissza indultunk a part mentén a helyünkre, Maxim meglátta a homokozós részt, de nem azt, ahova leraktuk a cuccainkat. Meglepődötten kiáltott fel:

- Anya nézd, átrendezték a Balatont!

Luxemburgban nincs un. hangos lámpa, talán néhány sípol, ha zöldre vált, de vidéken aztán semmi hang, csak egyszerűen vált a lámpa, és ha zöld átmehetünk a zebrán. Csabán egyik reggel bicajjal mentem a városba, Maxim jött velem. Az egyik zebránál ahogy a lámpa zöldre váltott, hang is jelezte, hogy a "Luther utcai jelzőlámpa zöldre váltott, meg lehet kezdeni az átkelést". Kb egy perc múlva Maxim a bicikliülésből kérdezi:

- Miért mondták be a rádióban, hogy át lehet menni az úton?

Sajnos a visszafele út megint rosszul kezdődött. Úgy látszik, hogy Maxim nem bírja a nem autópályás utazást, illetve ha az fél óránál tovább tart. Az állandó gyorsítás-lassítás, kanyarok, meg persze lehet hogy a hazatérés izgalma is közre játszik, hogy immár harmadik alkalommal hányt, és mindig Csabáról elindulva olyan jó 40 perc után. Pedig készültünk, zacskó is volt nála, de egyszerűen nem jól reagál, mi meg hiába kérdezzük előtte, akkor még jól van. Az sem segített gondolom, hogy Robin kért gyümölcssűrítményt, kettőt be is vágott, és mivel Maxim akkor még jól érezte magát, ő is ivott egyet. A gond ilyenkor az, hogy mire kitisztítjuk nagyjából az ülést, autót, fél óra eltelt, úgy hogy nekünk még majd' 1400 km hátra van. Többet nem kockáztatunk, valamit adunk majd neki, hogy átvészelje ezt a szakaszt. Utána egyébként jól van, éhes, eszik, iszik.