Sportnap

Ahogy tavaly is, az idén is kimentünk a sportnapra (hivatalosan Játékfesztivál), ahol mintegy 30 sportklub standjánál lehetett kipróbálni a különböző sportágakat; tornától kezdve a sakkon, cserkészek játékain át, egészen a kajakig. Milánékkal és Lilláékkal mentünk, azt hittem, egyszerűbb lesz így nekem, mivel Norbi éjszakás műszakban dolgozott, és hiába volt ez a csütörtök ünnepnap, hogy ne szakítsák meg a gyártást, 4 éjszakát kellett csak menni, de hétfőtől péntek reggelig. Igazából, Maxim és Robin teljesen elvoltak, szerintem annyi mindenre kellett figyelni, hogy már nekik sem maradt energiájuk a kis barátaikra.

Maxim és Robin rövid nógatás után sorra próbálták ki magukat a különböző standnál. Robin az elején átesett a holtponton, aztán már nem nyűgösködött. A harmadik stand, amit ki akartunk próbálni, az íjászat volt, de ezt mi Andrissal és Norbival, Milán apukájával, akartuk kipróbálni, a gyerekek még kicsik voltak hozzá. Ők szépen ki is álltak a sorból, kivéve Robint, aki végig azt hitte, hogy ő is nyilazhat, hiába mondtam, hogy ő nem lőhet. Mikor én következtem volna, ő akart ugyebár lőni, és végül hiszti lett belőle, én meg mérges lettem, hogy az egyetlen amit ma szerettem volna kipróbálni, nem fogom tudni. Végül megnyugodott, de aztán már nem mentem vissza később. Robin viszont többször is eljátsza a jelenetünket, hogy én nem lőttem nyíllal, mert baba vagyok még, ő már felnőtt és lőhet. Vagy megkérdezi, hogy miért nem íjaztam?

Esni tanulnak dzsúdózás közben:

Kacsahorgászat után nyalókát kaptak a pecsét mellé, amiből asszem 12-t kellett összegyűjteni és járt érte póló, tombola.

Végül egy videó a két kis taekwandósról. Ez volt az utolsó sportág, amit kipróbáltak, Maxim is nagyon fáradt volt, de azt mondta, ez tetszett neki a legjobban.

Húsvéti szünet

A kéthetes oviszünet első felét Békéscsabán töltöttük, a második héten mindenki ment dolgozni, bölcsibe illetve napközibe. A szomszéd utcában lakik egy magyar család, Csaba az apuka, a kisebbik lánnyal egy oviba jár Maxim, szoktunk velük találkozni, ki-kisegítjük egymást. Robin hetekig arról beszélt, hogy megyünk majd Békéscsabáékhoz (békészcabáékhoz). :-)

Mamáékhoz érkeztünk, majd hét közepén mentünk át Nagyiékhoz.

Nagy locsolkodás nem volt, a két gézengúz végül Icut locsolta meg jégkockával, meg aztán szerdán Nagyit is jégkockával. Maxim ötlete volt, jövőre olvasztott csokival akar locsolni...

Végre láttuk Liát élőben, Maxim egész sokat fogalkozott vele, babusgatta egy kicsit. Pillekönnyűnek éreztem, mikor kézbe vettem a kis hercegnőt, de ha sokáig kézben van, lehet érezni a súlyát.

Elég hideg volt az elején, jeges széllel, többnyire a kertbe mentek csak ki a gyerekek.

 

A hét második felére megjött a jó idő, és Kriszti is :)

 

 

Pénteken családi találkozóra mentünk, Dédipapa és Kriszti szervezték. Mindnyájan nagyon örültünk a találkozónak, és nagyon jól esett, hogy Papa szeretett volna egyszerre találkozni velünk. Az utóbbi időben sokszor volt kórházban, de végül még a tüdőgyulladásból is szépen felépült.

Eljöttek unokatesómék a lányokkal - Gabi végül Jázmin nélkül, aki belázasodott -, el-eljátszottak egymással, mi pedig tudtunk egy kicsit beszélgetni.

Másnap indultunk vissza, megbeszéltük, hogy az első kritikus szakaszon, kb. 1 óra, amikor Maxim hányni szokott, visszafogottabban vezet Norbi, és hogy Szarvason megállunk levegőzni egy kicsit. Szerencsére nem volt rosszul Maxim; rájöttünk, hogy nem is feltétlen a kanyarok, gyorsítások  és fékezések váltakozása kavarja fel a gyomrát, hanem az útminőség a ludas, ugyanis olyan hullámos, hepehupás, hogy mi is éreztük kicsit a gyomrunkat.

Baromi hosszú az út, igyekszem nem bele gondolni, csak mindig a pakolásra koncentrálni, és hogy még hány km van a következő megállónkig, különben nem is biztos, hogy elindulnék autóval.

Fényképeket - nemcsak Békéscsabáról - továbbra is a szokásos helyre töltöm.

Viszlát pelenka

Robin két hete már éjszakára sem kér pelenkát. December végén egyszer próbáltuk, de persze pont akkor  éjszaka bepisilt, azóta száraz volt neki mindig a pelus reggel, leszámítva ha néha reggel pisilt bele. Én vártam volna még egy kicsit, hogy hátha a pelus megnyugtatja, és nem ébred fel éjszaka arra, hogy pisilnie kell, de pelenkával is mindig felébredt és mennie kellett vele a vécére, és pelenka nélkül is van, hogy pisilnie kell éjszaka. Még mindig nem alszik át minden éjszakát, van, hogy csak reggel kel, de ha heti bontásban nézzük, akkor azért 3-4 éjszaka egyszer felébred. Van, hogy inni kér és tényleg szomjas, mert kiüríti a kulacsát, van, hogy vécére megy, és van, hogy nem tudjuk miért, csak jön, és kéri hogy menjek vele vissza a szobába. Néha mondja, hogy megijedt, de azt nem, hogy mitől.

Egyik hajnalban sírt, hogy vizet, adtam neki a kulacsát, de csak sír tovább; azt mondogatta, hogy "vizes", ugyanis bepisilt, olyan mélyen aludt.

Az biztos, hogy sokszor megijed hangoktól, zajoktól, kérdezi este a sötétben, hogy ez mi volt, amit hallott. Egyik este kérdeztem tőle, mikor hívott, hogy menjek vele a nappaliba az autójáért, hogy fél-e valamitől:

- Nem félek a szellemektől - válaszolta. Majd hozzá tette:

- Lepisztolyozom a szellemet, meg itt is. (mármint a nappaliban és a mi szobánkban is).

A nyaralás óta azért lényegesen jobban alszik, decemberben, januárban szinte minden éjszaka felkelt, és többször is, beszélt hozzám, piszkált. Januárban még Norbi is bevállalt egy hetet, mikor ő ment át hozzá, hátha segít, de 5 éjszaka után is ugyanúgy felébredt. A gyerekorvos azt javasolta hogy vigyük el egy mikrokineziterapeutához, hogy megnézzük, mi zajlik benne, miért ébred fel ilyen gyakran, ha máskor meg képes 12 órát is aludni egyhuzamban. (A mikrokiné egy olyan "kéz általi gyógyítás", amely ellenőrzi és helyreállítja a test szöveteinek vitalitását. Sokféle negatív hatásra (érzelmi, fizikai) az izmaink, szöveteink különféleképpen reagálnak, és ezeket a zavarokat tapintják ki rendkívül finom, apró mozdulatokkal az egész testen. A stimulációk célja, hogy, önjavító mechanizmusokkal képes legyen a test megállítani a szövetek lebomlását és vissza állítani az eredeti működésüket. - Saját fordítás, mert magyarul nem találtam róla semmit, nem igazán van ez nálunk. Talán az akupresszúrához hasonlítanám.)

Ezen is túl vagyunk, és csak megerősített, hogy Robin túl érzelmes, érzékeny, aggódó típus, aki állandóan kérdéseket tesz fel, a jövőre vonatkozólag is. Egy kis érzelmi feszültséget feloldott, de túl sok mindent nem talált, amiben segíthet. Ezeket egyébként úgy mondta, hogy én mindösszesen annyit mondtam Robinról, hogy a gyerekorvos küldött, miért, és hogy hány éves. Aztán elkezdte "vizsgálni", és néhány perc után jött a megállapítás. Azt is mondta, hogy a túl-érzelmesség csak akkor okoz gondot a gyerekeknél, ha magukban tartják, nem beszélik ki; ez a veszély nálunk nem áll fenn egyik fiúnál sem. Tény, hogy Robin állandóan kérdez, hova megyünk, hol van ez a személy, és a rengeteg "miért" - ami életkori sajátosság. Este lefekvésnél is alig bírja abba hagyni a beszédet, és sokszor másnap az első kérdése arra vonatkozik, amivel befejeztük a beszélgetést este. Egy példa:

Fent játszottak a padláson, tornacipőben volt, de felvitte Maxim és az ő új, villogós sportcipőjét is. Este elalvásnál kétségbe esetten mondja:

- A vilogós cipőm a padláson maradt.

- Semmi baj, majd reggel lehozzuk – mondom neki. Mikor elaludtak, Norbival felmentünk megkeresni, mert reggel erre nincs időnk. Miután felébredt, viszem reggelezni, és már mondja is:

- A vilogós sportcipőm.

- Apa lehozta a padlásról, már itt van lent – nyugtatom meg.

Visszatérve a szobatisztaságra, amilyen ügyes volt az elején, most olyan figyelmetlen. A bölcsiben is előfordult, hogy bepisilt, a múlt héten teljesen, és szegény el is sírta magát, szóval biztos zavarta a dolog, ezért próbálom nem túl aggódni. De sokszor nem figyel, elindul pisilni, és látom, hogy megáll játszani valamivel. Sokszor pisis a bugyija, mert nem ér oda, aztán állítja, hogy nem pisilt be. Múlt heti siker, hogy elértük, tévézés közben nem csurgott be neki, szólt, mese megállít, hogy nyugodtan tudjon pisilni.

Utófarsang és utószülinap

Múlt szombaton ünnepeltük Robin szülinapját Orsiékkal és Andiékkal. Robin ennek, vagyis az ajándékoknak rendkívül örült, nem bírta kivárni, hogy oda adják neki, megtalálta őket a torta előtt, és elkezdte kibontani. A tortájából meg nem is evett, csak a díszítéséből. Röviden ennyit.

Kicsit bővebben: reggel korán kelt, elfáradt ebédig, és lefeküdt aludni (vagyis elmentem vele aludni) amíg mi ebédeltünk. Aztán evett egy kicsit, majd elkezdte bontani az ajándékokat. Maxim nehezen viselte, hogy ez nem az ő szülinapja, pedig ő is kapott apróságot, de nem ő volt az ünnepelt.

Úgy terveztük, hogy egybe kötjük az eseményt a farsanggal, amit nem tudtunk korábbra szervezni. Lilla nagyon szerette volna felvenni a Jégkirálynő ruháját, de aztán a többiek túlságosan fiús jelmezekben voltak, Milánék otthon felejtették a jelmezt, végül Robin maradt a Pókember ruhájában estig. Délután nem volt rossz idő, de a gyerekeknek annyira tetszett a rendbe rakott padlástér, hogy állandóan ott játszottak. Andris Kristóffal kora délután jött, mert Kristóf taknyos volt, szerették volna, hogy kipihenje magát. Milán nagyon elfáradt estére, otthon aztán kiderült, hogy lázas, és Vince is beteg lett két nap múlva. Szerencsére a bulit meg tudtuk tartani, a gyerekek jót játszottak, mi meg mint mindig, jót beszélgettünk, és nem lettünk betegek. 

Mikor nézegettük a képeket, Robin kérdezte, hogy ő hol van. Ő ugyebár éppen aludt, amíg mi ebédeltük a gesztenyekrémlevest és házi gyrost.

 

 

Vulkán torta Tenerifét idézve, és mert felpúposodott a piskóta közepe :) A sokadik torta sokadik gyertyaelfújása már nem is volt annyira izgalmas, nem kérte senki, hogy még egyszer gyújtsuk meg a gyertyákat.