Robin sérvműtétje

A februári beszámolómban írtam, hogy Robin sérvgyanús volt, és végül meg is állapították nála a baloldali lágyéksérvet. A gyereksebésszel április 7-ét beszéltük meg, egyrészt egy héttel korábban lett volna még hely, másrészt viszont praktikusnak tűnt, hogy ezután két hét szünet következik, és bár egy hét után elutazunk, ez az idő elegendő, hogy kipihenje magát. Utólag jöttem rá, hogy érzelmileg még jobban megviselte ez az egész mint fizikailag, tényleg kellett neki egy hét, hogy feldolgozza.

Még az anyaméhben a fiúknál a 2. harmadban a lágyékcsatornán át leszállnak a heregolyók, majd a harmadik harmadban bezáródik a csatorna. A  fiúk mintegy 60 %-ánál nem záródik be a csatorna, és akinél egyoldali sérvet állapítanak meg, azok 40%-ánál mindkét oldalon nyitva marad a csatorna. Ezen a nyíláson át tud a végbél betüremkedni a hasfalba, herezacskóba, ami Robinnal is történt. Szerencsére nem fájt neki, nem gyulladt be, és a műtéttel bezárják a baloldalt és egyúttal megnézni a jobboldali csatornát is. A köldökön át vezetnek be egy csövet illetve két kis metszése lett jobb és baloldalon. Laparoszkóppal végzik ezeket a beavatkozásokat, így alig marad heg és a műtét után rögtön fel is kelhetnek. 

Norbi vitte Robint péntek reggel 9-re, éhgyomorral kellett menni, teljes altatásban történt a közel másfél órás műtét. Elég nehezen tért magához Robin, de már a két előző alkalommal is így volt. Szerencsére amint tudott járni, evett, ivott, pisilt, jöhettek is haza, így vacsorára már itthon voltak. Egy napig kapott fájdalomcsillapítót, de vasárnapra már nagyon jól érezte magát, alig fájt a hasa, így elmentünk Orsiékhoz ebédre (és vacsorára is maradtunk). 

Múlt csütörtökön minden rendben volt a kontrollon, Robin meg már el is felejtette az egészet. Én meg rakosgathatom a harmadik altatómaszkját is :)

Emili elindult

Március közepén, egész pontosan 17-én kétszer is lépet egyet önállóan. Másnap egyedül felállt, kapaszkodás nélkül. Aztán volt, hogy lépett egyet-egyet, de mindig kérte, hogy fogjuk a kezét. Így kézen fogva nagyon szépen sétálgatott, de egy idő után feltűnt, hogy mindig fog valamit a jobb kezében, és mindig a balt adja, hogy fogjuk meg. Ha a jobb kezét fogtuk meg, oldalazva lépkedett, nagyon vicces volt. Szóval látszott, hogy még valami hiányzik, ahhoz hogy egyedül is elinduljon. Egyik nap a fiúkkal voltam otthon, és tőlem Maximhoz odalépett, 4 egész lépést tett. Most bajban vagyok, mert rosszul írtam fel, hogy mikor is történt, de szerintem április elején. Húsvét előtt már többször megtett néhány lépést, volt, hogy a boltban is lépegetett. Többnyire tett pár lépést, hogy hozzánk jöjjön és az utolsó lépésnél már dőlt. 

Most vasárnap azonban (ápr. 23.) 2 métert totyogott, naná hogy este, mikor lefekvéshez készülődtünk, de ezt többször megismételte, és azóta egész sokat lépked egyedül. Persze sokszor letottyan és utána inkább mászik, de a kis cipellőjében is lépeget amikor kint vagyunk.

Ha a jobb kezét fogjuk, akkor már egész rendesen teszi a lábát. Már csak arra kell figyelnünk, hogy mennyire teszi befelé a lábfejét, mert az elején nagyon csámpásan járkált. 

Eddig nem érdekelte a padlásfeljáró, néhány hete azonban nagy csendre lett Norbi figyelmes. Kereste Emilit, hát bizony a lépcső felénél járt. Próbáljuk nem elfelejteni, hogy lent is be kell csukni a rácsot, mert fogja magát és elindul. A veszély az, ha megáll, nézelődik vagy épp kitalálja, hogy ő inkább lejön. A fiúk ágyára is felmászik, sőt a fotelba is beül, ahol szopizni szokott, és természetesen rájött, hogy a fiúk foteljába is be tud ülni. Hát igen, mindjárt egy éves lesz.

Húsvéti szünet

Bevallom, hogy ezt a posztot egy évvel az utazás után írtam. Hát igen, a gyerekek, a ház, meg a munka, nincs túl sok időm, úgy igazából semmire sincs időm.

Szóval a húsvéti szünetben Békéscsabára utaztunk. Repülővel, de még így is eléggé fárasztó volt az út, ráadásul Maxim rosszul lett a repülőút végén, reggel ugyanis hidegen evett pizzát a reptéren.

Anyáékhoz érkeztünk, hogy Krisztiékkel is tudjunk találkozni, és hogy együtt is megünnepeljük Anya 60. szülinapját. Persze a gyerekekkel nem lehet 3 órán keresztül ücsörögni, és Emilivel később mentem a többiek után, de végül mindenki finomat evett.

Mamáéknál kiscica és két nyuszi várt minket, na meg persze a kutyák. Emili elég félős volt, és rettentő anyás, és mivel csak egy rövid hét volt az egész utazás, mire megszokta volna az egyik helyet, már mentünk is tovább.

Húsvéti szüneti képek 
(néhány kép Orsiéknál készült, a szünet elején náluk voltunk egy délután)

És még néhány kép

Fotók - Március

Robin 5. szülinapja

Emili 11 hónapos

A többi márciusi kép