Pünkösdi szünet

A szünet első vasárnapján egy nagyon kedves kollégám és felesége partijára mentünk. Mi csak egy egyszerű állófogadásra számítottunk, de mint kiderült késő estébe nyúló vacsorával várták a jó száz meghívottat. Egy volt kolléganőmmel találkoztam, sajnos az ő fiai betegek voltak, így egyedül jött el, de mi legalább végig beszéltük az estét. A fiúk nem akartak jönni, Robin pláne, aztán szóvá tették, hogy rajtuk kívül egy lány és egy baba volt gyerek-résztvevő, pedig én azt mondtam, hogy lesznek még gyerekek, de aztán olyan jól érezték magukat, hogy nem akartak haza menni. A helyi kulturális ház mellett volt egy játszótér, ahol tavaly már voltunk velük, szóval ők sétáltak, ki-be járkáltak Robinnal. Emili is mire indultunk, ellazult, mászkált az emberek között. Másnap, pünkösd hétfőn viszont Robint bevitte Norbi az ügyeletre. A földön fetrengett és sírt, úgy fájt a hasa. Szerencsére csak vírus volt, és még nem is hányt, mint Maxim két hete. Talán a probiotikum-kúra segített vagy más vírus volt. Persze megint ünnepnapkor kell ilyennek történnie. Kedden éjszaka, jobban mondva szerda hajnalban megérkeztek Mamáék. Késett a gépük, későbbi busszal tudtak jönni, de csak ide értek. Emili csütörtök-pénteken nem ment bölcsibe, kicsit ő is élvezte a nagyszülők társaságát, nem csak a fiúk. 

Képek

Képek - május

Kertészkedünk

Emili 2 éves

Botkenyér készítése Maxim kirándulásán

Pünkösdi szünet

Többi kép májusban
Májusban kivágattuk az utolsó fenyőt is a kertben, iszonyat magasra nőtt, nekünk azért csak szemetelt, alatta nem maradt meg a fű, és a szomszédok különösen örültek a döntésünknek. Szép volt, hosszú volt, egészséges volt, de mi nem ültetünk fenyőfát a kertbe, az tuti.

Maximmal kirándultam

A szomszédos kisvárosban hatalmas erdő várja a kirándulókat, iskolásokat. Mint egy kis természeti központ működik, szerveznek programokat, iskolásaknak is, de akár szülinapi partit is lehet itt tartani. Az idei tanévben három félnapos kirándulást tervezett Maxim tanítóbácsija, és a szülők is csatlakozhattak. Nekem a kenyérsütés tűnt érdekesnek és luxemburgi nyelven is érthetőnek, és mivel Maxim nagyon szerette volna, hogy menjek vele az egyikre, így jelentkeztem erre. Még egy másik anyuka is jött rajtam kívül. Nagyon-nagyon hideg volt aznap reggel, még jó hogy vastag kabátban mentünk, május utolsó péntekjén. 

Az erdőben mi magunk szedtük a tűzifát, a nagy rönköket a gyerekek egy másik helyről hozták. A programvezető hozott előre elkészített kenyértésztát, és mi csak átgyúrtuk, a botunkra csavartuk és a tűz körül megsütöttük. Ez az un. Botkenyér (Stockbrout vagy németül Stockbrot). A legnagyobb sikere az ezt követő pattogatott kukoricának volt: egy nagy lyukacsos vasedényben gyönyörűen kipattogott. Aztán miután mindenki jól lakott, sétáltunk még egyet, immár a napsütésben. Kellemes délelőtt volt, de Maxim igazából keveset foglalkozott velem, teljesen elvolt Mex barátjával. Jó volt látni az osztályt, bár a következő tanévben csak a fél osztály marad együtt, de így megismertem a tanítónénit is és azt is láttam, hogy a lányok nehezebb eset mint a fiúk, igaz ők kétszer annyian vannak. Legközelebb azért emlékeztetni fogom az én nagyfiamat, hogy nélkülem is jól elszórakozik, nem biztos, hogy ott kell lennem 😀 

 

Maxim gyomorhurutjai

Nem túl kellemes téma, de aggaszt minket, hogy Maxim két hónapon belül harmadjára kap el hányós-hasmenéses vírust. Valamikor március közepén a reggeli készülődés közepette hányt, két hete két reggel is hasmenése volt, nem is ment iskolába. Most csütörtökön pedig kora reggel felébredt elment vécére, nagyon fájt a hasa, mire én Emilivel felkeltem, ő már szegény túl volt az első hányáson is. De nem lett jobban, egyre jobban fájt a hasa és sokszor hányt, már nem is ételt. Norbi végül 10-kor bevitte az ügyeletre, mert ez itt ünnepnap volt, és mi a szokásos sportnapra terveztünk kimenni. Persze sokan voltak az ügyeleten, balesetesek is, szóval ők 2 után értek haza, azzal, hogy vírus, sok gyerek elkapta. Elektrolitos folyadékot kell iszogatnia, jobb esetben nem hányt rögtön utána, majd elmúlik a hasfájás is. Úgy tűnik, ez olyan durva vírus volt, hogy napokig komoly alhasi fájdalmakat okozott Maximnak. Két napig fájdalomcsillapítóval tudott felkelni. Az evéssel, ivással nem volt gond, de még vasárnap is panaszkodott Maxim, óvatosan mozgott, a hasát pedig alig lehetett megnyomkodni. Most hétfőn Norbi elvitte dokihoz, azt mondta, hogy ez még a vírus hatása, nem talált semmi rendelleneset. Egyen sok gyümölcsöt, zöldséget, rostosat, hogy jó legyen az emésztése, igyon sokat és ne egyen sok édességet. Ő aztán tényleg alig eszik édességet, és sok gyümölcsöt, zöldséget is eszik. Van, hogy újra tölti a kulacsát, és a napköziben is bármikor ihat. Azért majd még jobban odafigyelünk. Reméljük, egész évre letudta ezeket a vírusokat.