Iskola befejezése és bölcsi vége

Robin sikeresen befejezte az első évét az iskolában. A végére egész jól bele rázódott, sok tesztje is jól sikerült, a matekból csak a házi feladatokkal gyakorolt, németből a szavakat sokat tanulgattuk, írogattunk együtt.
Összességében szépen fejlődött, nem engedett el év végére, de azért még mindig többre lenne képes ha jobban figyelne a részletekre vagy éppen a tanárra. Az utolsó hónapokban kisebb csoportokban dolgoztak, ahol Robin sokkal jobban teljesített matekból és németből, sőt milyen érdekes, jobban koncentrált és kezdeményezőbb lett. Elvileg másodikban is folytatják a kiscsoportos foglalkozásokat, majd meglátjuk. Németből kapott A-t, B+-t és B-t is, matekból 2 A-t és 2 B-t kapott (ez otthon négyesnek és ötösnek felel meg, de nem egy az egyben, mert itt fokozatok vannak és fejlődési szintek, szóval a lényeg, hogy jól kezdte a két fő tárgyat és még lesz ez jobb is.  Természettudományokból (ez kb mint nekünk a környezetismeret, állatok, növények, földrajz) kiemelkedően jó, 2 A+-t és 2 A-t kapott - ami otthon a kiválónak illetve az 5ösnek felel meg -, lelkes, és nagyon tájékozott. Egy nagyon szigorú tanító nénijük társadalomismeretekből is A+-t adott neki, ez kb, ahol szociális értékekről, hagyományokról, ünnepekről, és egyéb szabályokról beszélgetnek, csinálnak feladatokat. Emlékszem, év elején duzzogott Robin, hogy sokszor mindenki beszélt, de csak őt büntette meg, nos, a sok beszédnek hála, meg gondolom, ahogy Robin részt vett az órákon, dícséretet érdemelt, és év végére más nagyon sokszor beszélt Monique tanító néni óráiról. Robinnal az a nehéz, hogy ami nem érdekli, azt nehezen tanulja meg, hiába ül le, hiába gyakorolja, nem figyel oda eléggé, hogy megragadjon. Ami érdekli, azt elég egyszer hallania.
Ráadásul a kis létszámú osztály ellenére valami mindig elvonta a figyelmét, vagy éppen nem bírta abba hagyni amit kellett, és aztán lemaradt a következő feladatról vagy információról. Ez sokáig így lesz még nála, de amíg vannak barátai, talál magának érdekes dolgokat, és jófejek a tanárok, addig ha néha nehezen is, de megcsinálja a házikat, megírja a teszteket.

Maxim szerencsés. Egyrészt szuper a tanító nénijük, a másik harmadikos osztály tanárnénije nem tud fegyelmezni és kaotikusak az órák, másrészt kis energiabefektetéssel nagyon jó eredményt ér el. Hiába a legalacsonyabb fiú a két osztályban, az egyik legjobb tornán, és persze az egyik legjobb tanuló. Igaz, énekből más tanítónénit kaptak, és unalmasak lettek az órák, ezért ott B-t kapott, de minden másból A-t vagy A pluszt. Matekból a második legjobb, de hamarosan az évfolyam legjobbja lesz, mert elmegy a barátja Viktor, jó franciából is, és németből is ügyes. Sőt, az olvasásnak köszönhetően már a fogalmazás is sokkal jobban megy neki. Szóval nem lehet rá egy szavunk sem, max. ha még egy picit többet gyakorolna, akkor mindig 100% közeli teszteket írna :)

Emili a bolgár nyaralás után még egy bő hetet járt bölcsibe, augusztus 2-án ment utoljára, egy tortával köszönt el a többiektől. Bölcsibe már nem akart menni, de a kis barátnőjével még találkozni akar. Büszkén mondta, hogy ő már oviba megy, hiszen nagylány.
Egyszer mondta is: anya, én már nagy kislány vagyok, ja nem, már nagy nagylány vagyok.
A bölcsiben is kaptunk egy rövid értékelést, Emili egy kisangyal. Megcsinál mindent, amit kérnek tőle, figyelmes, kedves a többiekkel, önállóan eszik késsel, villával, megkóstol mindent, bár a sajtos, tejszínes dolgokat továbbra sem eszi. Ha le kell ülni rajzolni vagy valamit csinálni, sokkal tovább is elfoglalja magát a feladatra koncentrálva mint az átlag (több mint 20 percig is képes alkotni). Már mondatokat is tud luxemburgiul, ügyesen kommunikál, egyszóval megérett az ovira.

Bicikli-pálya

A szomszéd faluban ideiglenesen egy biciklipályát építettek, Norbi vasárnap elvitte a gyerekeket kipróbálni a pályát még mielőtt lebontják. Tetszett nekik a hullámos út, de mindhárman estek, talán Emili a legnagyobbat a végén. Pont kamerázott az apukája.

Fotók és videók

Aranypart - Bolgár tengerparti nyaralás

Már nagyon vágytam a tengerhez. Persze mindenki, nemcsak én. Úgy döntöttünk, hogy a nyári szünetünket ott fogjuk kezdeni. Júli 12-én véget ért az iskola, és mi 16-án kedden este már az Aranyparton vacsoráztunk, Sol Luna Bay volt a szállodánk neve. Közvetlen a tengerparton, egy üdülőfalutól, Obzortól 3 km-re, Varna és Burgasz között épp félúton. Itt töltöttünk 1 egész hetet, 23-án késő este érkeztünk vissza. Röviden összefoglalva szuper strandidőnk volt, igényes, tiszta szálloda, kedves személyzet, all-inclusive, finom ételek, a bárban finom kávé, rengeteg program minden korosztálynak, kellemes tenger és klassz csúszdapark. Azt hiszem, visszamennénk, ha csak egy tengerparti kényeztető nyaralásra vágynánk újból. El akartunk menni megnézni Neszebart, a világörökséghez tartozó városkát, de nem jött össze a létszám, hajós útra pedig nem akartunk befizetni, amiben benne lett volna a városnézés is. Majd legközelebb. A tengerre néző szobánkhoz tartozott egy terasz is, így ha bent is voltunk, csak kiléptünk, és hallottuk a tenger morajlását, főleg reggel és este, amikor kevesen voltak a parton.
A fiúk minden nap reggeli után a csúszdaparkba mentek, egyik délelőtt én is csúszdáztam velük, de az ottani gyerekmedencének jéghideg vize volt, főleg az első napokban, mert pont előttünk jött egy lehűlés és eső, így a tenger is csak 22-23 fokos volt az elején, de a napsütésben ezt sem éreztük hidegnek, legalábbis ha már egyszer belementünk. Homokos, apró kavicsos volt a part, és egész sokáig be lehetett gyalogolni a vízbe. Talán az volt a legjobb, hogy néhány nap nagyon hullámzott, méteres hullámokon lehetett lovagolni, aztán volt olyan nap, hogy a tükörsima vízben lehetett úszni, labdázni. Emili a nagy gyerekmedencét imádta, de azért szinte minden nap bejött velünk a tengerbe is, még a nagy hullámokba is. Vettünk a fiúknak felfújható matracdeszkát a hullámokhoz, de hamar rájöttünk, hogy Emilinek is kell egy, mert 2 matrac 3 gyereknek kevés...

A fiúk sokat mentek a nagy uszodába, ugráltak, játszottak, néha részt vettek egy-egy vizes játékban, vagy csak nézték a vetélkedőt, műsort. Ebéd után mindig felmentünk a szobába és újból bekentük magunkat, Emili azonban egyszer nem volt hajlandó aludni. Este hamar elaludt, de sokszor látszott rajta, hogy egy fél óra szundi rá férne. Az utolsó teljes napunkon azt kezdte mondani, hogy ő ott akar maradni, nem akar haza jönni, de végül csak megemésztette, és másnap már azt mondta, hogy menjünk haza mert meg akarja simogatni Torát.

Egyik délelőtt bebuszoztunk Obzor városkába, hát elég nyomasztó volt. Mintha 30 évvel ezelőtt lennénk egy balatoni faluban, vagy talán még annál is szegényesebb körülmények között. A part persze tele volt kávézókkal, éttermekkel, de a bazársort meg a partra vezető utcákat lehangolónak találtuk. Ajánlottak egy kávézót, ami hangulatos és árnyékos volt, de annyira nem hozta lázba a gyerekeket mint gondoltuk. A következő busszal vissza is mentünk a hotelbe ebédelni.

Emili rögtön az elején kiszúrt magának egy flamingó plüssállatot, amit végül megvettünk neki. Aztán kiderült, hogy másnap névnapja volt, szóval megbeszéltük, hogy ezt arra is kapta. Robin valami böfögős szörnyet nézett ki, végül kibírta, hogy utolsó nap vegyük meg neki. Maxim kezd kinőni ezekből a dolgokból szerencsére, ő végül nem választott semmit, de azért hozzá tettük, hogy a jetskit főleg ő akarta kipróbálni, szóval a 3 fiú kapott egy élményt.

 Egy kis hullámlovaglás a matracokkal:

Az egyik vacsora közben meglátták a gyerekek, hogy nagy gömbök úsznak a medencében, amikben gyerekek vannak. Természetesen ők is ki akarták próbálni, Emilit is bele értve. Pedig egyedül kellett belemásznia a gömbbe, és végig egyedül volt benne. Teljesen eltűnt a félénk kislány, egy vagány és ügyes lány gömbözött akkor este.

Maxim és Robin a gömbökben

Emili az úszó gömbben

Egyik délután mi nem jetskiztünk Emilivel, hanem szobrocskát festettünk:

Az összes képünk a nyaralásról
Még néhány jetski kép

Családi biciklitúra

Minden évben július egyik vasárnapján lezárják az utat két város -  Mamer-Mersch - között: csak biciklivel lehet közlekedni azon a napon. Mivel Mamer, az egyik induló/érkező pont a szomszéd város, az idén mi is részt akartunk venni. Úgy készültünk, hogy a másik végpontig, Merschig tekerünk el, és onnan valószínű navettel (kisbusszal) jövünk vissza, ami hozta volna a bicajokat is, de a fiúk bírták a tempót, és így nagyjából 40 km-t tettünk meg, és nem sík terepen. Orsiékkal a felénél találkoztunk, mivel Emili többször ment a futóbiciklijével, lassabban haladtunk. Visszafele több csoportban tekertünk, és mi még megálltunk fagyizni egyet a célegyenes előtt.

Az egyik megállónál cross-pályát is ki lehetett próbálni

A program franciául

Képek