Maxim 1 éves

Itthon délután ünnepeltük meg Maxim születésnapját. A sok ajándék közül talán az volt a legnagyobb, hogy két nap után haza jöhettünk a kórházból. Folyt. köv. (csak én is nagyon elfáradtam, és minden szanaszét a házban)...

Tipikus őszi hétfő

Már csak azért is, mert borongós időnk van, igazi szürke reggel. És hogy kezdődjön egy ilyen hétfő? Borongósan természetesen. Végre kigyógyult Maxim a köhögéséből, pénteken Norbival voltak úszni, mert elkezdődött az újabb babaúszás. Erre tessék, vasárnap délután óta Maxim orra folyik, még délben jól aludt, kicsit rekedten ébred, aztán kezdődott az orrfolyás. Persze éjszaka alig aludtunk, 1-2 óránként ébredt, még a haját is összekente reggelre. Nem lázas, étvágya van, de ez a nátha megőrjít. Nem baj, olyan erős immunrendszere lesz, mint az apukájának.
Szombaton átmentünk Németországba, mert még mindig nem találtunk csempét a fürdőkádunkhoz, persze itt sem jártunk sikerrel, de Maximnak vettünk egy gumicsizmát, mire elindul, jó is lesz, és az van ráírva, hogy Maximo.
Már nagyon próbálkozik, 2-3 lépést tesz meg egyedül, két este az esést gyakorolta a kiságyában, tegnap meg a szobája ajtajában állt-állt, láttam rajta, hogy lépni akart, végülis egyet sikerült neki, aztán lecsüccsent. Most kevesebbet kell felvenni, viszont menőkéje van. Egy kézzel köröz-köröz, általában a másikban fog valamit.
Még szombaton délután is voltunk boltban, és ahogy álltunk a pénztárnál, meglátta a naptárokat. Volt ott cicás, lovas, meg ki tudja még milyen, Maxim a kutyásba szeretett bele. Elkezdett ugatni, ugrálni, mint az élő kutyáknak, persze oda adtam neki, végülis nem lett volna muszáj megvenni, mert mire sorra kerültünk, elengedte, de feltesszük majd neki az ajtóra. Azóta is ha meglátja, ugat neki, meg gyűrögeti, forgatja. (Jól működött a termékelhelyezése az üzletnek, könnyen be lehet fűzni a szülőket.)
Vasárnap reggel Maxim nagyon meglepődött, mikor reggel a nappaliban meglátta a nagyapját. Apósom egy hétig nálunk lesz, csinálják a fürdőszobát, meg befejezi a válaszfalat. Hamar elmúlt a félénksége, ma reggel már fel se vette, hogy négyen vagyunk. Felfedeztünk egy pici tavat a rendőrmúzeumnál, délután végre nem esett, és elsétáltunk oda Maximmal. Nagyon tetszettek neki az óriás pontyok, most még a nagyapja dobálta neki a kenyereket. Aztán nem akart visszaülni a biciklijére. Megkezdődött a dackorszak, a most-nem-ezt-akarom hisztiben nyilvánul meg Maximnál. Pont tegnap olvastam, hogy másfél éves kortól beszélhetünk erről a nehéz időszakról, amikor még nem tudja kontrollálni a gyerek az érzelmeit, keresi a határokat stb. de fiúknál ez már hamarabb elkezdődhet, juhé. Pláne, ha hozzá vesszük, hogy Maxim akaratos, erős jellem, ahogy a homeopata orvosom mondta, nem fogunk unatkozni ezután sem.
Olyan jó volt megint több időt tölteni Maximmal, nem csak nekem esett nehezemre reggel dolgozni jönni, ő sem akart elválni a bölcsiben. De szerintem minden rendben lesz. Daviddal a kis asztalnál esznek ketten, a széken van erszény, hogy ne essenek le. Külön alszik a kisebb szobában, remélem, ma is olyan jól, mint múlt héten. Reggel fél 9-kor már ott volt a pici kislány, az új csoporttárs, aludt a hordozójában.
Csütörtök nagy nap lesz, szeretném, ha mindenki egészséges lenne/maradna addig.

Az első mini-biciklitúránk

Múlt hétvégén szép időnk volt, vasárnap már Maxim is jobban volt, így a délutáni alvás után elmentünk hármasban biciklizni. Több kerékpárút is van, mi most a közeli nagyobb városig mentünk, legelők és szántók mellett. Találtunk egy napos padot is, itt álltunk meg.

Maxim uzsonnázott.

Aztán mikor Norbi megmutatta neki a kis patakot, onnantól csak az érdekelte. Nem is akart visszaülni az ülésébe.

Egymásra hangolódás

Maxim egész délután elválaszthatatlan az apjától. Olyan, mintha őt tüntetné ki a figyelmével, talán mert ő ment érte? Rám meg mérges, mert minden reggel én passzolom le a bölcsiben?
Örül nekem, de aztán megy is vissza Norbihoz. Olyan, mintha kéne neki egy kis idő, hogy a hosszú nap után rám hangolódjon. Pedig tegnap is már 5 körül otthon voltam.
Még picit köhög, egyfolytában túrja a száját, így este kapott megint kúpot fogzásra, és hogy ezért, meg a fáradtság miatt is, de csak kétszer ébredt, igaz, akkor üvöltött és reggel 5-kor alig bírt visszaaludni, pedig ott maradtam mellette. Nekem eszembe sem jutott volna, csak tegnap beszéltem Orsival, Milán anyukájával, és nekik egyszerre jött ki a második tejörlő alul es felül, ez szeget ütött a fejemben. Ma reggeli felszínes fogvizsgálatom eredménye: kibújt a 10. fog, nem alul a másik, hanem bal oldalon a felső. Szerintem nem egy napja. Ahogy Orsi mondta, a két fiú verseng egymással, kinek van több foga. Milán vezet 11-gyel, de lehet, nem sokáig.
Ami ennél sokkal fontosabb, Maxim tegnap egyedül felállt. Mostanában körbe-körbe jár, persze egy kezét még fogni kell, de csak egyet, a másikban szorongat valamit. Így köröztünk a nappaliban. Megállt, leguggolt egy üres kakaós dobozhoz a földön, én elengedtem a kezét, a következő pillanatban a doboz a kezében és áll. Egyre többet álldogál kapaszkodó nélkül.
És még valami történt este: Maxim a szobájában három határozott lépéssel odajött hozzám. Olyan lazán, mintha nem először tett volna meg ennyi önálló lépést. Persze aztán hiába próbálkoztam, vagy dőlt vagy mászva közelített. Mondjuk megint este gyakorol, amikor már majd' össze esik a fáradtságtól.