Fehér karácsonyunk - itt is, ott is

Az idén hármasban karácsonyoztunk Capellenben. Maxim segített díszíteni a fát, érdeklődve nézte a nem törékeny díszeket, egyet-kettőt feltett a fára, és azt az egyet-kettőt le is vette, de nem kopasztotta meg a fát. Túl nagy ajándékozás sem volt, mint ahogy az igazi vacsora is elmaradt szenteste, inkább ebédre készítettem el a halat.
Minden délelőtt kimentünk, vagy havat lapátolni, vagy csak szánkózni. Ezt megismételtük délutánonként is. Karácsony után szánkóval mentünk boltba, a hideg miatt nem olvadt semmit,inkább jegesedett. Amikor már nem kellett kint lapátolni, Maxim annyira belelendült, hogy ment a lapáthoz és addig állt ott, amíg nem toltuk egy kicsit a havat.
28-án kedden útnak indultunk Békéscsabára. Elautóztunk a hahni reptérre, majd a délelőttöt a reptéren töltöttük. Nagyon felszabadult volt Maxim, egy órát pluszban kellett várakoznunk, jött-ment az emberek között, integett nekik, mosolygott rájuk, sőt, egy néni még fel is vehette az ölébe. Semmi gond nem volt az első repülése alatt, a végére nagyon elfáradt, kisebb nyűglődés után pont a leszállásra szunnyadt el. Így a repülést követő autóút alatt sokára aludt el, ez egy kicsit szenvedés volt.
Egész idő alatt melege volt, de annyira nem foglalkoztatott a dolog, mert én sem fáztam. Viszont szerda reggel (sőt hajnalban is már) hőemelkedése volt, és aztán be is lázasodott. Hullámzó a kedve, néha jön-megy, néha meg nem akar semmit, csak Norbi vagy az én ölemben ülni. Még tegnap estére is felment a láza, remélem, kifele lábal belőle, ma délelőtt a Norbi szüleivel hagytuk egy rövid időre, de nagyon vidám maradt. Anyósoméknál nagy sláger a kutyák, cicák, tyúkok, kakasok; délelőtt mindig kimegyünk egy kicsit, mert ilyenkor nem lázas. Ellenkezik a felöltözésnél, de aztán persze nem akar bejönni, azért kezd el bömbölni, hogy ő még szánkózni akar, meg az állatsereget megnézni.
Ma pakolunk át az én szüleimhez, majd hétfőn indulunk Pestre, és kedd délelőtt repülünk vissza. Ha nem lesz hózivatar, mert ez a tél eddig a havazásról szól.
(Képek is lesznek, de egy részük az otthoni gépen van, a másik része meg 2-3 fényképezőben :))

Kellemes ünnepeket!

Újabb hóözön

Csütörtökön többször kellett takarítanunk a ház előtt a járdát és a bejárónkat. Délután hamarabb mentem haza és gyalog indultam a bölcsibe, szánkóval. Nagyon köszönjük Orsiéknak ezúton is.

Annyi már esett, hogy a "lesúlyozott" szánkóval értünk haza. Tetszett Maximnak, de egy kis szakaszon sétált, aztán nem akart vissza ülni, csak cipeltetni magát. Azt kevésbé szerette, hogy az arcába esett. Este vacsora után kimentünk együtt lapátolni, sétálgatott, gázolt a hóban, de még nem élvezi annyira.
Végül csak vettünk téligumit a Toyotára, de mivel csak egy ülésünk van, átmenetileg a Corsába visszatettük a MaxiCosit. Péntek reggel attól tartottam, hogy végig fogja ordítani az utat a bölcsiig, mivel menetiránynak háttal ül. Igaz, egész jól kilát a kocsiból. Amint meglátta a hordózót, kérte, hogy ültessem bele, végig nézelődött, amikor pedig odamentem az ajtóhoz, hevesen integetett és vigyorgott.
Hétvégén is csak esett, esett a hó. Vagy éjszaka, vagy egész délután. Így megvan a levegőzés és a testmozgás is.

Apránként hozzá is szokik Maxim, most már bátrabban lépeget, akár a hóban is, viszont hamar megunja és csak reklamál utána, hogy vegyem fel, persze nem akar bemenni, mivel Norbi még kint lapátol.

Hó, hó és még több hó

Tegnap behavazott Luxemburg. Délután korábban mentem el a munkából, mert a bölcsiben karácsonyi összejövetelt tartottak. Egy-két baba beteg volt, így persze eleve kevesebben voltunk, de a szülők sem értek oda időben, mert az egész országban és a szomszédosokban is eluralkodott a káosz. Maxim nem is tudta hova tenni az ünnepesdi dolgot, ő vagy sütit akart enni egyfolytában vagy venni akarta a kabátját, hogy menjünk. Visszajött a félénksége, megint tart az idegenektől, annyi a változás, hogy ha az apja ott van, akkor inkabb az ő kezét fogja. Norbi megitta a forralt borát, ettünk egy kis sütit, váltottunk néhány mondatot a gondozónőkkel és az egyik anyukával, aztán haza indultunk, mert már mindkét fiú tűkön ült. Hatalmas pelyhekben, sűrűn esett, a drága hólapát megtérül. Szánkónk viszont továbbra sincs, mindent elvittek az üzletekből. Este 8-kor újból kimentünk eltakarítani a havat, mert minden újból fehérlett. 3-4 óra alatt jó 10 centiméternyi esett, ez a mi amatőr becslésünk. Maxim még nem élvezi annyira, a vékony kesztyűje átázik vagy lecsúszik, az orkánt nem akarja csak a házban felvenni, ha nincs rajta kesztyű és letottyan, ordít, hogy nem tud felállni, mert nem tetszik neki, hogy hideg, vizes minden körülötte. Ezért kéne az a fránya szánkó. Ma egyébként nincs tanítás sem. Bölcsi van, és sajnos nem a mi Főigazgatóságunk az, aki bezárt mára.
Viszont a második éjszaka volt, hogy Maxim este 9-től reggel 7-ig aludt, egyedül, a kiságyban, egyszer sem mentem be hozzá. Hurrá, van remény!