Árpilis vége - megint itthon

Kedden és szerdán éjszaka rosszul aludt Maxim, szerdán volt egy kis láza, de reggelre lement, és ebben a hónapban szinte minden reggel hőemelkedése volt. Jó kedvvel ébredt, vittem bölcsibe, de mondtam, hogy figyeljenek oda, meg hogy folyik az orra. Délután hívtak, hogy tiszta vörösen ébredt Maxim, 39 fokos láza van, adhatnak-e neki lázcsillapítót. Bár ebédre a másodikból nem evett (ha nem ízlik neki az étel, nem tetszik az állaga, akkor előfordul, hogy nem ebédel), jó kedve volt. Itthon hullámzott a hangulata, de estére megint belázasodott. Ma itthon maradtam vele, elmentünk az orvoshoz. Az utóbbi egy-két napban nem is köhögött már szerencsére, nagyon sokáig hallgatta a doktornő, de nem talált neki semmit. Piros a füle, a torka is. Hogy kizárja a bakteriális fertőzést, vett kenetet a torkáról, negatív lett az eredmény, így nincs antibiotikum. Várnunk kell, ha nem múlik a láza, akkor hétfőn vissza kell mennünk.
Ha a láz kezdete után 3-4 nappal kiütések jelennek meg Maximnál, akkor lehet, hogy roseolás, másnéven háromnapos láza van. A roseola infantum egy vírus okozta fertőzés, és nincs vele különösebb teendő. De most hogy utána olvasgattam a neten, az is lehet, hogy ez volt Maximnak december végén otthon, mert a kezdeti lázas napok után lett kiütéses, és erre jött a bronchitisze.
(A rózsahimlő másik neve a rubeola, ez ellen kapnak oltást itt is, Magyarországon is a gyerekek.)

A nagy és a kicsi

Amíg a nagyszülők itt voltak, mondta rájuk Maxim, hogy mama, tata, ede (ez volt Edina), meg valami llel (ez Lali). Most nem mondogatja már őket, viszont mindent próbál ismételni, még a dalokat is, persze ebből csak halandzsa lesz a végeredmény.
Viszont a kicsi és a nagy jelzőket már jól használja. Magától mondta, hogy melyik a kicsi és melyik a nagy kutyája, szereti egymáshoz hasonlítani a dolgokat, és mondja, hogy ez a fa most kki, ez na.
Annyit volt mostanában itthon, és én annyit mondtam neki, hogy ott, amikor ő azt mondta, hogy do (ez a luxemburgi megfelelője), hogy most már ő is mondja, hogy ó. Igaz, kedd óta vissza-vissza köszön a do is.

Első húsvétunk Capellenben

Csütörtök reggel még magához sem tért Maxim, amikor Norbi szülei, öccse és a barátnője megérkeztek. Változóan viselte a vendégsereget. Csütörtököt fárasztónak éreztem, mert szerettem volna, ha a nagyszülők megszeretgethetik Maximot, jókat játszanak együtt, de nagyon lassan nyílt meg a bizalma.
Pénteken jól megvolt mindenkivel, szombaton nyűgösebb volt, vasárnap megint eljátszott a családdal.
Csütörtökön délután végre Norbi álomkanapéja is megérkezett, egy kétrészes bőrkanapé, relax-funckióval - külön állítható a lábtámlája és tetszés szerinti fokozatba a háttámlája mindegyik ülőrésznek (összes 5 fotel).

Az elmaradhatatlan biciklije, már nem sok kell, hogy elérje a pedált.

Kapott Maxim, fűnyírót, kismotort, amivel gurulgat ugyan, de mi azt hittük, hogy egy-két alkalom után majd úgy elindul, hogy utol sem fogjuk érni. Erre még azonban várnunk kell.

A gyönyörű időnek köszönhetően, sokat voltunk kint. Nagytakarítottunk, apósom ültetett paradicsomot, majd Norbival kisfákat és mogyoróbokrokat a ház elé, egy-két ablakra felkerült a szúnyogháló.
Maxim ilyeneket talál ki, hogy minél több dolgot fogjon egy kézben, vagy hogy telepakolja a kisautót és úgy próbál vele menni. Itt éppen a két kutyájával (na, kki - erről majd máskor).

Szombaton bevonatoztunk a városba, vettem Maximnak egy sapkát, amit már a boltban sem akart felpróbálni, de mostanában semmit nem akar felpróbálni, úgyhogy a kiskalapot a házban rakosgatjuk, hogy szokja. Edináéktól kapott egy kis adidas pólót, amit csak ráadtam az egyik este, lett is nagy sírás belőle. De az új baseball-sapkájával is így volt, és egy-két hét után most már csak azt hajlandó felvenni. Szóval az állomástól besétáltunk a központba, a hídon minden betonvédő közti fúgát megnyomkodott, az egyik téren pedig Norbi kitalálta, hogy vizsgálják meg a macskakövet, meleg-e. Na ezután minden lépésnél megvizsgálta a betonköveket.
Fúgavizsgálat közben

Betonvizsgálat közben

Amíg a többiek megnézték a szombati piacot, mi a játszótéren várakoztunk.

Délben meleg is volt, éhes is volt, tömeg is volt, mire leültünk ebédelni, elfogyott Maxim türelme. De aztán a neki kért gyerekmenü felfalása után fülig ért a szája(egy szelet fokhagymás toast - a másikat odaadtuk tatának -, egy kis adag bolognai, és egy kis szelet palacsinta - a másikat meghagyta Lalinak). Visszafele busszal mentünk, ezt is nagyon élvezte Maxim. Az utcán vagy maga sétált, vagy fel kellett venni, de csak én vagy Norbi vehettük fel, még mama sem.
Ha elcsúszunk az ebéddel, átlendül Maxim is a holtponton, és hiába fáradt, nehezen alszik el délután. Több nap is így jártunk, de ki akar reggel hétkor kelni, hogy órára pontosan tartsuk a napirendet? Mire nagy nehezen elaludt Maxim, megérkezett egy jégesővel indult felhőszakadás, ami nagyon jól jött a füvünknek és a tujáknak, mert eddig minden nap locsolnunk kellett. Norbi elment horgászni az apjával, bár nem áztak el, halat sem fogtak. Még jó hogy vettünk húst a vasárnapi grillezéshez :)

Maxim virágot locsol, ügyesen mer a locsolójával, sőt, arra is emlékezett, hogy én bolond úgy kb két hete, egy kint lévő virágot egy alátéttel locsoltam meg. Tegnap délután meglátta az alátétet, mert is bele vizet, óvatosan vitte is a cseréphez, az sem tántorította el, hogy előtte volt egy pad. Nemhiába, jó megfigyelő, de az ilyen hülyeségek miért maradnak meg neki?

Hétfőn, mielőtt vissza indultak volna Békéscsabára, elmentünk egy szomszéd faluba, fütyülős kismadár vásárba. Húsvét hétfőn a fővárosban és ebben a faluban, Nospeltben, immár hagyományként árulják a kézműves madarakat, egyiket-másikat kisebb vagyonért. (A hagyomány leírása angolul itt .)
Szereztünk pár lufit, amit a közelgő választásokra készülő pártok osztogattak. Délben elköszöntünk a vendégektől, délután elmentünk egy kisebb bicikli-túrára és aztán jött a nem-várom-a-holnapot este, immár nyugisan, hármasban.

Húsvét a bölcsiben

Múlt héten már megkaptuk a húsvéti ajándékot a bölcsiből. Egy fakanalat festettek be és dekoráltak ki nyuszinak a kicsikkel együtt, majd egy papírzacskóra csirkét ragasztottak, és egy facsipeszre is tettek textilnyuszit. A zacskóban papírfűben csücsült két festett tojás néhány csokitojással. Nagyon ötletes!

Ezeket a tojásokat már ugyan megfogta, de továbbra sem rajong magáért a tojásért. Főtt tojással ki lehet kergetni a szobából, bár már ez is javult egy kicsit. Persze ha fel van aprítva, úgy eszi, de A TOJÁS és Maxim nem barátok.
Szerdán pedig húsvéti hagyományként az elrejtett tojásokat kellett megkeresniük a bölcsiben, és délután mondták Norbinak, hogy Maxim nem nagyon akarta keresni őket. :)
Előző nap, kedden átmentek a középső csoportba tojást festeni, és Maxim nem rajongott a programért, sírt. Egyrészt mert eddig egyszer vagy kétszer volt abban az épületben, nem ismeri a gyerekeket, gondozókat, új arcok, új hely, új aktivitás, és ez sok volt neki. Ráadásul most amúgy is félősebb korszakban van, erőltetni nem tudjuk ezeket a dolgokat. Vannak babák akik érzékenyebbek és minden ingert felvesznek, mások nem. Én már annak is örültem, hogy másfél hét után szerda reggel végre nem sírt, csak egy kicsit görbült a szája.
Kíváncsi leszek, ha májustól folytatjuk az úszást, ott hogy fog viselkedni. Januárban voltunk utoljára babaúszáson.