Idei első bográcsosunk

Az idén már grilleztünk, gondoltuk, jöhet a bográcsozás. Pünkösd vasárnapjára szép időt ígértek, eljöttek Milánék is. Nagyon finom lett a palócgulyás, és Robin úgy időzítette a hosszabb alvását, hogy szépen meg tudtam főzni a levest.
Milánnak kellett egy kis idő, hogy elengedje magát. A múltkor Maxim kétszer rászólt, hogy ne csinálja ezt vagy azt, és ő is nagyon érzékeny gyerek, zokon is vette. Most is volt egy összetűzésük, elkezdték mondani, hogy kinek nagyobb a motorja, a Miláné nagyobb egyébként, erre Maxim felemelte az övét, hogy "az én motorom nagyobb", na ezen addig vitatkoztak, hogy szegény Milán megint sírt. Kíváncsi vagyok, ha mi megyünk hozzájuk, akkor is ilyen nagy szája lesz-e Maximnak.

Maxim szandálja

Itt a jó idő, a sportcipő mellé szerettem volna egy szandált is Maximnak. Itthon elszaladgál a műanyag klumpájában, de az egyikre most kitalálta, hogy kicsi (mezítláb adták rá, mikor itt voltak Laliék, és ez nem tetszett neki, egyébként tényleg végig éri a papucsot), vettem neki egy másikat, de ez jó nagy, eddig elszaladgált benne, de a bölcsibe ezt nem viheti. A városban van egy jó cipőbolt, gondoltam, ott biztos találunk szandált, szombat délután bemegyünk, hipp-hopp megjárjuk, veszünk másik sapkát is Maximnak. Nagyon rossz ötlet volt szombat délután majd' 30 fokban két gyerekkel a tömegbe menni. A parkolóházakhoz kígyózott a kocsisor, véletlenül találtunk helyet az utcán. Robin viszont addigra megunta a hordozóban, álmos is volt, gondoltam, majd a kendőben elnézelődik és elalszik. Ehelyett, mire az üzletbe értünk, rázendített, Maximot ez is zavarhatta. Az egyik szandál nem tetszett, a másikra kitalálta, hogy nagy, hiába hoztunk kisebbet, mire megvettünk volna egyet, már ő is sírt, Norbinak is elege lett, így szandál nélkül távoztunk. Egy baseball-sapkát vettünk azért a 3. boltban, aztán elmentünk a parkba, ahol régen laktunk. Néhány kismotoros kör után besokallt Maxim, Robin végre elaludt, de persze felébredt Maximra, aki a kocsiig sírt. Nem tudta megmondani, mi baja, a meleg és a nátha épp elég volt neki, el is aludt a kocsiban.
Így viszont még a szandálvásárlás hátra van.

Itt a tavasz és a nátha

Pont egy hete vittem el Robint a gyerekorvoshoz, több apró dologgal. Az orra nagyon dugult, két napig alig evett szegénykém, persze csütörtökre már megjött az étvágya. Az arcán hol piros, hol barna kiütések voltak, most épp semmi nem látszik, ez csecsemőkori akne az orvos szerint. Szerencsére csak az orra dugult, semmit nem talált nála a doki. A fogát is megmutattam, mert egyrészt néha tiszta nyál mindene, másrészt nem tudtam, hogy most a fogát látom jönni már vagy ciszták a fehér pöttyök az alsó ínyén - ez utóbbi, nem kell vele semmit csinálnunk. Hozzá kell tennem, hogy legalább 25 fok volt, délutánra kaptam időpontot, és Maxim mindenáron akart jönni: "meg akarom nézni, hogyan vizsgálja meg Lobint a doktónéni". Hiába mondtuk neki, hogy várni kell a rendelőben, meleg is van, hajthatatlan volt. Olyan szépen viselkedett mint egy kisangyal. Lehet, hogy Robin üvöltése is hozzá járult, mert már odafele rázendített az úton; melege volt és fáradt is lehetett. A doktornő nagyjából meg tudta vizsgálni, de aztán jött az üvöltés, és sajnos be kellett még mennünk a gyógyszertárba is. Robin a kezemben ordít, Maxim viszont ott is leült a székre, majd nyitotta az ajtót, beszélt hozzám, tényleg példásan viselkedett. Mondta a doki, örül, hogy látja Maximot és hogy jól van, erre másnapra kezdett folyni az orra, szombaton tiszta náthás lett, vasárnap már kevésbé folyt az orra, azt hittem, ennyi volt. Erre hétfőre mindkét gyerek tiszta takony lett, Maximnak adtunk befúvót este, meg persze bogyót, de ő keddre már jól volt. Robin szegénykém viszont köhögni is kezdett és hétfő éjszaka alig aludtam. Annyira bedugult az orra, hogy nem kapott levegőt. Két alapos orrtisztítás után jobb lett a helyzet, de én annyira megijedtem, hogy már gondolatban az ügyeletre készültem. Kedden aztán megnézte a doktornő, és bár eszik, jókedélyű, tele van "trutyival" az orra, a garatja, a légcsöve. Nem súlyos, nem hörghurut és szépen tisztul neki, de kaptunk beutalót kinéhez (gyógytornász-féle, aki megnyomogatja a mellkasát, tisztítva, oldva ezzel a lerakódást), és bár nem köhög sokat Robin, mégis kértem időpontot a kórházba, mert ott kisbabákra vannak szakosodva. Az orvos diagnózisát egyébként nem tudom rendesen lefordítani, kb. légzőszervi eldugulás.
Ma délelőtt voltunk, én már tudtam, mi vár ránk, de a mellettünk lévő anyuka most lehetett először, neki a babával együtt ömlöttek a könnyei. Erősen masszírozta a kiné Robin mellkasát, egy darabig jól tűrte, de aztán csak el kezdett sírni szegénykém. Majd jött az orr- és garattisztítás: egy hosszú vékony csövön keresztül 20 ml fiziológiai oldatot vezetett az orrába, felváltva egyik orrlyukba, majd a másikba, egész mélyen. A szájába is bevezette a csövet, onnan is szívta ki a váladékot. Na ez volt a kínzás, de legalább tisztult neki és így remélem, megússzuk komolyabb baj nélkül.
Holnap megint megyünk...

Hosszú hétvége Laliékkal

Lali, Norbi öccse és barátnője, Edina két hete jöttek babalátogatóba. Igaz, inkább Maxim volt a központban, élvezte is, hogy hol Lali húzza a traktorján, hol Edinával játszik valamit. Szombaton grilleztünk, egészen meleg lett. Este Maxim nem akart pelenkát cserélni, gondolom, attól tartott, hogy utána fürdés következik, neki pedig még nem volt kedve bemenni, így az alku az lett, hogy pelenka le, és meztelen szaladgálhat a fűben. Mondanom sem kell, mennyire élvezte. A fenyő alatt egyszer csak megáll: "Aja, itt szúr." Aztán szaladt tovább. Mivel egész nap kint volt, szinte nem  is pihent, este a nappaliban kidőlt -  szó szerint: Lalival üldögélt ott, aztán mikor Norbi mellé ült, azt vette észre, hogy Maxim alszik. Szegénykém, úgy elfáradt, nem bírt megvárni engem sem.
Kapott egy tűzoltós pólót, ami egy igazi kicsinyített, névre szóló mása.

Vasárnap pedig az itteni tűzoltóság rendezvényére látogattak el - természetesen a tűzoltós pólójában -, én itthon maradtam Robinnal.

 További képek a szokásos helyen.