Adventi kalendárium

Az idei naptár legtöbb fiókja matricát tartalmazott; sokat én készítettem Maximnak. Vettem hozzá egy nagy füzetet, hogy abba ragasztgathassa. Először örült a füzetnek, de aztán közölte mérgesen, hogy neki nem kell füzet, nem akar bele ragasztani - miután az első fiók tartalmát beleragasztottuk. Hagytam pihenni a dolgot, másnap nyitott fiókot, beragasztottuk a füzetbe, majd megint elkezdte, hogy neki nem kell füzet stb. Jó, akkor oda adjuk Robinnak, mondtam, na erre egyből kellett neki a füzet, de nem volt lelkes. Kicsit rosszul esett, hogy készítgettem a matricákat, de minek, ha Maximot ennyire nem érdekli. Aztán néhány nap múlva mégis megjött a lelkesedés, nyitotta a fiókokat, ragasztottuk a matricákat. Néha kettőt akart, de aztán beérte a bölcsitől kapott csokinaptár egy darabkájával. Volt benne ajtóra ragasztható jármű is, lufi is, bonbon is időnként, ilyenkor mindig szépen eltette a füzetet, hogy akkor ma nem kell. Egyik nap mondta, hogy elmesélte a bölcsiben, hogy neki milyen füzete van otthon. Ez nagyon jólesett, mégsem volt olyan rossz ötlet az idei kalendárium.

December 24.

Ez a nap egy nagy rohanás volt számomra. Úgy kezdődött, hogy Robinnak végre kitapintottam mindkét alsó fogát, amivel 5 napon át szenvedett. Nem véletlen, szegénykémnek egyszerre jött mindkettő. Minden nap hőemelkedése volt, a lázzal pedig a fájdalma is fokozódott, így emiatt minden nap kapott fájdalomcsillapítót, mert vagy üvöltött, vagy egyszerűen annyira nyűgös volt, hogy nem tudott aludni. Képzelhetitek, hogy az éjszakák is milyenek voltak. A fájdalomcsillapító pedig csupán 2-3 órán át hatott. No de a lényeg, hogy emiatt volt a láz, sok sírás, megnyugodhattam. Napközben már jól aludt, így tudtunk kicsit készülődni. Még be kellett szereznem friss halat, kacsahúst, gyógyszert, majd miután befejeztem az ebédet, kimentünk ismét, mert nagyon szép, őszies időt hozott ez a nap.
Miután becsomagoltam a gyerekek ajándékát, elkészítettem a vacsorát is, semmi nagy dolog, évek óta ezt esszük, mert rém egyszerű, finom, és nálunk a szenteste menüje a hal: tőkehalfilé tárkonyos-erdei gombás szósszal, hozzá fokhagymás spagetti. Maxim nem eszi a halat, de még a tésztából sem evett, és ebédre sem evett szinte semmit, így kicsit féltem, hogy beteg lesz, de másnap bepótolta.
A vacsora után kibontottuk a gyerekekkel az ajándékaikat. Ahogy látszik a képen, a dobozok nagy örömöt okoztak, ha már délután oda tettük volna őket, estig ezzel játszottak volna. Nem hagytuk őket sokáig "dobozolni", mert még a nagyszülőkkel is skype-oltunk este.

 

Maximnak néhány könyvet vettünk, és egy társasjátékszettet (Haba - ez egy nagyon jó minőségű német márka), ami egy kezdőszett, többféle társasjátékkal, memóriával és kártyákkal. Kíváncsian várjuk, mit szól majd hozzá. Robin pedig Noé bárkáját kapta, ami dudál, zenél, hangot adnak ki az állatok, és persze lehet gurítani. Maxim is jókat játszik vele.

Kellemes ünnepeket

Még készül néhány bejegyzés a karácsony előtti időszakról, ezt majd lejjebb keressétek.

Mikulás parti Lilláéknál

Kicsit fáradtan mentünk Andiékhoz, bár Maxim már nagyon várta, hogy Lillával találkozzon; két napig hajtogatta, hogy de máris menjünk Lillához. Aztán kicsit illetődött volt, mikor megérkeztünk, neki is kellett egy kis idő, hogy feloldódjon. Hiába, régen találkoztunk már. Robinnak is kellett egy kis idő, aztán jött-ment, pakolt, nézelődött, jól elfáradt. A három nagyobb gyerek rohangált, kiabált, ugrált, néha szépen játszottak, alig ettek, még sütit se nagyon, Maxim legalábbis. A két kisebb fiú, Vince és Kristóf még kis nyugisak voltak, Robin mellett mindenképp.
A gyerekek kaptak kisebb-nagyobb ajándékokat, és az idén sem vállalta egyik fiú sem a Télapó szerepét.  Aztán Robin már nagyon fáradt volt, Maxim is, mert egyszer csak azt mondta, hogy menjünk haza. Robin végig üvöltötte az utat, szóval ő teljesen kész volt, és úgy tűnik, ilyenkor még mindig nem tud elaludni, csak otthon. Maxim viszont az ordítás ellenére elaludt a végén, pedig nincs is félóra az út hazáig.