Emili 1 éves

Gyorsan telik az idő, és persze sosincs elég belőle. 

Szombaton ünnepeltük Emili első szülinapját. Kapott tőlünk egy kicsi és egy nagyobb locsolót, sokat kell öntözni a kertben :).

 

 

A tortájából nem evett, pedig már kóstolta ezt a joghurtos piskótát, igaz, akkor finomabbra sikerült. A fiúk nagy élvezettel fújkálták a gyertyáját, Emilinek kevésbé tetszett a dolog.

Gyakorlatilag állandóan mozog, jön-megy, talál valamit, amit cipel, vagy csak húzza a kezünket, hogy menjünk vele. Ha meg fáradt már, akkor kéri, hogy vegyük fel és úgy sétáljunk, illetve mutogat, hogy mit szeretne megnézni, kézbe venni.  Továbbra is imád pakolni, de újabb és újabb dolgokat kell kitalálnom, mert amit százszor szétpakolt már, az nem érdekli.

Ha zenét, éneket hall, azonnal táncol, de ő maga is van, hogy dobol és akkor is rugózik. Nagyon sok mindent megért, menjünk fürödni, indul a fürdőszobába, ha kimegyünk, hozza a cipőjét. Néha bólogat, ha kérdezem, hogy ezt kéri-e. Szavakat nem mond, csak babanyelven beszél, na-na, a-pa- a-na, de sok mindenre mondja ezeket.

Mindent meg akar kóstolni, egész jól eszik mostanában, persze soha nem egyszerre eszi meg az óriási adagot, de kétóránként eszik valamit. Nagyon ügyesen iszik, ő maga akarja a poharat is fogni, hát ebből volt már sírás is, mert a teli poharat nem adtam oda, mert úgyis mindig magára borítja, legalábbis egy darabig, aztán már úgysem lesz érdekes, és akkor marad az ivás. Kanalazni is próbált néhány napig, most inkább kézzel eszeget darabos dolgokat. A vékony babákhoz tartozik, a gyerekorvos mondta, május elején mentünk, 71 cm és 7,1 kg volt. Az oltás eléggé megzavarta, nagyon nyűgös volt néhány napig, illetve kezd akaratos lenni, sír, ha nem kap meg valamit, vagy elveszünk tőle valamit. Ő viszont a fiúk játékát veszi el, amivel épp játszanak, mert az az igazán érdekes. Ha nem adják neki oda, akkor később, mikor már nem játszanak vele, nagy boldogan babrál velük. Robin azért piszkálgatni szokta, és vele egész vad tud lenni, oda megy hozzá és simán kikapja a kezéből a tárgyat, veszekedtek is már egy-egy játékon. 

7 foga van még mindig, húsvét előtt - április 5. - jött ki neki a 7. alul és azt hittem, hogy gyorsan kijön a párja a másik oldalon, de egyelőre csak duzzad az ínye, biztos fáj neki, mert egy-két éjszakánk elég rémes. Már éjszaka is max. kétszer szoptatom meg, ezt fogjuk elhagyni lassan. Napközben amúgy már csak a kora reggeli, a déli alvás előtti, egy délutáni és az esti szopi van, igazából az éjszakai és a délutáni is még azért maradt, mert még mindig sok tejem van, és muszáj, hogy megetessem.

Imád fürödni, április végén elkezdtünk babaúszásra járni, szombat délelőttönként van. Szereti, de sokat nézelődik, nem rám figyel, ha éppen valamilyen feladat lenne. Kell neki egy kis program, hogy ne csak a szokásos buszmegálló-iskola-boltok kiruccanás legyenek a program. A fiúk is jönnek persze ilyenkor úszni, így mindig elhúzódik és macerás is kicsit, mert pont 11 és12 között szoktam lerakni aludni, ez meg 11-től van, de eddig jól ment szerencsére. Nincs messze tőlünk, 10 perc, mert bár jobban bírja az autót, annyira azért nem, hogy órákat utazzunk.

Boltba már nem babakocsival hanem biciklivel vagy autóval megyünk, és vagy toljuk a kosarat vagy beültetem a bevásárlókocsiba, amibe vettem egy bélést övvel együtt. Azért igyekeznem kell, nézelődni nem lehet, csak ha tolom a kocsit, azt bírja. 

Amúgy sem bír egy helyben ülni, az evést sem bírja mindig ki a székében, van, hogy a kölesgolyó, kenyér véget már sétálva eszi meg az ebéd vagy vacsora végén. Majd elmúlik ez is, aztán meg úgyis visszajön, a fiúk is felugrálnak, hogy elmeséljenek valamit például.

Újból könnyű megnevettetni, és tényleg olyan kislányosan sikongat. Egész sokat nézi magát a tükörben, és most mindent a fejére próbál tenni.


A szülinapján készült képek itt vannak.

Robin sérvműtétje

A februári beszámolómban írtam, hogy Robin sérvgyanús volt, és végül meg is állapították nála a baloldali lágyéksérvet. A gyereksebésszel április 7-ét beszéltük meg, egyrészt egy héttel korábban lett volna még hely, másrészt viszont praktikusnak tűnt, hogy ezután két hét szünet következik, és bár egy hét után elutazunk, ez az idő elegendő, hogy kipihenje magát. Utólag jöttem rá, hogy érzelmileg még jobban megviselte ez az egész mint fizikailag, tényleg kellett neki egy hét, hogy feldolgozza.

Még az anyaméhben a fiúknál a 2. harmadban a lágyékcsatornán át leszállnak a heregolyók, majd a harmadik harmadban bezáródik a csatorna. A  fiúk mintegy 60 %-ánál nem záródik be a csatorna, és akinél egyoldali sérvet állapítanak meg, azok 40%-ánál mindkét oldalon nyitva marad a csatorna. Ezen a nyíláson át tud a végbél betüremkedni a hasfalba, herezacskóba, ami Robinnal is történt. Szerencsére nem fájt neki, nem gyulladt be, és a műtéttel bezárják a baloldalt és egyúttal megnézni a jobboldali csatornát is. A köldökön át vezetnek be egy csövet illetve két kis metszése lett jobb és baloldalon. Laparoszkóppal végzik ezeket a beavatkozásokat, így alig marad heg és a műtét után rögtön fel is kelhetnek. 

Norbi vitte Robint péntek reggel 9-re, éhgyomorral kellett menni, teljes altatásban történt a közel másfél órás műtét. Elég nehezen tért magához Robin, de már a két előző alkalommal is így volt. Szerencsére amint tudott járni, evett, ivott, pisilt, jöhettek is haza, így vacsorára már itthon voltak. Egy napig kapott fájdalomcsillapítót, de vasárnapra már nagyon jól érezte magát, alig fájt a hasa, így elmentünk Orsiékhoz ebédre (és vacsorára is maradtunk). 

Múlt csütörtökön minden rendben volt a kontrollon, Robin meg már el is felejtette az egészet. Én meg rakosgathatom a harmadik altatómaszkját is :)

Emili elindult

Március közepén, egész pontosan 17-én kétszer is lépet egyet önállóan. Másnap egyedül felállt, kapaszkodás nélkül. Aztán volt, hogy lépett egyet-egyet, de mindig kérte, hogy fogjuk a kezét. Így kézen fogva nagyon szépen sétálgatott, de egy idő után feltűnt, hogy mindig fog valamit a jobb kezében, és mindig a balt adja, hogy fogjuk meg. Ha a jobb kezét fogtuk meg, oldalazva lépkedett, nagyon vicces volt. Szóval látszott, hogy még valami hiányzik, ahhoz hogy egyedül is elinduljon. Egyik nap a fiúkkal voltam otthon, és tőlem Maximhoz odalépett, 4 egész lépést tett. Most bajban vagyok, mert rosszul írtam fel, hogy mikor is történt, de szerintem április elején. Húsvét előtt már többször megtett néhány lépést, volt, hogy a boltban is lépegetett. Többnyire tett pár lépést, hogy hozzánk jöjjön és az utolsó lépésnél már dőlt. 

Most vasárnap azonban (ápr. 23.) 2 métert totyogott, naná hogy este, mikor lefekvéshez készülődtünk, de ezt többször megismételte, és azóta egész sokat lépked egyedül. Persze sokszor letottyan és utána inkább mászik, de a kis cipellőjében is lépeget amikor kint vagyunk.

Ha a jobb kezét fogjuk, akkor már egész rendesen teszi a lábát. Már csak arra kell figyelnünk, hogy mennyire teszi befelé a lábfejét, mert az elején nagyon csámpásan járkált. 

Eddig nem érdekelte a padlásfeljáró, néhány hete azonban nagy csendre lett Norbi figyelmes. Kereste Emilit, hát bizony a lépcső felénél járt. Próbáljuk nem elfelejteni, hogy lent is be kell csukni a rácsot, mert fogja magát és elindul. A veszély az, ha megáll, nézelődik vagy épp kitalálja, hogy ő inkább lejön. A fiúk ágyára is felmászik, sőt a fotelba is beül, ahol szopizni szokott, és természetesen rájött, hogy a fiúk foteljába is be tud ülni. Hát igen, mindjárt egy éves lesz.

Húsvéti szünet

Bevallom, hogy ezt a posztot egy évvel az utazás után írtam. Hát igen, a gyerekek, a ház, meg a munka, nincs túl sok időm, úgy igazából semmire sincs időm.

Szóval a húsvéti szünetben Békéscsabára utaztunk. Repülővel, de még így is eléggé fárasztó volt az út, ráadásul Maxim rosszul lett a repülőút végén, reggel ugyanis hidegen evett pizzát a reptéren.

Anyáékhoz érkeztünk, hogy Krisztiékkel is tudjunk találkozni, és hogy együtt is megünnepeljük Anya 60. szülinapját. Persze a gyerekekkel nem lehet 3 órán keresztül ücsörögni, és Emilivel később mentem a többiek után, de végül mindenki finomat evett.

Mamáéknál kiscica és két nyuszi várt minket, na meg persze a kutyák. Emili elég félős volt, és rettentő anyás, és mivel csak egy rövid hét volt az egész utazás, mire megszokta volna az egyik helyet, már mentünk is tovább.

Húsvéti szüneti képek 
(néhány kép Orsiéknál készült, a szünet elején náluk voltunk egy délután)

És még néhány kép