A hétvégét kettesben töltöttük Robinnal. Norbi és Maxim Békéscsabára utaztak esküvőre. Sokáig vacilláltunk, mi legyen, végül kettőjüknek megvettük a repjegyet, lesz-ami-lesz alapon. Az elég biztosnak tűnt, hogy Robinnal maradunk - egyrészt a betegségek elkerülése és az aktuális kikúrálása miatt, másrészt, egy hét múlva indultunk nyaralni -, a kérdés inkább az volt, milyen állapotban lesz Maxim. Ő persze nagyon várta az utat, és pénteken reggel, az indulás napján sírva ébredt, mert elkezdett köhögni, hogy akkor most ő nem megy? De, csak aggódtam, hogy fog rendbe jönni egy hét alatt, amikor nagyon messzire utazik a család.
Lali és Edina úgy döntöttek, hogy február 8-án hivatalossá teszik kapcsolatukat, egybe kelnek. Minden jól sikerült, szép napos időben mondták ki a boldogító igent. Maximnak nagyon hosszú volt az a nap, türelmesen jött-ment az apukájával, végig ülte az esküvőt, és nagy sokára az étteremben fel is oldódott, és végül éjszaka fél 2 körül vissza mentek mamáékhoz aludni, mert még aznap, vagyis vasárnap este vissza is érkeztek Capellenbe. Ők még hétfőn otthon maradtak kipihenni magukat.
Mi ez idő alatt Robinnal elmentünk az Ikeába, végre tudtam nézelődni egy kicsit, igaz, a vége fele Robin már mindenhova felmászott és elszaladt előlem, de aztán még ott tudtunk ebédeni. Robin valamit megint összeszedett, igaz, ő inkább csak taknyos volt, de megint rám ragasztotta, és én bár dolgoztam, eléggé lebetegedtem megint. A hétvége alatt azonban sikerült kikúrálnom magam és őt is. Jó volt, hogy egy kicsit csak vele tudtam foglalkozni, és persze jól esett, hogy szombat délután aludthatok én is. Egyszer-kétszer mondta, hogy apa ement, de nem kereste őket, talán azért, mert többször mondtam, hogy elmentek és majd jönnek vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése