Múlt hét kedd nagy nap volt számunkra. Azonkívül, hogy Maxim tett háromszor egy bizonytalan lépést önállóan, elmentünk beiratkozni a bölcsődéjébe.
Kannerstuff, azaz Gyereknappali a bölcsőde neve - általam fordítva. Mikor Capellenbe költöztünk, meglátogattuk a két magánbölcsit és az államit is. Azonkívül, hogy az állami bölcsi olcsóbb, ez tetszett a legjobban. Itt luxemburgiul beszélnek. Hatalmas udvara van a bölcsinek, mindenféle hintával, mászókával felszerelve. Amikor megnéztük, az igazgatónő szobája tele volt gyerekekkel, épp fényképeszkedtek, mert úgy tanulják a színeket, hogy minden héten van egy szín-nap, akkor épp piros volt, ilyenkor piros ruhában kell menni, piros ételeket esznek (pl. bolonyai, paradicsom-saláta). Élénk és közvetlen hangulat uralkodott, kellemes benyomást keltve bennünk.
Várólistásak voltunk, mert itt is be szokták íratni a még meg nem született babákat is, de szerencsére több gyerek is feljebb lépett, így kaptunk helyet.
Nekem sajnos vissza kell mennem dolgozni, szeptember 20-án kezdek, és úgy beszéltük meg az igazgatónővel, hogy két hetet hagyunk a beszoktatásra. Egy hét ilyen idős korban kelleni szokott, de ez mindig egyénfüggő, és jobb ha még egy hétig elérhető leszek. Nagyon aggódunk, hogy fogja bírni Maxim, biztos jó lesz majd neki egy idő után a többi gyerekkel, látja, hogy más milyen szépen eszik, állítólag a nem jól alvó babák is alszanak a bölcsiben, mert látják a többieket.
Maximmal ketten mentünk beiratkozni, az elején még elüldögélt a játékokkal, amiket adtunk neki, de aztán mászkálni akart. Azt mondta az igazgatónő, hogy sármos kisbaba, mert vigyorgott rá Maxim többször is, meg hogy jó kis csoport lesz vele együtt, ő már látja, hogy a Törpék - ez a kiscsoport neve - között jó helye lesz. Hát remélem, így lesz, mert bébiszittert nem szeretnénk, szerintünk jobb ha gyerekek között van, semmint egy valakivel itthon. Néha úgy érzem, hogy én kevés lennék neki előbb-utóbb, szóval most a bölcsődét látjuk az egyetlen megoldásnak.
2010. augusztus 23., hétfő
Néhány gondolat a 11. hónap vége előtt
Nagyon gyorsan fejlődik Maxim, mint minden baba persze. Már sokszor elég ha az egyik kezét fogjuk séta közben, a másikban amúgy is szorongat valamit. Ez a mániája jelenleg, hogy valami számára érdekes dolgot felvesz és azt fogja, el nem engedi, akkor sem ha elesik, akkor azzal együtt dől. Ez lehet a kis műanyag gereblyéje, műanyag tégely, légycsapó - a csúcs, amikor mindkét kezében van egy-egy, és azzal csapkodja a földet, falat -, rosszabb esetben valami pálca vagy bot, amit kint talál. Most már megérti, hogy a koszos botot, kavicsot nem hozzuk be a házba, nem üvölt egyből ha elvesszük tőle az ajtó előtt. Rengeteg mindent tud már, ért már. Pl. repülő szóra az égre mutat, vagy ha hallja a hangját, már keresi is fent a magasban; a madarakat is nézi minden nap kint, sőt tegnap meséltem neki, és a könyvben volt a madár, erre ő mutat kifele az ablakán. Minden lámpát tudja, hogy lámpa, bármi legyen is a formája, a függönyöket is megmutatja, na és persze az autókat is. Kutya, macska érthetően nem okoz neki gondot, az utcán, mindig meg kell nézni az elhaladó kutyákat. A ló szóra vagy a nyihahára elkezd csattogtatni a nyelvével. Tegnap este a ház előtt tépkedte a füvet és letépedt egy lóherét, mondom neki, nézd Maxim, ez egy lóhere, erre ő elkezdett csattogni. Ilyenkor nagyon édes. Azt is tudja már, hogy ezt most fogd meg a másik kezeddel, ezt ezerszer hallhatta, mert ugye ha szorongat valamit a markában, nem tudom öltöztetni, megmosni azt a kezét.
Az albérletben a faliszekrényünk ajtajára felragasztottunk négy foszforeszkáló birkát. Napközben vagy fénynél nézegettük őket, úgy hogy fogtuk Maximot a kezünkben. Amikor már fogni tudott, akkor persze le akarta őket szedni, de mindig mondtuk neki, hogy szépen, óvatosan, csak megnézzük. Most végre oda jutottunk, hogy Maxim szobáját berendeztük nagyjából (még azért alakulgat a végső állapot), és az ágya fölé tegnap felragasztottuk a barikat. Úgy örült nekik, megismerte őket. A furcsa az volt, hogy hiába tettük őt bele az ágyába, úgy nem akarta őket megnézni, csak ha mi tartottuk. Gondolom azért, mert az albérletben is mindig így néztük meg őket. Nem tudom, meddig lesz sláger, de ma is már legalább tízszer megnézte velem meg az apjával is.
Kedvenc szavai a bumm, bamm és a brumbrum. Sokszor próbálja utánunk kimondani azt a szót, ami tetszik neki, például hogy gomb, de ebből csak gö-ig jutott, vagy a kiscicából ká lesz. Még sok minden van, amit tud, de most ezek jutottak az eszembe.
Ja, igen, ami újdonság, hogy ahogy hazajöttünk a nyaralásból, a kiságyat átraktuk Maxim szobájába, azóta külön alszik. Azt nem mondom, hogy nem köt ki néha nálunk hajnalban, de a tegnapi éjszakát végig a saját ágyában, a saját kis szobájában töltötte.
Már hipp-hopp feláll, de még mindig kell neki valami kis kapaszkodó vagy sámli. A holdkompjánál is feláll és tolja egyedül, de elég közveszélyes még, bármelyik pillanatban eldőlhet, többnyire nem a saját mozgására figyel, hanem a kiszemelt tárgyra és így borul az egyensúlya. Pedig láttam már, hogy gyakorolta, hogy ha feláll, hogyan üljön le, de valamelyik nap is ült és úgy vágódott hanyatt. Továbbra sem mászik, bár 1-2 lépést ment térdelve, de aztán hasra vágódik és inkább kúszik, vagy a kezünket fogva megy. Néha araszol a fotelnél vagy a kis asztalánál, de a kezünket érzi a legbiztosabbnak. Több helyen is olvastam, hogy ne járassuk a babát, ne adjuk neki a kezünket, még ha ő kéri is, mert ez lassítja a fejlődését. Hát én megnéznék egy ilyen szakembert, hogy bírná az örökmozgó, engem-minden-érdekel Maximmal egy napig, azt hiszem, az első után nem vállalná a második napot. Nem kúszhat szegénykém a hideg kövön, a vizes fűben, és az sem jó, ha cipeljük egész nap, azonkívül, el sem fáradna kellőképpen. Így sem alszik jól, hogy rengeteget mozog, hát még úgy!
Anyukám, akinek sikerült elaltatnia Maximot, mikor otthon voltunk (én szoktam letenni aludni mindig, szopizik és utána beteszem a kiságyba), meg ő tényleg jól boldogul vele, a gyerekek is szeretik, szóval azt mondta, hogy nem biztos, hogy elvállalná Maximot több napra. Tény, hogy nem unatkozunk mellette továbbra sem, talán annyival jobb, hogy már sok mindent lehet vele játszani, van, hogy végig lapozunk egy-egy könyvet, pár percig figyel a mesére, a zenét, dalokat szereti, most már a lovagolós kis dalokat is élvezi. Egyszerűbb programot találni neki. Ami viszont borzasztó, az a pelenkázás. Utálja, hogy feküdnie kell, este fürdés után pedig többnyire sírással végződik, mert ő állandóan felpattan. Viszont nem marad meg egy pillanatig sem ülve vagy állva, hogy úgy adnám rá.
Az evése is folyton változik, most megint csak a banánt eszi meg a gyümölcsök közül, esetleg egy kevés más gyümölcsöt keverhetek bele, illetve a bébiételes gyümölcsöket megeszi. Viszont a húsleves, gulyásleves, töltött tök pürésítve, kisebb-nagyobb darabkákkal vegyítve nagyon csúszik neki. Meg általában a zöldséges bébiételeket is megeszi, a kölesgolyó, vajas kenyér pedig mindig jöhet.
Már egy ideje csak egyszer alszik egy nap, akkor is, ha csak két órát aludt délben, sőt tegnap még annyit sem, de délután már nem akar aludni.
Kíváncsian várjuk, mi lesz a bölcsiben.
Az albérletben a faliszekrényünk ajtajára felragasztottunk négy foszforeszkáló birkát. Napközben vagy fénynél nézegettük őket, úgy hogy fogtuk Maximot a kezünkben. Amikor már fogni tudott, akkor persze le akarta őket szedni, de mindig mondtuk neki, hogy szépen, óvatosan, csak megnézzük. Most végre oda jutottunk, hogy Maxim szobáját berendeztük nagyjából (még azért alakulgat a végső állapot), és az ágya fölé tegnap felragasztottuk a barikat. Úgy örült nekik, megismerte őket. A furcsa az volt, hogy hiába tettük őt bele az ágyába, úgy nem akarta őket megnézni, csak ha mi tartottuk. Gondolom azért, mert az albérletben is mindig így néztük meg őket. Nem tudom, meddig lesz sláger, de ma is már legalább tízszer megnézte velem meg az apjával is.
Kedvenc szavai a bumm, bamm és a brumbrum. Sokszor próbálja utánunk kimondani azt a szót, ami tetszik neki, például hogy gomb, de ebből csak gö-ig jutott, vagy a kiscicából ká lesz. Még sok minden van, amit tud, de most ezek jutottak az eszembe.
Ja, igen, ami újdonság, hogy ahogy hazajöttünk a nyaralásból, a kiságyat átraktuk Maxim szobájába, azóta külön alszik. Azt nem mondom, hogy nem köt ki néha nálunk hajnalban, de a tegnapi éjszakát végig a saját ágyában, a saját kis szobájában töltötte.
Már hipp-hopp feláll, de még mindig kell neki valami kis kapaszkodó vagy sámli. A holdkompjánál is feláll és tolja egyedül, de elég közveszélyes még, bármelyik pillanatban eldőlhet, többnyire nem a saját mozgására figyel, hanem a kiszemelt tárgyra és így borul az egyensúlya. Pedig láttam már, hogy gyakorolta, hogy ha feláll, hogyan üljön le, de valamelyik nap is ült és úgy vágódott hanyatt. Továbbra sem mászik, bár 1-2 lépést ment térdelve, de aztán hasra vágódik és inkább kúszik, vagy a kezünket fogva megy. Néha araszol a fotelnél vagy a kis asztalánál, de a kezünket érzi a legbiztosabbnak. Több helyen is olvastam, hogy ne járassuk a babát, ne adjuk neki a kezünket, még ha ő kéri is, mert ez lassítja a fejlődését. Hát én megnéznék egy ilyen szakembert, hogy bírná az örökmozgó, engem-minden-érdekel Maximmal egy napig, azt hiszem, az első után nem vállalná a második napot. Nem kúszhat szegénykém a hideg kövön, a vizes fűben, és az sem jó, ha cipeljük egész nap, azonkívül, el sem fáradna kellőképpen. Így sem alszik jól, hogy rengeteget mozog, hát még úgy!
Anyukám, akinek sikerült elaltatnia Maximot, mikor otthon voltunk (én szoktam letenni aludni mindig, szopizik és utána beteszem a kiságyba), meg ő tényleg jól boldogul vele, a gyerekek is szeretik, szóval azt mondta, hogy nem biztos, hogy elvállalná Maximot több napra. Tény, hogy nem unatkozunk mellette továbbra sem, talán annyival jobb, hogy már sok mindent lehet vele játszani, van, hogy végig lapozunk egy-egy könyvet, pár percig figyel a mesére, a zenét, dalokat szereti, most már a lovagolós kis dalokat is élvezi. Egyszerűbb programot találni neki. Ami viszont borzasztó, az a pelenkázás. Utálja, hogy feküdnie kell, este fürdés után pedig többnyire sírással végződik, mert ő állandóan felpattan. Viszont nem marad meg egy pillanatig sem ülve vagy állva, hogy úgy adnám rá.
Az evése is folyton változik, most megint csak a banánt eszi meg a gyümölcsök közül, esetleg egy kevés más gyümölcsöt keverhetek bele, illetve a bébiételes gyümölcsöket megeszi. Viszont a húsleves, gulyásleves, töltött tök pürésítve, kisebb-nagyobb darabkákkal vegyítve nagyon csúszik neki. Meg általában a zöldséges bébiételeket is megeszi, a kölesgolyó, vajas kenyér pedig mindig jöhet.
Már egy ideje csak egyszer alszik egy nap, akkor is, ha csak két órát aludt délben, sőt tegnap még annyit sem, de délután már nem akar aludni.
Kíváncsian várjuk, mi lesz a bölcsiben.
2010. augusztus 18., szerda
Nyaralás otthon - 2. rész
Már itthon vagyunk, gyorsan eltelt a két hét. Rengeteg élménnyel lett gazdagabb Maxim, volt részünk viharban, áramkimaradásban fürdés közben, igazi kánikulában és sok-sok pancsolásban. Norbi szüleinél mindennapi program volt - többször is - a háziállatok megfigyelése: 3 kutyus, tyúkok, kakas és persze a macskák. A kiscica még bírta is, ogy Maxim kergeti. Hiába, a kertes házat minden gyerek élvezi.
Annyira meleg lett, hogy délelőtt és délután is fürdött Maxim a kis felfújható medencéjében. Eleinte ücsörgött a vízben, aztán jött a ki-be járkálás, élvezte, hogy át kell lépni a szélét. Kapott egy csúszdát is, és Norbi kitalálta, hogy ha vízzel locsoljuk, akkor belecsúszik Maxim a medencéjébe. Na ez nagyon tetszett neki. Érdekes, hogy a nagy meleg ellenére állandóan kint akart lenni. Persze volt, hogy nyűgösködött, de hát mi, felnőttek sem bírjuk sokáig a 35 fokos hőséget.
Strandolni is voltunk, nekem már nagyon hiányzott az úszás, Norbival felváltva úsztunk kicsit, aztán megnéztük a gyerekmedencét. Ide felnőtt nem mehetett be, így csak a szélén ücsörgött Maxim, nézte a gyerekeket, de hamar megunta. Bevittük a nagymedencébe, ezt annyira élvezte, nem tetszett neki, mikor kimentünk, állandóan vissza akart menni. Norbi keresztanyukájával, a testvérével, Magdival, az anyukájukkal és 3 unokatesójával is találkoztunk, hiába, kicsi ez a Békéscsaba. Egy idő után, bent a medencében, Magdi átvette Maximot, és ő úsztatta. Csodálkoztunk, de nem tiltakozott ellene. Annyira koncentrált a vízre, teljesen átszellemül. A délutáni strandolás után aludt a legjobban éjszaka az egész nyaralás aladt.
Hamar megszokta Maxim, hogy többen vagyunk körülötte, sőt, mikor átköltöztünk anyósomékhoz, Anya utánunk hozta az ottfelejtett dolgokat, és fel kellett vennie Maximot, mert nála akart lenni. Jó bemelegítés volt ez mindnyájunknak a bölcsire.
Persze most is tartja a lépésnyi távolságot az idegenekkel, de hamar feloldódik.
Lesznek képek is, ha odajutok...
Annyira meleg lett, hogy délelőtt és délután is fürdött Maxim a kis felfújható medencéjében. Eleinte ücsörgött a vízben, aztán jött a ki-be járkálás, élvezte, hogy át kell lépni a szélét. Kapott egy csúszdát is, és Norbi kitalálta, hogy ha vízzel locsoljuk, akkor belecsúszik Maxim a medencéjébe. Na ez nagyon tetszett neki. Érdekes, hogy a nagy meleg ellenére állandóan kint akart lenni. Persze volt, hogy nyűgösködött, de hát mi, felnőttek sem bírjuk sokáig a 35 fokos hőséget.
Strandolni is voltunk, nekem már nagyon hiányzott az úszás, Norbival felváltva úsztunk kicsit, aztán megnéztük a gyerekmedencét. Ide felnőtt nem mehetett be, így csak a szélén ücsörgött Maxim, nézte a gyerekeket, de hamar megunta. Bevittük a nagymedencébe, ezt annyira élvezte, nem tetszett neki, mikor kimentünk, állandóan vissza akart menni. Norbi keresztanyukájával, a testvérével, Magdival, az anyukájukkal és 3 unokatesójával is találkoztunk, hiába, kicsi ez a Békéscsaba. Egy idő után, bent a medencében, Magdi átvette Maximot, és ő úsztatta. Csodálkoztunk, de nem tiltakozott ellene. Annyira koncentrált a vízre, teljesen átszellemül. A délutáni strandolás után aludt a legjobban éjszaka az egész nyaralás aladt.
Hamar megszokta Maxim, hogy többen vagyunk körülötte, sőt, mikor átköltöztünk anyósomékhoz, Anya utánunk hozta az ottfelejtett dolgokat, és fel kellett vennie Maximot, mert nála akart lenni. Jó bemelegítés volt ez mindnyájunknak a bölcsire.
Persze most is tartja a lépésnyi távolságot az idegenekkel, de hamar feloldódik.
Lesznek képek is, ha odajutok...
2010. augusztus 7., szombat
Nyaralás otthon
Az idén nem szerettük volna kihagyni a nyaralást a házvásárlás ellenére sem. Úgy gondoltuk, hogy a családnak is biztos hiányzunk, így Békéscsaba lett az uticélunk augusztus 1-én.
Megint éjszaka utaztunk, az első visszaalvását leszámtítva Maxim nagyon jól bírta az utat. Igaz, én is kellettem hozzá, apuka, nagymama nem bizonyult elégnek. Énekeltünk, labdáztunk, ettünk, ittunk Maximmal, és végülis plusz megálló nélkül 14,5 óra alatt meg is érkeztünk. A kapuban Dédipapa már ott toporgott, ő azt hitte, hogy előző nap már itt voltunk. Az első hetet az én szüleimnél töltjük, tesóm, Kriszti is vett ki szabadságot, hogy bébiszitterkedjen egy kicsit. Maxim nagyon élvezi, hogy ki-be járkál - és többnyire mezítláb -, körbe sétáljuk a kertet, cicázunk, reggel megszámoljuk a kisfecskéket a kapu felett.
Nagyon meleg van, de szerencsére eddig nem rontott az étvágyán, nagyobb adagokat eszik már meg, és ami újdonság, hogy banán nélkül is megeszi a húsleves zöldségeit, sőt magát a húslevest is kanalazzuk neki. Pénteken a brokkolis csirkéjébe is csak 3 karika banánt kapott, a kis tálkája púpos lett, de Kriszti szépen bekanalaztatta vele :-)
Pénteken Gabi unokatesóm is eljött Jázminnal, kétéves kislányával, az anyukájával meg Dédipapával.
Kezdi megszokni, hogy többen vagyunk körülötte, sőt, reggelente megy oda mindenkihez köszönni.
Játszótérre is elmentünk, kipróbáltuk a hintát, libikókát, csúszdát és persze a homokozót. Kezdi élvezni, ráadásul már nem töm mindent egyből a szájába.
A mutogatás továbbra is az egyik fő kommunikációs eszköze, apukám szerint E.T-mutogatás, ahogy a mutatóujjával rábök valamire vagy valakire. Édes vele, az biztos.
Megint éjszaka utaztunk, az első visszaalvását leszámtítva Maxim nagyon jól bírta az utat. Igaz, én is kellettem hozzá, apuka, nagymama nem bizonyult elégnek. Énekeltünk, labdáztunk, ettünk, ittunk Maximmal, és végülis plusz megálló nélkül 14,5 óra alatt meg is érkeztünk. A kapuban Dédipapa már ott toporgott, ő azt hitte, hogy előző nap már itt voltunk. Az első hetet az én szüleimnél töltjük, tesóm, Kriszti is vett ki szabadságot, hogy bébiszitterkedjen egy kicsit. Maxim nagyon élvezi, hogy ki-be járkál - és többnyire mezítláb -, körbe sétáljuk a kertet, cicázunk, reggel megszámoljuk a kisfecskéket a kapu felett.
Nagyon meleg van, de szerencsére eddig nem rontott az étvágyán, nagyobb adagokat eszik már meg, és ami újdonság, hogy banán nélkül is megeszi a húsleves zöldségeit, sőt magát a húslevest is kanalazzuk neki. Pénteken a brokkolis csirkéjébe is csak 3 karika banánt kapott, a kis tálkája púpos lett, de Kriszti szépen bekanalaztatta vele :-)
Pénteken Gabi unokatesóm is eljött Jázminnal, kétéves kislányával, az anyukájával meg Dédipapával.
Kezdi megszokni, hogy többen vagyunk körülötte, sőt, reggelente megy oda mindenkihez köszönni.
Játszótérre is elmentünk, kipróbáltuk a hintát, libikókát, csúszdát és persze a homokozót. Kezdi élvezni, ráadásul már nem töm mindent egyből a szájába.
A mutogatás továbbra is az egyik fő kommunikációs eszköze, apukám szerint E.T-mutogatás, ahogy a mutatóujjával rábök valamire vagy valakire. Édes vele, az biztos.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)