Sokkal jobban ment a hét 2. fele mint vártuk. Csütörtökön ugyan sírdogált még, de a délelőtti sétán aludt egy kicsit a babakocsiban és ebéd után is jó két órát szundított. Már ott is uzsonnázott Maxim, a keksz különösen ízlett neki. Én már akkor úgy láttam, hogy jobban érzi magát, mondták is, hogy kezdi önállóan körbejárni a szobát, felfedezni a dolgokat, és már beszélget velük, mutogat nekik.
A péntek nagyon jól sikerült, szépen evett, jól aludt, sőt délelőtt is berakták a kiságyba, mert nem tudtak kimenni és a másik két fiú ilyenkor aludni szokott, mert ők a babakocsiban is mindig elalszanak. Állítólag 20 percet szundikált. Délután pedig egyáltalán nem sírt, akkor sem, amikor érte mentem 4 órakor. Maire-Jeanne kézen fogva vezette hozzám. Az uzsonnánál a kisasztalhoz ültették Daviddal, ez nagyon tetszett neki, még fényképet is csináltak róla. Kíváncsian várom, hogy megmutassák. Szokták fotózni a gyerekeket, és kiteszik a képeket a falra, és ha valamelyik tetszik, 1 euróért vihetjük is. Ez a rendszer nagyon tetszik, úgy érzem, tényleg megtesznek mindent a gyerekek nevelésében, ami a jó hangulathoz, a fejlődésükhöz szükséges.
Sokat szeretgetik is őket, Maxim feje mindig parfümöktől illatozik. Pénteken például egy újabb csoporttárs jött vissza két hónap szabadságról, a kislány, Marianne sugárzott. Ő is jövő héten marad csak Maximékkal, mert már elmúlt két éves, és kezdi az átszoktatást a nagyobb csoportba. De délután hárman, Marianne, David és Maxim együtt játszottak. Legalábbis együtt voltak.
Bizakodó vagyok, mert itthon ugyanolyan jókedvű, mint általában, továbbra is kíváncsi, nem bír nyugton maradni, csak fáradtabb. Talán ezért is jobban alszik most egy kicsit. Bár szegénynek megint folyik az orra és köhög este, sőt éjszaka legalább egy órán keresztül próbált visszaaludni, de nem tudott. Ha holnap sem javul, muszáj lesz elvinni az orvoshoz.
A hétfő biztos nehéz lesz, nekem különösen, mert egy év után, úgy érzem, elfelejtettem dolgozni. És valahogy kedvem sincs sok még.
2010. szeptember 18., szombat
2010. szeptember 15., szerda
Az első alvás a bölcsiben
Tegnap délután Maxim nagyon fáradt volt. Az éjszaka első felében jól is aludt, de aztán negyed 4-től 5-ig nem bírt visszaaludni. A náthából csak maradt még valami, mert köhögött tegnap és éjszaka is egy kicsit, és hajnalban a váladék ott maradhatott a torkában, mert egyszerűen nem bírta sem felköhögni, sem lenyelni. Ilyenkor nem egy álom az orrszívás, pláne nem a porszívóval, és csak átmenetileg segített. Nagy nehezen aztán csak elaludt, én mellette maradtam, de nem is aludt túl jól, és reggel kelnie kellett, igaz, 7 helyett majdnem fél 8-ig hagytuk aludni. Kocsival vittem, mert még esett az eső, egyébként biciklivel járunk.
Reggel nagyon sírt, de utána elvolt, jó nagyot sétáltak, Maxim el-elbóbiskolt a babakocsiban, de talán csak néhány percet aludt. Szerencsére, mert így tényleg annyira fáradt lehetett, hogy a déli alvás jól sikerült.
Ebédre megint csak egy féladagot akart enni, sírt, de igazából csak reklamált, mert nem könnyezett, azt mondták. Így aztán egy kicsit erőltették, és végülis befejezte az ebédjét. 12 előtt 10 perccel már aludt. Külön szobába tették az ágyát, Marie-Claire szépen beletette és várt. Talán 10 perc sem kellett, kicsit nyekergett de szépen elaludt. Fél 3-kor telefonáltak, hogy Maxim még mindig alszik, de Marie-Claire 3-kor elmegy és egy új helyettes van, akit Maxim nem ismer, így vagy felébreszti Marie-Claire mielőtt megy, vagy bemegyek 3 előtt és akkor én leszek ott, mikor ébred. Persze, hogy ez utóbbit választottam, végre jól alszik, nehogy felébresszék! Mire odaértem, már az ablakból integettek. Most épp csak görbült a szája, ahogy megjelentem, és bár el nem engedett, a többi babával voltunk, amíg megbeszéltük a mai napot. Holnap már ott fog uzsonnázni.
Most nagyon simán ment ez az alvás, remélem, meg is szokja, hogy mindig így legyen, legalább a bölcsiben.
Én egész nap úgy éreztem magam, mint aki vizsgázik. Izgultam, aggódtam, pedig rengeteg tennivalónk van, de ez nem volt elég figyelemelterelő. Most megint egy kicsit megkönnyebbültem. Ráadásul itthon olyan mint szokott lenni, jön-megy, beszélget, továbbra is jól eszik. De ettől nekem még ugyanolyan rossz lesz visszamenni dolgozni. Nekem is kell majd egy kis idő, mire megszokom újból.
Reggel nagyon sírt, de utána elvolt, jó nagyot sétáltak, Maxim el-elbóbiskolt a babakocsiban, de talán csak néhány percet aludt. Szerencsére, mert így tényleg annyira fáradt lehetett, hogy a déli alvás jól sikerült.
Ebédre megint csak egy féladagot akart enni, sírt, de igazából csak reklamált, mert nem könnyezett, azt mondták. Így aztán egy kicsit erőltették, és végülis befejezte az ebédjét. 12 előtt 10 perccel már aludt. Külön szobába tették az ágyát, Marie-Claire szépen beletette és várt. Talán 10 perc sem kellett, kicsit nyekergett de szépen elaludt. Fél 3-kor telefonáltak, hogy Maxim még mindig alszik, de Marie-Claire 3-kor elmegy és egy új helyettes van, akit Maxim nem ismer, így vagy felébreszti Marie-Claire mielőtt megy, vagy bemegyek 3 előtt és akkor én leszek ott, mikor ébred. Persze, hogy ez utóbbit választottam, végre jól alszik, nehogy felébresszék! Mire odaértem, már az ablakból integettek. Most épp csak görbült a szája, ahogy megjelentem, és bár el nem engedett, a többi babával voltunk, amíg megbeszéltük a mai napot. Holnap már ott fog uzsonnázni.
Most nagyon simán ment ez az alvás, remélem, meg is szokja, hogy mindig így legyen, legalább a bölcsiben.
Én egész nap úgy éreztem magam, mint aki vizsgázik. Izgultam, aggódtam, pedig rengeteg tennivalónk van, de ez nem volt elég figyelemelterelő. Most megint egy kicsit megkönnyebbültem. Ráadásul itthon olyan mint szokott lenni, jön-megy, beszélget, továbbra is jól eszik. De ettől nekem még ugyanolyan rossz lesz visszamenni dolgozni. Nekem is kell majd egy kis idő, mire megszokom újból.
2010. szeptember 14., kedd
Beszoktatás 2. hete - 1. rész
Nem indult túl jól a hetünk, péntekre lebetegedtem. Szerintem a bölcsiben szedtem össze a náthát, bár a doki szerint megfázás. Viszont vasárnap reggelre Maxim is beteg lett, állandó tüsszögéssel és orrfolyással telt a nap. Hétfőre Norbi is lerobbant egy kicsit. Maxim nem aludt jól már vasárnap délben sem, az állandó orrfolyás többször felébresztette és ez folytatódott éjszaka is, ráadásul hőemelkedése lett, 37,7-et mértem neki, de reggelre szerencsére visszaállt a normál hőmérséklete. Még este egy kicsit szívtuk neki az orrát, de éjszaka már nem volt semmi baja, de ettől függetlenül nem aludt jól. Szóval hétfőn náthásan ment bölcsibe, a hétvége után sok babának nehéz az első nap, neki is az volt. Sírt a séta alatt is, ebédelt, de csak féladagot, nagyon örült nekem. Megbeszéltük, hogy kedden ugyanígy viszem, reggel fél 9-re és fél 12 fele megyek érte. A mai nap is sírós volt, az elején eljátszogatott, a sétán most talán egyszer akart sírni, de jól bírta, utána viszont elkezdett sírni, és bár nem egyfolytában sírt, de mire abbahagyta, megint újra kezdte. A levesnek a felét ette meg (itt mindig olyan sűrű a leves, mint nálunk egy hígabb főzelék), és azt mondták, hogy látszott rajta, hogy még enne, de utána a sírástól már nem evett a másodikból sem. Mikor megjöttem, még ott volt az ebédje, így Maxim nagy megelégedésére megetettem, és ő szépen megevett mindent. Közben bárki ment ki a szobából, görbült a szája. Szegény, nehéz lesz az elkövetkezendő egy-két hét.
Annak nagyon örülök, hogy két nap alatt (remélem) elmúlt a náthája, lehet, hogy az előző két nátha segített a mostani leküzdésében.
Ami szerintem megnehezíti a beszokást, az az állandó személycsere. Elég furcsa beosztásban dolgoznak a gondozók. Négyen vannak, most, hogy kevés a gyerek, úgy vettem ki, hogy csak ketten vannak egyszerre, elvileg etetéskor vannak hárman, de most erre nincs szükség. Szóval kora reggel egyedül van a gondozó, majd fél 9-re jön a második. Vagy a reggeles vagy a délelőttös egész nap marad, és jön egy harmadik délben. Ráadásul az egyik gondozó még mindig beteg, aki helyettesítette, az mától a nagyoknál van, így holnap vagy azután egy újabb helyettes jön, pedig a mostanit, Sonját már megszokta Maxim. Ma pedig jött a negyedik gondozó, aki nekem is új volt, hát még Maximnak. Szóval nincs állandó személy, ami lehet, hogy hosszútávon jó, de most ezalatt a két hét alatt megnehezíti a kezdést. Úgy láttam, hogy Nadine, a középkorú gondozó, bár nagyon kedves, nem tudja olyan jól kezelni a gyerekeket. Marie-Jeanne viszont nagyon profinak tűnt, nála evett is Maxim.
Tudom, hogy nagyon nehéz megvigasztalni egy pöttömöt, aki anyukája után sír, de próbáltuk mondani, hogy Maxim aktívabb az átlagnál, nála kevés dolog jön be, ami sok gyereknél beválik.
Majd látjuk, holnap ott alszik, vagy legalábbis próbálkoznak vele.
Annak nagyon örülök, hogy két nap alatt (remélem) elmúlt a náthája, lehet, hogy az előző két nátha segített a mostani leküzdésében.
Ami szerintem megnehezíti a beszokást, az az állandó személycsere. Elég furcsa beosztásban dolgoznak a gondozók. Négyen vannak, most, hogy kevés a gyerek, úgy vettem ki, hogy csak ketten vannak egyszerre, elvileg etetéskor vannak hárman, de most erre nincs szükség. Szóval kora reggel egyedül van a gondozó, majd fél 9-re jön a második. Vagy a reggeles vagy a délelőttös egész nap marad, és jön egy harmadik délben. Ráadásul az egyik gondozó még mindig beteg, aki helyettesítette, az mától a nagyoknál van, így holnap vagy azután egy újabb helyettes jön, pedig a mostanit, Sonját már megszokta Maxim. Ma pedig jött a negyedik gondozó, aki nekem is új volt, hát még Maximnak. Szóval nincs állandó személy, ami lehet, hogy hosszútávon jó, de most ezalatt a két hét alatt megnehezíti a kezdést. Úgy láttam, hogy Nadine, a középkorú gondozó, bár nagyon kedves, nem tudja olyan jól kezelni a gyerekeket. Marie-Jeanne viszont nagyon profinak tűnt, nála evett is Maxim.
Tudom, hogy nagyon nehéz megvigasztalni egy pöttömöt, aki anyukája után sír, de próbáltuk mondani, hogy Maxim aktívabb az átlagnál, nála kevés dolog jön be, ami sok gyereknél beválik.
Majd látjuk, holnap ott alszik, vagy legalábbis próbálkoznak vele.
2010. szeptember 10., péntek
Törpék
Zwergen, azaz Törpék a kiscsoport neve, ahova Maxim jár, és 18 hónapos korukig vannak itt a gyerekek, persze helyhiány miatt úgy látom, hogy ez is rugalmas szabály.
Bevittem egy alvós macit, ami pici kora óta ott lóg az ágyánál, meg egy zsiráfot a játékszőnyegéről, bár eddig nem mutat túl nagy érdeklődést az alvós állatkák iránt. De kérték, mert így tudni fogja, hogy ez az ő ágya, ez az övé. A kisebbik alvóteremben négy ágy van, és rögtön az ajtónál jobbra van Maximé.
Tegnap Nadine szinte mentegetőzve mondta, hogy Maxim feje az ajtónál lesz, mert bemérették az épületet vízér és földsugárzás szerint, és annál az ágynál a baba fejének ott kell lennie. Én meg mosolyogva mondtam, hogy én hiszek az ilyesmiben, és magamban hozzátettem, hogy igen, ez a mi bölcsődénk. Így már azt is tudom, hol kezdjem az érdeklődést, ha a saját házunkat is be akarom méretni.
Csütörtökön már nem ment olyan jól az elbúcsúzás. Lent vártunk az udvaron, mert a többiek már jöttek le és ezért nem nyitottak fentről ajtót, így bent a földszinten köszöntem el Maximtól, aki Nadine néni karjaiban volt és csak úgy potyogtak a könnyei. Nadine azt mondta, hogy 1 percet ha sírt.
Egy óra múlva, mikor odaértem, pont megjöttek a sétából. Ahogy meglátott, már sírt is, gyorsan kivettem a babakocsiból, és máris jobb kedve lett. A séta alatt egyszer pityergett, de ahogy elkezdte, abba is hagyta. Maradtunk ebédre, hatalmas adag zöldségpürét evett hallal, és mivel előtte voltak a lábasok, tányérok, mindenre mutogatott, és végül a tésztából adtam is neki, persze ezután csak azt akarta falni. Az egyik kislánynak rossz napja volt, végig sírt az ebédnél, nem is evett igazán, szerencsére a többiek kedvét nem szegte, Maxim is evett szépen - vagyis evett és közben össze-vissza forgolódott, mindent látni akart. Ebéd után hosszas búcsúzkodás után elégedetten jöttünk haza.
Ma, pénteken többször sírdogált, ahogy elköszöntem, az ablakból is láttam, hogy sír szegény, mikor érte mentem, és meglátott, akkor is sírt egy kicsit. A park unalmas neki a babakocsiból szerintem, mert ott sírt, aztán mikor kiértek az útra, ott minden rendben volt, így tettek még egy kört. Állítólag mondogatta hogy mamma-mamman, lehet, hogy ez én leszek, vagy csak ez jutott az eszébe? Szerencsére nem sírt végig, ebédelt is, egy fél tányér levest és egy fél tányér másodikat, valami pulykás dolog volt, amit összetörtek neki villával. Tiszta pelenkát is kapott, az arcát is megmosták. Mikor odaértem, a másik két fiúval játszottak, Marie-Jeanne ott ült velük. Amikor készültünk eljönni, megint elkezdett sírni. De csak amíg elértünk az ajtóig. Végülis már akkor megnyugodott, mikor öltöztünk, és Daviddal megint az ajtónál bohóckodtak, ő belülről, Maxim pedig kívülről támasztotta az üveget. Kicsit nyűgös volt azért itthon, bár Apa motorja és szerszámos ládája visszazökkentette. Most a garázs a kedvenc hely, ott akar mindent megvizsgálni, alig tudtam behozni, pedig már álmos volt.
Eddig nagyon jól aludt délben, ma már felébredt egyszer, igaz, pont kivágnak nálunk két nagy fenyőt, láncfűrésszel. Most épp szóltam, hogy tudnának-e még egy fél órás szünetet tartani.
De a foga is ludas lehet, nagyon rágott a garázsban, a 9. fog is kibújt, bal oldalon alul az első tejörlő (nem sokkal az oltás után vettem észre), és most jön a jobboldali. Megint bebizonyosodott, hogy amikor annyira rosszul alszik Maxim, akkor fogzik. És hiába adom neki a homeopátiás cseppet.
Összességében elégedett vagyok, biztos voltam benne, hogy Maxim végig fog sírni, és hogy nem fog enni, ehhez képest nagyon ügyesen vette a beszoktatás első hetét.
A jövő hét nem lesz egyszerű. Most már kezdi érteni, hogy ott hagyom, de azt még nem fogja fel, hogy érte is megyek majd. Hétfőn fél 9 körül viszem, és ebéd után vagyis fél 12 körül megyek érte, aztán ha úgy látják, akkor kedden megpróbáljuk az ott alvást.
Bevittem egy alvós macit, ami pici kora óta ott lóg az ágyánál, meg egy zsiráfot a játékszőnyegéről, bár eddig nem mutat túl nagy érdeklődést az alvós állatkák iránt. De kérték, mert így tudni fogja, hogy ez az ő ágya, ez az övé. A kisebbik alvóteremben négy ágy van, és rögtön az ajtónál jobbra van Maximé.
Tegnap Nadine szinte mentegetőzve mondta, hogy Maxim feje az ajtónál lesz, mert bemérették az épületet vízér és földsugárzás szerint, és annál az ágynál a baba fejének ott kell lennie. Én meg mosolyogva mondtam, hogy én hiszek az ilyesmiben, és magamban hozzátettem, hogy igen, ez a mi bölcsődénk. Így már azt is tudom, hol kezdjem az érdeklődést, ha a saját házunkat is be akarom méretni.
Csütörtökön már nem ment olyan jól az elbúcsúzás. Lent vártunk az udvaron, mert a többiek már jöttek le és ezért nem nyitottak fentről ajtót, így bent a földszinten köszöntem el Maximtól, aki Nadine néni karjaiban volt és csak úgy potyogtak a könnyei. Nadine azt mondta, hogy 1 percet ha sírt.
Egy óra múlva, mikor odaértem, pont megjöttek a sétából. Ahogy meglátott, már sírt is, gyorsan kivettem a babakocsiból, és máris jobb kedve lett. A séta alatt egyszer pityergett, de ahogy elkezdte, abba is hagyta. Maradtunk ebédre, hatalmas adag zöldségpürét evett hallal, és mivel előtte voltak a lábasok, tányérok, mindenre mutogatott, és végül a tésztából adtam is neki, persze ezután csak azt akarta falni. Az egyik kislánynak rossz napja volt, végig sírt az ebédnél, nem is evett igazán, szerencsére a többiek kedvét nem szegte, Maxim is evett szépen - vagyis evett és közben össze-vissza forgolódott, mindent látni akart. Ebéd után hosszas búcsúzkodás után elégedetten jöttünk haza.
Ma, pénteken többször sírdogált, ahogy elköszöntem, az ablakból is láttam, hogy sír szegény, mikor érte mentem, és meglátott, akkor is sírt egy kicsit. A park unalmas neki a babakocsiból szerintem, mert ott sírt, aztán mikor kiértek az útra, ott minden rendben volt, így tettek még egy kört. Állítólag mondogatta hogy mamma-mamman, lehet, hogy ez én leszek, vagy csak ez jutott az eszébe? Szerencsére nem sírt végig, ebédelt is, egy fél tányér levest és egy fél tányér másodikat, valami pulykás dolog volt, amit összetörtek neki villával. Tiszta pelenkát is kapott, az arcát is megmosták. Mikor odaértem, a másik két fiúval játszottak, Marie-Jeanne ott ült velük. Amikor készültünk eljönni, megint elkezdett sírni. De csak amíg elértünk az ajtóig. Végülis már akkor megnyugodott, mikor öltöztünk, és Daviddal megint az ajtónál bohóckodtak, ő belülről, Maxim pedig kívülről támasztotta az üveget. Kicsit nyűgös volt azért itthon, bár Apa motorja és szerszámos ládája visszazökkentette. Most a garázs a kedvenc hely, ott akar mindent megvizsgálni, alig tudtam behozni, pedig már álmos volt.
Eddig nagyon jól aludt délben, ma már felébredt egyszer, igaz, pont kivágnak nálunk két nagy fenyőt, láncfűrésszel. Most épp szóltam, hogy tudnának-e még egy fél órás szünetet tartani.
De a foga is ludas lehet, nagyon rágott a garázsban, a 9. fog is kibújt, bal oldalon alul az első tejörlő (nem sokkal az oltás után vettem észre), és most jön a jobboldali. Megint bebizonyosodott, hogy amikor annyira rosszul alszik Maxim, akkor fogzik. És hiába adom neki a homeopátiás cseppet.
Összességében elégedett vagyok, biztos voltam benne, hogy Maxim végig fog sírni, és hogy nem fog enni, ehhez képest nagyon ügyesen vette a beszoktatás első hetét.
A jövő hét nem lesz egyszerű. Most már kezdi érteni, hogy ott hagyom, de azt még nem fogja fel, hogy érte is megyek majd. Hétfőn fél 9 körül viszem, és ebéd után vagyis fél 12 körül megyek érte, aztán ha úgy látják, akkor kedden megpróbáljuk az ott alvást.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)