Tavaszi nátha

Tegnap reggel nem bírtam felkelni. Maxim szinte egész éjszaka köhögött, alig aludtunk; akkor már tudtam, hogy mehetünk orvoshoz. Ez a harmadik hete, hogy hol előjön a náthája, hol a szeme csipás. Kedden az étvágya sem volt az igazi. Így otthon maradtam, és bár szerencsére szépen evett, láznak nyoma sincs, a gyerekorvos enyhe hörghurutot diagnosztizált. Ma és holnap Norbival marad otthon. Szerencsére - és éppen ezért nem is értem - gyönyörű idő van, hátha a sok napsütés is segít. A kedélye változatlanul jó, jön-megy, kint homokozik, feltartja az apját a terasz javításában :), és este 8-kor még fel-alá rohangált a házban, pedig alig aludt ebéd után, annyit köhögött, hogy egy idő után ez felébresztette.
Közben bővült a szerszámkészlete: a csavarozó és fűrész után most már fúrója is van.

Szieszta vendégségben

Szombaton egy barátunkhoz mentünk át Németországba. Maxim miatt délelőtt mentünk, és úgy beszéltük meg, hogy ebéd után megpróbálom lerakni majd ott Maximot. Emiatt nem kellett volna aggódnom, annál inkább Gábortól. Mikor felértek a lépcsőn - én már akkor fent voltam -, Maxim elkezdett sírni, ahogy meglátta Gábort. Ez az ebédig nem javult, nem akart egy helyiségben lenni vele, Melindával hamar megbarátkozott, a konyhában nagyon jól elnézelődött, elbabrált, de csak délután engedett fel egy kicsit Gáborral szemben. (Talán az ijeszthette meg, hogy szépen jöttek fel a lépcsőn, egyszer csak ott van előtte két idegen, az egyik magasabb mint az apukája, és persze ő hozzá beszélnek.) Viszont rengeteget evett a rakott krumpliból, és nem akart aludni. Aztán 2-kor csak kidőlt, és 4 után ébresztenem kellett. Uzsonnára rendhagyó módon és most először kapott egy Pingui szeletet, egyedül majszolta a konyhában, nem tágított, amíg be nem falta.

 

Mi kipróbáltuk az új Xboxszot, jópofa, hogy nem kell semmi extra dolog a kézben mint a Wii esetében. Maxim furcsán nézte, hogy mit össze bénázunk a nagy képernyő előtt, aztán a jatékok alatt készült fényképeken mindig mutogatta, hogy apa, anya.
Ismét bebizonyosodott, hogy hosszú útra nem lehet vele menni, ezt a jó félórás autózást is alig bírja ki. Viszont nagybevásárlás sem ideális vele, mert egy idő után mindent le akar szedni a polcokról, teszi bele a bevásárló kocsiba, rosszabb esetben nem is a miénkbe. A délutáni alvásával viszont nagyon elégedett vagyok, ez az első, hogy másnál így le tudtam tenni.

Körömvágás

Sokszor kész kihívás körmöt vágni a gyereknek. Nálunk mindenképp. Amíg pici volt, alvás közben egész hamar el lehetett intézni, de később már felébredt rá Maxim. Az ősszel még egy-két reggel sikerült levágni, mikor nehezen tért magához, de ezt is hamar elfelejthettem. A lábkörméről ne is beszéljünk. Pelenkázás közben egy-egy körmöt ha levágtam, már boldog voltam. Aztán próbálkoztam fürdés után a pelenkázón, ha elbabrál valamivel vagy az apjával hülyéskednek, akkor szélsebesen pedikűröztem, manikűröztem. Egy időben a lábán jobban haladtam, mert a kezével mindig matatott, játszott, mostanában viszont elég érzékenyen reagál a lábkörmeire, lehet, csiklandósabb lett. Amikor bágyadtabb, akkor jobban viseli, bár ha túl fáradt, akkor nincs türelme. Ha egyszerre öt körmét le tudom vágni, már nagy siker. Néha sikerül egyszerre minden körmét levágni, kezén-lábán. Ilyenkor egy hétig letudva a dolog.
Kedden a kezeivel végeztünk, maradtak a lábujjai.
Nagyon tetszik neki ahogy vágjuk a kenyeret, kolbászt, utánozza a mozdulatot, és közben mondja, vváá. Ha sajtot eszik, szerintem azt élvezi benne, hogy mondja, vá, és mi vágunk neki egy darabot.
Mint általában, tegnap sem akart kijönni a fürdűőkádból, aztán csak annyit mondtam neki, hogy "gyere Maxim, kiveszlek és levágjuk a körmöd". Erre ő: vváá, és visítás nélkül kivettem a kádból - fél siker. Ennyiben is maradt a dolog, egyetlen körmét engedte levágni. Sebaj, ma este újból próbálkozom, vagy holnap, vagy azután...

Hosszú hétvége Dédipapával

A hétvége slágere Maxim fűrésze volt. Meg az elektromos csavarozó és a kukásautó. Hasznosan töltöttük a péntek délutánt az idei első bababörzén. Természetesen rengeteg apró ajándékot is kapott Maxim a nagyszülőktől: kisautót, kisvonatot, mini-lufikat (amik könnyen kipukkadnak), gyümölcsös kártyákat.

A hétvége sztárvendége pedig Dédipapa volt. A szüleimmel együtt a nagypapám is meglátogatott minket, szerda délben indultak vissza. Szeretett volna megnézni minket Papa, milyen a házunk, hol lakunk. Szép időt fogtak ki, vasárnap esegetett, de így is sokat voltunk kint, kertészkedtünk. Vagyis a fiúk, Maximmal együtt. Azóta Maxim mindent fűrészel, és pontosan úgy mozgatja a játékfűrészét, mint az apukája az igazit.

Persze neki a valódiakat (merthogy 3 is van) is meg kellett vizsgálnia.
Itt épp az egyikkel fűrészel, vagy éppen cipeli - kizárólag működésképtelen állapotban, védőtokban.

Kedden vacsora előtt nem akart bejönni, a garázsban bóklászott, mindent megfogott, megtekert.

Szóval két órás késéssel, de szerencsésen megérkezett szombat délután Luxemburgba a család, onnan autóztunk Capellenbe. A múlt szombati igencsak félénk játszóterezés után nem is számítottam arra, hogy Maxim milyen közvetlen lesz. A szüleim pedig rögtön ismerősek voltak neki, vagy emlékezett rájuk, vagy a skype segít. Azért minden reggel el kellett telnie egy kis időnek, hogy megbarátkozzon Dédipapával, de szerda reggel, bölcsibe indulás előtt együtt fűrészeltek a szobában, és még le is utánozta a dédnagyapját: hangot is ad a láncfűrész, és szaggatottan kotkódálásnak hangzik. Ahogy Papa nyomogatta a gombot, közben mondogatva, kotkodács. Erre Maxim visszaveszi a fűrészt, nyomja a gombot és közbent kotkodál: kot-kot-kot. Sétálgattak is együtt, odament hozzá sokszor, mutatta neki, ami éppen a kezében volt. És természetesen amikor szégyenlősködött is, a mosolya nem maradt el.
Úgyhogy elégedett volt mindenki.
Velünk együtt gereblyézik, sepreget, bár sokszor az összegyűjtött kupacot túrja szét.

Kedden délután olyan melegen sütött a nap a teraszunkon, hogy pólóban, rövidnadrágban ücsörögtünk. Anyukám segített főzni, takarítani, és egy éjszakát leszámítva Maxim is jól aludt. Norbi csak kedden ment dolgozni, én pedig szerdán kezdtem el a hetet. Így a hosszú hétvége mindenkinek kellemesen telt.