Tujaültetés Kriszitvel

A hétvégét kertészkedéssel és Krisztivel töltöttük. Most járt először nálunk Capellenben. Maxim szerencsére szépen javulgatott, így szinte állandóan kint voltunk.
Hogy jól elszeparáljuk magunkat a kertszomszédtól, vettünk néhány kétméteres tuját, amiket szerdán szállítottak, de sajnos eggyel kevesebbet. Norbinak kellett elmennie a lemaradt tujáért pénteken. Szombaton reggel pedig vett egy grillsütőt, mert amit tavaly vettünk, azon állandóan elaludt a tűz, meg pici is volt, és amúgy is nagyon tetszett Orsiék grillje. A beszerzést szerelés követte, először Maximmal, majd hogy délre el is tudjuk kezdeni a grillezést, egyedül fejezte be Norbi.

 

 

Ebéd után, amíg Maxim aludt, Norbi kiásta a gödröt a tujáknak, mi Krisztivel elpakolásztunk. Mostanában a nem-akarok körbe tartozik a nem-akarok-lefeküdni után a nem-akarok-felkelni; reggel és délután detto. Itt valamikor éjszaka mentem át Maximhoz, aztán reggel vissza a saját ágyunkba. Már a redőny felhúzva, ajtó nyitva, Maxim rezzenéstelenül durmol.

Maxim nagyon anyás volt egész héten, és ezt most továbbra is fenntartja. Kevésbe volt közvetlen Krisztivel mint anyáékkal és a dédipapával, a szerelést leszámítva még Norbival sem maradt meg, pár perc után elkezd keresni: aja, aja.
Vasárnap egy fokkal jobb volt, de a csakis-anya attitűd maradt.
Krisztire vagy azt mondta, hogy kri, vagy azt, hogy kiki. És persze állandóan bohóckodott.
Gödör kiásva a tujáknak.

Egy kis pihenés jól jön, de közben azért grimaszolok egyet.

Vasárnap el is ültettük a tuakat, ahogy Maxim mondja. Lehet, hogy csak le kéne mérni még egyszer a tuák közti távolságot, biztos ami biztos.

Segítek apának betemetni a tuákat.

Most pedig vagy mi vagy az eső locsolgatja őket. Krisztit vasárnap kivitte Norbi a reptérre. Már most várjuk, hogy mikor látogat meg minket újból.

Pénteki vérvétel és a vendégünk

Péntek reggel Maxim lázasan ébredt; fél 10 körül sikerült felébreszteni. Hívom az orvost, hogy akkor kell-e a vérvétel, ehet-e előtte. Igen, menjünk vérvételre, ehet, de a beutalónk már nem érvényes, mert a hétfőire "sürgösségi" van írva, menjünk el egy újért. Közben az összes közelünkben lévő labor bezárt, így végül a gyerekkórházba mentünk. Ja, és nem tudtam, hogy csak épp két kis mini-ampullával vesznek, így Norbi elment a gyógyszertárba érzéstelenítő krémért, amit mint kiderült csak receptre adnak. De a múltkoriból maradt, így azt használhattuk, csak tapaszt kellett hozzá venni. Mikor a reggeli végéhez közeledett Maxim, rákentük a krémet a vénájára, rátettük a tapaszt, na onnantól nem evett tovább, üvöltött, hogy vegyük le a tapaszt. Így indultunk el a beutalóért, majd a vérvételre. Szerencsére hamar odaértünk, alig kellett várni. Pici tűszúrást kapott az ujjhegyébe, és onnan fogta fel a nővér a vércseppeket. Azt nem bírta túl jól Maxim, hogy erősen fogtuk a kezét, de egyébként nagyon ügyes volt. Szerencsére evett, délben a kedve is jobb lett, a láza is lement, lázcsillapító nélkül. Az orvos nem telefonált, reméltem, hogy azt jelenti, minden rendben, de azért csak felhívtam. Vírusos a fertőzés, így nem adott semmilyen antibiotikumot. Várnunk kell, türelemmel.
Így azért nyugodtan indultam Charleroiba, mert a húgom jött hozzánk hétvégére. Innen folytatom majd.

Április eleje: 0 nap a bölcsiben

Ebben a hónapban még nem ment Maxim bölcsibe. Egész hétvégén lázas volt, szombaton abban maradtunk a doktornővel, hogy megvárjuk a hétvégét. A szombat délután borzalmas volt, délben kezdődött a fél- óra-üvöltés-fél-óra-nyugalom. Ha elaludt is, hamar felébredt, Norbi aztán felváltott, én meg elmentem úszni kikapcsolódásképp. Most hogy a füle vagy a foga volt, nem tudom, de reggel és délben is kapott láz- és fájdalomcsillapítót, ennek ellenére valami nagyon kínozta. Étvágytalan, kedvtelen is volt Maxim, aztán energiája sem volt, mivel nem evett. Hétfőn Norbival otthon maradt, apró javulást látott nála, viszont iszonyat csúnyát kezdett köhögni. Visszamentünk az orvoshoz, torka, füle rendben, de a bronchitisz rosszabbodott, hurrá, egész héten otthon maradunk. Ráadásul, ha megint belázasodik, másnap reggel vérvételre kellett volna mennünk - ez szerencsére elmaradt, kisebb hőemelkedéssel megúsztuk a hétfő estét, kedden szinte már az sem volt. Tegnaptól kezdett szépen eszegetni, kezd formába jönni, most már csak az orrfolyást és a ronda köhögését kell kikúrálni. Folyamatosan járunk kinéhez, kezdi megszokni Maxim, eddig nem is nézett rá a gyógytornászunkra, most már beszél hozzá, megfogja. Persze azért nem hagyja magát mindig, de sokkal türelmesebb mint a múltkori alkalmakkor. Ezenkívül a bogyóit szedjük, adni kell neki még a flixotide-ot (ezt is egész jól bírja), és hagyni, hogy a saját szervezete győzze le a vírust.
Minden rosszban van valami jó. A rossz az, hogy Maxim megint beteg, és nehezen akar kilábalni, valamint hogy a rá jutó éves betegszabimból 1 nap maradt, úgy hogy még szabadsággal is ki kell egészítenem az itthon tartózkodásomat. A jó viszont az, hogy gyönyörű tavaszi hetünk van, és most kint ülök a teraszon pólóban, rövidnadrágban, és melegem van az árnyékban. Meg persze, hogy így egy kicsit több időt tudok Maximmal tölteni, és a borzalmas hétvége után már sokat nevetünk vele.
Talán azt el is felejtettem írni, hogy a sok betegeskedés miatt abbahagytuk a babaúszást januárban, holnap indul az új tanfolyam. Amire ismét nem megyünk, de most tavaszi szünet következik, májustól folytatódik, így nagyon remélem, hogy már velünk együtt.
Egy kicsit el vagyok keseredve, mert biztos vagyok benne, hogy a fogzás közre játszik ebben a sok betegségben, ráadásul, van olyan nap, mikor Maxim folyamatosan rágja a kezét, folyik a nyála, és bevallom a szombati sírások után, azt hittem, legalább egy kibújik. De még semmi. Az ínye fehér, dagadt, de fognak nyoma sincs. Szóval, ha ez még csak a kezdet, mi lesz amikor jönnek a nagyőrlők?
A hét másik nagy híre, hogy úgy tűnik, Maxim végleg elhagyta a szopizást. A múltkor mikor erről írtam, egy pár napon belül, újra kezdte. Most viszont szombaton és vasárnap a délutáni alvás előtt még így aludt el, esténként azonban már nem kérte a szopit. Gondolom, a torka miatt. A héten pedig így folytatódott. Este eddig viszonylag hamar elaludt, még ma délután is egész hamar kidőlt, nagyjából fél óra alatt, orrszívózással, redőnyleengedéssel együtt. Tegnap viszont majdnem háromnegyed óra volt maga az elalvás rész. Hát igen, azért voltak előnyei a szoptatásnak.

Hónap vége - esőben, lázasan

Szépen javulgat Maxim köhögése, már alig vártam, hogy elhagyhassuk a Flixotide-ot, erre csütörtök reggel hőemelkedéssel ébredt. Bár nem sokat evett, jó kedélye volt, így vittem bölcsibe. Ezt a hetet sem járta végig, Norbi 11-kor ment érte. Belázasodott, alig evett és sírdogált. Délben szépen aludt otthon, aztán irány az orvos; féltem, hogy a bronchitisz megint bedurvul, de abból egy pici maradt csak vissza. A füle piros, de még nincs begyulladva, viszont torokgyulladása van, ez zavarhatja az evésben, meg a láz is lehet emiatt. Egyenlőre várunk, kapott homeós bogyót a fülére, hátha megússzuk ennyivel. Vannak jó pillanatai, de egyik pillanatról a másikra vált a hangulata, és csak sír-sír. Mint amikor nyilal valamink, most ez lehet a torka miatt, lehet a foga. Ennek ellenére szuperul aludt, kb. negyed 9-től reggel 8-ig - azt hiszem ez újabb rekord.
Persze ilyenkor ébredek fel reggel, mikor nem kéne korán kelnem, negyed 7 körül kezdtem ébredezni, és alig hogy megnéztem az órát, Maxim is felsírt egyet. Aztán aludt tovább, de furcsa, hogy szinte egyszerre ébredtünk. Lehet, hogy ugyanaz a valami zavart meg mindkettőnket. Most Norbival van otthon, csakúgy mint tegnap. Az éjszakás műszakját a Maxim-műszak váltotta reggel. Holnapra gyönyörű tavaszi időt ígérnek, ezt kint a kertben szeretnénk kihasználni.