Húsvét a bölcsiben

Múlt héten már megkaptuk a húsvéti ajándékot a bölcsiből. Egy fakanalat festettek be és dekoráltak ki nyuszinak a kicsikkel együtt, majd egy papírzacskóra csirkét ragasztottak, és egy facsipeszre is tettek textilnyuszit. A zacskóban papírfűben csücsült két festett tojás néhány csokitojással. Nagyon ötletes!

Ezeket a tojásokat már ugyan megfogta, de továbbra sem rajong magáért a tojásért. Főtt tojással ki lehet kergetni a szobából, bár már ez is javult egy kicsit. Persze ha fel van aprítva, úgy eszi, de A TOJÁS és Maxim nem barátok.
Szerdán pedig húsvéti hagyományként az elrejtett tojásokat kellett megkeresniük a bölcsiben, és délután mondták Norbinak, hogy Maxim nem nagyon akarta keresni őket. :)
Előző nap, kedden átmentek a középső csoportba tojást festeni, és Maxim nem rajongott a programért, sírt. Egyrészt mert eddig egyszer vagy kétszer volt abban az épületben, nem ismeri a gyerekeket, gondozókat, új arcok, új hely, új aktivitás, és ez sok volt neki. Ráadásul most amúgy is félősebb korszakban van, erőltetni nem tudjuk ezeket a dolgokat. Vannak babák akik érzékenyebbek és minden ingert felvesznek, mások nem. Én már annak is örültem, hogy másfél hét után szerda reggel végre nem sírt, csak egy kicsit görbült a szája.
Kíváncsi leszek, ha májustól folytatjuk az úszást, ott hogy fog viselkedni. Januárban voltunk utoljára babaúszáson.

Maxim és Milán a játszótéren

"Maxim, te ultrabéna vagy a játszótéren"- mondta nekem Norbi vasárnap a Merl parkban. Még most is nevetek, ahogy leírom. De tényleg, sok kisgyereket nézve, Maxim iszonyat óvatos, hozzá nem ér más játékához, rengeteg időre van szüksége, hogy felmérje a terepet, eldöntse mit akar, aztán talán óvatosan belelép a homokozóba, míg más gyerek bele rohan. Amíg ő nagy nyugodtan fogdossa a homokot és üldögél, addig más szinte felborítja, épp hogy nem veri fejbe lapáttal, de őt ez nem érdekli, ő csak túrja a homokot. Vagy épp egy talált markolóval berreg.

Persze sok a nagyobb gyerek, és nyilván nem mindenkit zavar, hogy ezren vannak körülötte, de Milán sem akart csúszdázni, ha túl sokan nézték.
Arra még várnunk kell, hogy a két gyerek együtt játsszon, egy óvatos kézfogás, és egy egymás mellett homokozással kellett beérnünk. De mi legalább jót beszélgettünk, Norbi evett egy fagyit, amiből Maxim is kunyerált.
Maxim homokozik, Milán egy hatalmas lyukban üldögélt.

 

Anya, tiszta homok a kezem!

Közben összefutottunk a főnökömmel meg egy kolléganőmmel,de Maxim hamar "megszabadított" tőlük. Ők nagy lendülettel jöttek Maximhoz, aki először csak pityergett és abbahagyta a csúszdázást, utána rázendített. Nem bírja ha idegenek ilyen hirtelen, nagy lármával közelednek feléje, időt kell neki hagyni, hogy ő maga adja meg a bizalmat másoknak.
Orsival meg is állapítottuk, hogy mindkét fiú szégyenlős. Bár inkább legyenek félénkek mint agresszívek.
Összességében viszont a múltkori játszóterezéshez viszonyítva, sokkal hamarabb elkezdett játszani Maxim. Még alagúton is átbújt egyedül. Igaz, jó néhány percbe telt, mire elindult, de végül is ráértünk.
A kacsák, halak pedig kihagyhatatlan attrakció, legközelebb nem hagyjuk otthon a száraz kenyeret!

Joghurt és reggeli párna

Maxim szó szerint meg van őrülve a joghurtért. Már régóta eszegeti, de ha meglátja, elkezdi követelni, és nem kell neki más, csak oghu, oghu. Sokszor adom neki úgymond szósz, mártás helyett az Activiát, most már kiveszi a kezemből a flakont és egyedül kanalazza. Sajnos vagy nem, de bármilyen joghurtot felismer, és mivel sokat köhécsel, próbálom neki a szójajoghurtot is adni. Múlt héten az eredmény: nem csak hogy az én barackos szójajoghurtomat ette meg vacsora után, de követelt egy másodikat is, és meg is ette. Hétvégén egy más márkájút (szerintem rosszabb ízűt) vettem, őt csak a gyümölcsdarabok zavarták.
A legutóbbi betegsége alatt a nemevős napokon egyetlen dolgot eszegetett: zabpelyhes gabonapárnát rizs- vagy szójatejbe áztatva. Ezt előtte is szerette, de múlt héten csak ezt kérte reggelire. (Most már eszik mást is szerencsére, mert attól féltem, hogy ha megunja két hét után, mit fogok neki adni.) És önállóan eszi. Beletesz egy adagot a tejébe, kikanalazza őket, néha kanalaz, kortyol egy kis tejet hozzá, majd kéri az újabb adagot (ké-ké).
A kanalazás most sláger Maximnál, ha a teájában benne felejtem a kanalat, nem engedi kivenni, mert kanalazni akarja a teáját. Így már a folyadékot is egész ügyesen eszi.
Már csak az evés vége felé engedi, hogy adjuk neki a kaját, addig ő akar egyedül enni. Akár egy órán keresztül is elüldögélünk vele az asztalnál.
Egyre többször tesz szavakat egymás mellé, pl. kuka me (=nézzük meg a kukát)ató ezi (=autó, ez is autó), ffű doo (=ott a fűrész), mé-mé abúl (=abból kérek még).
Egy valamire nem jöttünk még rá: a csavarhúzóra miért mondja mindig, hogy fő.

Ez is, az is elbújt

Sokszor úgy érzem, Maximnak be nem áll a szája. Még ha egyedül babrál is valamivel, akkor is halljuk a kommentálásait.
Szeret a szavakkal, hangsúlyokkal is játszani. Eddig ha számoltuk volna, hányszor mondta, hogy apa illetve anya, az arány nagyjából 10:1 lehetne. Képes egy szót 5-ször elmondani egymás után, és sokszor mondogatta, hogy apa, apa. Norbi erre mindig vissza válaszolta, Maxim, Maxim. Mivel múlt héten állandóan azt hallottam, hogy aja-aja, Norbi után én is kezdtem vissza mondogatni neki, hogy Maxim; különböző hangsúlyozással (bevallom, néha csak így volt türelmem). Ez annyira tetszik Maximnak, hogy most már vigyorogva várja a nevét, és ő is próbálja megemelni a hangját. Minden nap tanul valami új szót, de még mindig nagyon sok szó néhány alapszavát idézi.
Az egyik kedvence az eszá (=elszállt), most már mondja, ha elzárjuk a csapot, hogy ezá, és a hajszál is rendkívül emlékeztet ezekre (ajszá). Már most használja a fantáziáját, most már minden tud szállni (nemcsak a repülő, madarak és a helikopter), és minden fent a magasban; ilyenkor mondja, hogy szá és jó magasra emeli a kezét, vagy a tárgyat a kezében.

A má (=másik) továbbra is egyik kedvenc szava, de egyre többet mondja azt is hogy ezi/azi, vagyis ez is/az is. Pl. kanalak az asztalon: ka, majd mutatja sorban, hogy ezi, ezi. Már tudja az evőeszközök neveit is, adtam neki egy műanyag kést, de Norbinak nem tetszett, mert én néha lenyalom a kést, és Maxim igen jó megfigyelő: ő is így tett.
Imádja megállapítani, ha valami meleg. A teára akkor is azt mondja, hogy me, ha már kihűlt. Ha teát főzünk - ő teszi bele a filtert a pohárba -, még kész sincs, de már meg akarja tapintani a bögrét, hogy aztán megállapíthassa, hogy meleg. Ha kávét iszom, rögtön rávágja: ká. Apa söre egyenlőre fejrázással kísért neeem.
Kedvenc játéka a bújócska-kukucska. De nem csak ő bújik el, hanem mindent elbújtat. A kedvencem, amikor a koszos kanalát bedugja maga mellé a székbe, és közli ebúú. Minden amit elrejt a lába közé, nyílásokba berak, ebúú, akkor is ha látszanak. Néha sikerül úgy elrejtenie valamit, hogy aztán napokig kereshetjük - legutóbb a kalapácsát, amit most megint nem láttam egy ideje.
Bármivel tud fúrni, fűrészelni, kalapálni.
Szereti az egyszerű mondókákat, dalokat, többszörös ismétlést kér: mé-mé.
Mikor kisebb volt, mindig feltette valamire, valakire a lábát, és néhány napja a pelenkázón fürdés után rátette a lábát a hasamra. Széttárt karokkal mondtam neki viccesen, hogy hát ez mi? Azóta vagy rám teszi a lábát, vagy akár a fürdőkádban az oldalára és nyitja a karjait: emii?
Valamelyik nap bölcsi után kint sétáltunk, elment egy autó mellettünk, Maxim erre: ató, eme. Eme, eme, emiii? Hi-hi-hi. És jót nevetettünk.
Esténként elővesz egy-egy könyvét, de inkább csak ő nézegeti, szerintem időhúzásként, hogy ne kelljen lefeküdnie.
Norbi elkezdte Maximnak magyarázni a nagy és a kicsi különbségét. Van egy nagy fürdős kacsája és két kicsi. Az elején még jól mondogatta többféle dologra, aztán minden nagy volt, de tegnap Norbinak megint jól válaszolta, hogy melyik a na.
Tegnap a bölcsiben, mikor érte mentem, kérdezte tőle a gondozó néni luxemburgiul, hogy hol van anya? Egyből mutatott rám, és mondta magyarul, hogy aja. Viszont otthon szokta mondogatni magának, hogy papa, mama. Lesz itt még kavarodás.
Amire nagyon büszkék vagyunk, hogy Maxim egyedül iszik a pohárból, kicsiből, nagyból egyaránt. Persze itt is képes túlzásba esni, magára borítani, egyszerűen játékból kiborítani, és jobb ha műanyag pohár van nála, mert képes a másodperc töredéke alatt eldobni. Adtam neki egy pici műanyag poharat, néha egy kézzel fogja meg, és úgy küldi le a benne lévő vizet, teát, narancslét, mint a pálinkát; és még úgy csapja is le a poharat az asztalra mint ahogy a kocsmában a kiürült felest szokták.