Sportnap és horgászat

Múlt csütörtök ünnepnap volt Luxemburgban, és az itteni Olimpiai Bizottság sprotnapot szervezett, immár rendhagyóan. Milánékkal és Orsiékkal a helyszínen találkoztunk: egy városszéli erdőben. Mi későn érkeztünk, a többiek akkorra már bemelegedtek, és sorra próbálták ki a különböző sportágakat, játékos pályákat. Végül egy jó fél óra múlva Maxim is ráállt, hogy körbe menjen egy akadálypályán, és onnantól kezdve sok mindent kipróbáltak. A kicsiknek is nagyon tetszett, az időjárás kegyes volt hozzánk, mert végül eltolódott az eső, és a tömeget leszámítva semmi kifogásunk nem lehetett, hogy ne érezzük jól magunkat. Érkezéskor kaptunk egy lapot, amire pecséteket kellett gyűjteni az egyes standokon, a családok 10 pecsét után pólót és tombolát kaptak, de nem nyertünk semmit. Maxim még el is pityeredett a kocsiban haza fele, hogy nem nyertünk, aztán eszébe jut, hogy kaptunk polót:

Á, akkor mégis nyertünk! Ezzel meg is nyugodott.

Nagy bánatomra egyetlen küzdősportot sem próbáltak ki a fiúk, leszámítva Robint, aki beállt a taekwandózók közé. A tornától kezdve a sakkig, cserkészpályán át rengeteg mindennel megismerkedtünk. Az esemény saját weboldalán sok információ, fotó (tavalyi) van, mi - pontosabban Norbi - otthon felejettük a fényképezőt, akárcsak Andiék és Orsiék, de ízelítőnek érdemes rápillantani: http://spillfest.lu/gallery.html.
Azért készült néhány kép okostelefonnal - Orsiék jóvoltából.

 

 

 

Szombaton Belgiumban egy magántavacskához autóztunk el horgászni. Norbi egyik kollégája minden évben kibérel egy magántavat egy egész hétvégére, családokat, barátokat hív, mert hogy a bérléssel halat is hoznak a tóba, garantált az ebéd, vacsora. Kellemes, napos-felhős időben a két Norbi kényelmesen elhorgászgatott, Maxim fél óra után megunta a horgászást, Milán kitartóbb volt, de aztán ő is inkább Maximmal mászkált, biciklizett, szaladgált. A két kicsi jött-ment, Vince közveszélyesen a parton szeretett lenni leginkább, ő motorral is elindult többször a vízhez. Robin ebéd után nyűgös lett, először azt hittem, hogy csak nagyon fáradt, mert nem aludt olyan jól, mint az előző éjszakákon, csütörtökön pl a sport miatt végül még a kocsiban sem aludt el, és utána csodák csodájára végig aludta az éjszakát. Na szóval, Orsival elvittük Maximot és Milánt úszásra, a kicsik meg az apukákkal hozzánk haza autóztak a halakkal. Norbi végül egy picike keszeget fogott, viszont Milán apukája, Norbi 6 pisztrángot, amihez még kaptunk kettőt és amiket nálunk meg is pucolt. A két kicsi ébredés után állandóan piszkálódótt, Robin meg nem volt igazán formában, és Vince legkisebb piszkálására is sírni kezdett. Estére lett egy kis hőemelkedése, de aztán le is ment neki. Két nap múlva azonban rettenetes éjszakánk volt, nem akart aludni, először a fogát fájlalta, aztána  fülét, de reggelre semmi jelét nem mutatta, hogy beteg lenne, és azóta is a szokásos náthát leszámítva jól van. 

Maxim csak azt fájlalta, hogy Milán megint nem aludt nálunk. Én meg azt, hogy megint nem vittünk fényképezőt, maradt Orsi telefonja.

 

 

 

 

A nagy horgász

Maxim mondja

Még nyaraláskor az egyik vacsoránál találták ki Milánnal, hogy kakát tesznek a ventilátorba, és az majd jól szétpörgeti a kakát. Ezt nemrég emlegette is. Amíg csak gondolatban teszik, addig vicces, de hogyan jut két négyévesnek ilyen az eszébe?

Érdeklik a nyelvek, sokszor kérdezi, milyen nyelven beszélnek mellettünk, vagy hogy mi milyen nyelven beszélünk valakivel. Most éppen franciául számol, tízig megy is neki már nagyjából, most tanulja tovább, illetve azt is meg tudja kérdezni franciául, hogy hívnak? Magyarul egyébként ő nem csupán tudni akarja a számok nevét, hanem érteni is, mi az hogy tíz vagy tizennégy. Eddig konkrétan meg is tudja számolni a dolgokat. Nagyon büszke voltam rá, mert azt hittem, magától jött rá, hogy öt meg öt az tíz, mutatta ezt a kezeivel, aztán kiderült, Milántól tanulta. Ahogy említettem egy korábbi bejegyzésben, leírja a nevét, és most már az oviban is gyakorolja. 

Egyik nap szó szerint elolvadtam, mondta, hogy anyák napján meg kell köszönni az anyukáknak, hogy annyit főznek, takarítanak ránk. 

Néha már igazi felnőttként viselkedik: teljesen meglepődtem, mikor azt mondja nekem: 

- Anya, venni kell a boltban vécépapírt, már cak két tekerc van. Aztán pedig átmegy babába, és addig piszkálják egymást Robinnal, amíg sírás lesz a vége. 

Norbi vett egy új kerékpárt magának és hozzá egy órát. Elmagyarázta Maximnak, hogy ezzel mérik, milyen gyorsan és mennyit tekernek, milyen messze van a bölcsi, a bolt. Egyik este lefekvéskor Maxim: 

- Anya, nekem is kell egy óra az ágyamra, hogy tudjuk mérni, mennyit alszom.  

- Maxim, besprézzünk az orrodba, nincs bedugulva? 

- Nincs, nekem úgy vannak a fikuszok az orromban, hogy csak úgy jönnek-mennek.

Cukrot ettem

Nálunk akkor van csend, ha alszanak a gyerekek (vagy ha valami rosszaságra készülnek). Mindkettőnek rengeteg a mondanivalója, be nem áll a szájuk. Maxim bármit csinál, beszélnie is kell közben (vagyis tényleg mindig jár az agya). Robin most már egyre kevesebbet halandzsázik, nagyon sok szót tud, vannak mondatai is, helyesen ragozva, és vannak saját kifejezései is. Az is előfordul, hogy Maxim megérti mit akar mondani, mi meg nem. Az egyik ilyen, a Verdák meséből Pistabá, a kombájn, ami pitabá Robin szerint. 

Állandóan kérdez, hogy mi micsoda (mi ez?) és általában többször meg kell ismételnünk a választ. Igéket is használ, a kék és piros színt is kezdi tanulni, néha tényleg üvölt, hogy kék autó, vagy éppen az utcán valami kéket lát, és amíg nem nyugtázzuk, hogy ez kék, addig ott áll és kiabál. Ma reggel egy pici müzli darab megint kiesett a tányérjából, kérdezi, mi ez, és már válaszolja is hogy pici müli goló (pici müzli golyó). Nagyon cuki. Ha már a mellékneveknél tartunk, érdekes, hogy egyik korai szava a szép. Ezt már régóta használja mindenre, ami tetszik neki: ruhám, ékszereim, virág stb. Azt is élvezi, hogy a meleg után megtanulta a hideget is: kinyitja a csapot, naná hogy maximumra, minden tiszta víz, magát is beleértve és ismételgeti: ideg.  
Különbséget tesz, ha egy valamit lát, illetve ha többet az adott dologból: ilyenkor mondja, hogy másik ató (autó), másik madá (madár), vagy éppen, hogy dalu, két dalu. Sok az építkezés, és Norbival ezt gyakorolták, hogy ha több darut láttak egymás mellett.
Azt is sokat mondja, hogy nem kéek má (nem kérek már), vagy nem kéek má töbet – ez utóbbit két hónapja mondta először, meg is lepett vele. Gyakran halljuk tőle, hogy amalét kéek, vizet csak este iszik, régebben azt mondta, hogy inni kéek, most csak annyit mond, hogy kulac.
Sokat gyakoroltuk Maxim nevét, ha oda figyel, egész jól mondja, Masszim, de még mindig sokszor Laszim vagy Maszin lesz belőle. Sokszor kérdezi, hogy holaszim (Hol van Maxim) vagy éppen hol apa?
Imádom, mikor azt mondja, kijány (kislány) vagy amit nagy büszkén hajtogat: nukot ettem. Mikor utoljára beteg lett, reggel csokit evett – nem sokat, de addig nem volt hajlandó elkezdeni enni, amíg nem tette maga elé a csokit, és ugyan keveset evett belőle, de éhgyomorra ette -, aztán késő délelőtt cukrot szerzett magának a benzinkúton, és nagy örömmel majszolta, miközben én Norbit dorgáltam, hogy a gyerek csokival indította a napot, most meg cukrot eszik ebéd előtt, ugyebár nem is ebédelt aztán, és mivel a láz hasfájással járt, biztosak voltunk benne, hogy csokimaradék és cukor miatt fájt a hasa. Azóta egyébként nem evett sem csokit, sem cukrot, de állandóan újságolja, hogy nukot ettem (cukrot ettem), és addig ismétli, amíg nem válaszolunk neki, hogy igen, cukrot ettél. Hiába reménykedtünk, hogy majd összeköti a hasfájást és cukorevést, láthatólag esze ágában sincs kombinálni ezeket a dolgokat. Néha kérik, hogy tegyek csatot a hajukba, és Norbi mondta neki egyszer, hogy úgy néz ki, mint egy kislány. Maxim nemrég ruhacsipeszt tett Robin hajába, aki nem tiltakozott, megnézte magát a tükörben, és szégyenlősen kijelentette, hogy ő egy kijány.
A leggyakrabban használt szava a nem, reggel ébredésnél ez az első szava és legalább tízszer elmondja. Norbi szokta tesztelni, kérdezgeti, majd feltesz olyan kérdést mondjuk, hogy mondd azt hogy nem, vagy hogy mást is tudsz mondani?, ezekre nem ad választ.
Nagyon ragaszkodik a dolgaihoz, az enyém fogalma igen erős most Robinban. Még nem érti, hogy ha azt mondjuk, ez a tiéd, akkor az az övé, mert bár többször mondja, hogy ezenyém, sokszor várja a megerősítést az ez a tié kifejezésre. Néha már szinte betegesen irigy, tegnap meglátta a felsőjét nálam, amint a mosógépbe akartam tenni, aztán nagy nehezen megértette, hogy koszos (koszo) és végül ő tette be a gépbe.
Sokszor kommentálja, amit csinál, pl. én mászo (mászok), én aszo (alszok) – na erről is hosszú bejegyzést kéne írnom.
Ha valamit Maxim gyakran mond, akkor ő is ismétli: - Anya, nézz, szál lepülő (anya nézd, száll a repülő); vagy - űbe (űrbe) – Mi szállt fel az űrbe? – lepülő. És mutatja is a kezével. Az űrbe kifejezést sokszor mondja elalvás előtt, sőt volt, hogy mikor éjszaka felébredt, ezt mondogatta. Olyan jó lenne tudni, mit álmodik ilyenkor.
Néhány hete mondja a nevét: Lobi. A testrészeket viszont hamar megtanulta: feje, meme (szeme), üle (füle), ora (orra). Először jól mondta a szempillát, hogy mempila, de elkezdte keverni a pillangóval, ami ilyesminek hangzik mimmangó. A csipeszt és a csipát is keveri, de azt tudja már, hogy ha cipet mond amikor a szemét kéne megmosni, akkor várja, hogy kijavítjuk, hogy az csipa, a szeme pedig csipás: cipa, meme cipász.
Iszonyat kíváncsi, követeli, hogy vegyük fel, ha valamit ő maga nem lát jól: én nézi. 
Valamiért rá van kattanva a csigákra, az élőket gyűjtik Maximmal, ha pedig lát képen, könyvben, vagy valahol csigát, kiabálja: giga. Ha spirálszerű motívumot lát, ami csigára emlékezteti, akkor is ez történik.  
Most ezek jutottak eszembe, próbálom leírni a mondásait, képtelen vagyok őket megjegyezni.

Robin bilis dolgai és a könyvek

Nagyon sok mindenben hasonlítanak egymásra, hasonlóan reagálnak bizonyos dolgokra. Úgy tűnik, hogy a szobatisztaság Robinnal is egy hosszabb folyamat, akár csak Maximnál.

Először Maximot utánozva a vécére ült rá, rengetegszer, és kizárólag fürdés előtt vagy után, de eltelt egy kis idő, mire tényleg pisilt is. Még nem volt két éves. Aztán néha kérte, hogy rátegyük, mert bele akart pisilni. A bölcsiben is ráültetik a vécére amikor a fürdőszobába mennek, itthon pedig áttért a bilire. Egy időben rendszeresen fürdés előtt bilibe pisilt, néha kakilt is, aztán "sztrájkolt" úgy két hétig, mi meg hagytuk a dolgot, de most megint újra kezdte, és még az is előfordul, hogy reggel vagy napközben ül rá, de főleg akkor, ha Maxim vagy én is vécére megyek. Most a dackorszak közepén éli nagy önállósódási korszakát is, ő önti ki a bili tartalmát a vécébe, és persze nem tud várni, így egyszer ki is öntötte a bilit a padlóra és Maximra. Egyre többször pisil és kakál a bölcsiben is a vécébe, de napközben nem ér rá és nem is érdekli a dolog, egyszerűbb a pelenka használata. Többnyire szól, de ha nagyon benne van valamiben, nagy élvezettel csinál valamit, akkor nem szól, és úgy kell könyörögni neki, hogy kicseréljük a pelenkáját. Egyelőre várunk, hogy ő maga ne akarjon pelust venni.

Akkor szokott jobban rá a bilire, mikor a könyvek is elkezdték érdekelni, és a bilin ülve olvasgattunk. Már egy egész Boribon mesét végig hallgat, most ugyan kevésbé türelmes, de volt, hogy a reggeli nagy sietségben őfelsége még könyvet akart olvasni. Nagy kedvenc jelenleg Eric Carle - Hol van a cicám? könyve, egész jól tudja a vadmacskák neveit. Ez az a könyv, amin 5 alkalomból 4-szer összevesznek Maximmal.