Maxim, a hős

Maxim fognövesztése erősen eltér az átlagtól. Az odáig rendben is van, hogy hamarabb cserélődnek neki, hamarabb nőnek a maradandó rágófogai, mivel gyorsan kinőtt neki az összes tejfoga. Még azt is elfogadom, hogy valamilyen oknál fogva előbb nőnek ki a maradandó fogai, és csak utána esnek ki a tejfogai. Az viszont már tényleg megmagyarázhatatlan, hogy lett egy plusz foga; értsd úgy, hogy kinőtt egy 33. foga. Nem tejfog, mert gyökere is van, igaz, csak egy.

Szóval alul középen szépen beállt a helyére a maradandó fog, felül pedig látszott, hogy ki fog bújni a metszőfoga, még mielőtt kiesne a tejfoga. Ki is bújt a fog, de ahogy nőtt, úgy látszott, hogy nagyon furcsa formája van, szemfoghoz hasonlít. Helye ugyan volt, de inkább kértem egy időpontot a fogorvoshoz, legfeljebb csak annyit mond, hogy minden rendben. De ő is nagyon furcsának találta a fog alakját, tulajdonképpen egyik foghoz sem hasonlított, készített két felvételt, és közölte, hogy ez egy plusz fog. Csinált egy panorámaröntgent is, hogy 100%-ig meggyőződjön róla, sehonnan sem hiányzik fog. Maxim mindvégig nagyon türelmes volt, elsőre sikerültek a felvételek is, csupán Robin nem bírt egy helyben maradni. Mivel a plusz fog útját állta a rendes metszőfognak, és ráadásul a helyet is elvette, az egyetlen megoldás az eltávolítása volt. Végül 4 nap múlva, péntek délutánra beszéltük meg a foghúzást. Rendkívül figyelmes, türelmes ez a fogorvos, elmondta többször is, hogy beszéljem át Maximmal a beavatkozás menetét, mondjam el, hogy az injekciótól úgy érzi majd, óriásira dagad a szája, de aztán a foghúzás nem fog fájni, legfeljebb érezni fogja, hogy dolgozik a szájában a doktor bácsi. Naná, hogy Norbi délutános műszakban dolgozott, de a következő időpont is délutános hétre esett volna, így jobb "túl lenne rajta" alapon döntöttem a péntek mellett. Robin megvárt minket a bölcsiben, úgyis délután később kellett érte mennünk, mert Airtrampra (levegővel megtöltött óriási matrac, ami a mozgásfejlődést segíti) vitték. Szerintem én jobban be voltam tojva, mint Maxim, bár még nekem sosem húztak fogat, de az érzéstelenítőtől féltettem, és persze a foghúzás utáni esetleges következményektől. Biztos, hogy ehhez a fogorvoshoz viszem majd a fiúkat továbbra is, egy igazi angyal. Rendkívül megértő a gyerekekkel, nyugodt, végtelen türelemmel fogott hozzá a foghúzáshoz. Percekig ecsetelte Maxim ínyét, hogy minél kevésbé fájjon neki a két szuri. Aztán megkérte Maximot, hogy amikor fáj neki az érzéstelenítő, emelje fel a kezét, majd tegye le, ha folytathatja a szúrást. Én csak Maxim feje búbját láttam, mögötte álltam. Még otthon kérdeztem, hogy fogjam-e a kezét, erre ő: neem, nem vagyok én már kisfiú. A két érzéstelenítő után vártunk egy kicsit, hamar hatott, aztán következett a fogkivét. Gyorsan kijött, de meglepődtem, hogy mekkora gyökere volt az ínyében, és ráadásul még nem fejeződött be egészen a növekedése. Eléggé vérzett Maxim ínye, sokszor kellett gézt cserélni, ezt már ugyan unta, de katonásan viselkedett, nem sírt. A fogorvos is mondta neki, milyen bátor volt, és mutatta a kezével, hogy milyen szuperül viselkedett. (A doki ugyanis csak franciául beszél, tanul luxemburgiul.) Végül elindultunk az autóhoz. Már akkor kezdett elérzékenyülni, mikor mondtam neki, hogy most hazáig ne beszéljen, mert attól vérzik az ínye. Mikor meglátta a véres pamacsot a szájában a kirakatüvegben, elkezdett pityeregni. Ekkor eszembe jutott, hogy Melinda néhány napja írta, Lóránt milyen hősiesen viselte a fogtömést, és mondtam Maximnak, hogy ő egy igazi hős. Mert nem egy sima tejfogat húztak neki ki, mint más gyereknek általában, hanem nem egészen 6 évesen egy igazi gyökeres fogat, és ő példásan viselte ezt, sírás nélkül; mint egy igazi hős. Sikerült meglepnem vele, felcsillant a szeme, és onnantól kezdve nem sírt. Otthon még egy kicsit küzdött a könnyeivel; kapott fájdalomcsillapítót, olvasgattunk, és egy óra múlva elindultunk Robinért. Büszkén mutatta a bölcsiben a fogát, be akarja vinni az oviba is megmutatni. Meglátjuk, az egyhetes pünkösdi szünet után említésre méltónak találja-e még a dolgot, számomra ez egy külön bejegyzést érő esemény, mondtam is neki, mennyire büszke vagyok rá.

Sportnap

Ahogy tavaly is, az idén is kimentünk a sportnapra (hivatalosan Játékfesztivál), ahol mintegy 30 sportklub standjánál lehetett kipróbálni a különböző sportágakat; tornától kezdve a sakkon, cserkészek játékain át, egészen a kajakig. Milánékkal és Lilláékkal mentünk, azt hittem, egyszerűbb lesz így nekem, mivel Norbi éjszakás műszakban dolgozott, és hiába volt ez a csütörtök ünnepnap, hogy ne szakítsák meg a gyártást, 4 éjszakát kellett csak menni, de hétfőtől péntek reggelig. Igazából, Maxim és Robin teljesen elvoltak, szerintem annyi mindenre kellett figyelni, hogy már nekik sem maradt energiájuk a kis barátaikra.

Maxim és Robin rövid nógatás után sorra próbálták ki magukat a különböző standnál. Robin az elején átesett a holtponton, aztán már nem nyűgösködött. A harmadik stand, amit ki akartunk próbálni, az íjászat volt, de ezt mi Andrissal és Norbival, Milán apukájával, akartuk kipróbálni, a gyerekek még kicsik voltak hozzá. Ők szépen ki is álltak a sorból, kivéve Robint, aki végig azt hitte, hogy ő is nyilazhat, hiába mondtam, hogy ő nem lőhet. Mikor én következtem volna, ő akart ugyebár lőni, és végül hiszti lett belőle, én meg mérges lettem, hogy az egyetlen amit ma szerettem volna kipróbálni, nem fogom tudni. Végül megnyugodott, de aztán már nem mentem vissza később. Robin viszont többször is eljátsza a jelenetünket, hogy én nem lőttem nyíllal, mert baba vagyok még, ő már felnőtt és lőhet. Vagy megkérdezi, hogy miért nem íjaztam?

Esni tanulnak dzsúdózás közben:

Kacsahorgászat után nyalókát kaptak a pecsét mellé, amiből asszem 12-t kellett összegyűjteni és járt érte póló, tombola.

Végül egy videó a két kis taekwandósról. Ez volt az utolsó sportág, amit kipróbáltak, Maxim is nagyon fáradt volt, de azt mondta, ez tetszett neki a legjobban.

Húsvéti szünet

A kéthetes oviszünet első felét Békéscsabán töltöttük, a második héten mindenki ment dolgozni, bölcsibe illetve napközibe. A szomszéd utcában lakik egy magyar család, Csaba az apuka, a kisebbik lánnyal egy oviba jár Maxim, szoktunk velük találkozni, ki-kisegítjük egymást. Robin hetekig arról beszélt, hogy megyünk majd Békéscsabáékhoz (békészcabáékhoz). :-)

Mamáékhoz érkeztünk, majd hét közepén mentünk át Nagyiékhoz.

Nagy locsolkodás nem volt, a két gézengúz végül Icut locsolta meg jégkockával, meg aztán szerdán Nagyit is jégkockával. Maxim ötlete volt, jövőre olvasztott csokival akar locsolni...

Végre láttuk Liát élőben, Maxim egész sokat fogalkozott vele, babusgatta egy kicsit. Pillekönnyűnek éreztem, mikor kézbe vettem a kis hercegnőt, de ha sokáig kézben van, lehet érezni a súlyát.

Elég hideg volt az elején, jeges széllel, többnyire a kertbe mentek csak ki a gyerekek.

 

A hét második felére megjött a jó idő, és Kriszti is :)

 

 

Pénteken családi találkozóra mentünk, Dédipapa és Kriszti szervezték. Mindnyájan nagyon örültünk a találkozónak, és nagyon jól esett, hogy Papa szeretett volna egyszerre találkozni velünk. Az utóbbi időben sokszor volt kórházban, de végül még a tüdőgyulladásból is szépen felépült.

Eljöttek unokatesómék a lányokkal - Gabi végül Jázmin nélkül, aki belázasodott -, el-eljátszottak egymással, mi pedig tudtunk egy kicsit beszélgetni.

Másnap indultunk vissza, megbeszéltük, hogy az első kritikus szakaszon, kb. 1 óra, amikor Maxim hányni szokott, visszafogottabban vezet Norbi, és hogy Szarvason megállunk levegőzni egy kicsit. Szerencsére nem volt rosszul Maxim; rájöttünk, hogy nem is feltétlen a kanyarok, gyorsítások  és fékezések váltakozása kavarja fel a gyomrát, hanem az útminőség a ludas, ugyanis olyan hullámos, hepehupás, hogy mi is éreztük kicsit a gyomrunkat.

Baromi hosszú az út, igyekszem nem bele gondolni, csak mindig a pakolásra koncentrálni, és hogy még hány km van a következő megállónkig, különben nem is biztos, hogy elindulnék autóval.

Fényképeket - nemcsak Békéscsabáról - továbbra is a szokásos helyre töltöm.

Viszlát pelenka

Robin két hete már éjszakára sem kér pelenkát. December végén egyszer próbáltuk, de persze pont akkor  éjszaka bepisilt, azóta száraz volt neki mindig a pelus reggel, leszámítva ha néha reggel pisilt bele. Én vártam volna még egy kicsit, hogy hátha a pelus megnyugtatja, és nem ébred fel éjszaka arra, hogy pisilnie kell, de pelenkával is mindig felébredt és mennie kellett vele a vécére, és pelenka nélkül is van, hogy pisilnie kell éjszaka. Még mindig nem alszik át minden éjszakát, van, hogy csak reggel kel, de ha heti bontásban nézzük, akkor azért 3-4 éjszaka egyszer felébred. Van, hogy inni kér és tényleg szomjas, mert kiüríti a kulacsát, van, hogy vécére megy, és van, hogy nem tudjuk miért, csak jön, és kéri hogy menjek vele vissza a szobába. Néha mondja, hogy megijedt, de azt nem, hogy mitől.

Egyik hajnalban sírt, hogy vizet, adtam neki a kulacsát, de csak sír tovább; azt mondogatta, hogy "vizes", ugyanis bepisilt, olyan mélyen aludt.

Az biztos, hogy sokszor megijed hangoktól, zajoktól, kérdezi este a sötétben, hogy ez mi volt, amit hallott. Egyik este kérdeztem tőle, mikor hívott, hogy menjek vele a nappaliba az autójáért, hogy fél-e valamitől:

- Nem félek a szellemektől - válaszolta. Majd hozzá tette:

- Lepisztolyozom a szellemet, meg itt is. (mármint a nappaliban és a mi szobánkban is).

A nyaralás óta azért lényegesen jobban alszik, decemberben, januárban szinte minden éjszaka felkelt, és többször is, beszélt hozzám, piszkált. Januárban még Norbi is bevállalt egy hetet, mikor ő ment át hozzá, hátha segít, de 5 éjszaka után is ugyanúgy felébredt. A gyerekorvos azt javasolta hogy vigyük el egy mikrokineziterapeutához, hogy megnézzük, mi zajlik benne, miért ébred fel ilyen gyakran, ha máskor meg képes 12 órát is aludni egyhuzamban. (A mikrokiné egy olyan "kéz általi gyógyítás", amely ellenőrzi és helyreállítja a test szöveteinek vitalitását. Sokféle negatív hatásra (érzelmi, fizikai) az izmaink, szöveteink különféleképpen reagálnak, és ezeket a zavarokat tapintják ki rendkívül finom, apró mozdulatokkal az egész testen. A stimulációk célja, hogy, önjavító mechanizmusokkal képes legyen a test megállítani a szövetek lebomlását és vissza állítani az eredeti működésüket. - Saját fordítás, mert magyarul nem találtam róla semmit, nem igazán van ez nálunk. Talán az akupresszúrához hasonlítanám.)

Ezen is túl vagyunk, és csak megerősített, hogy Robin túl érzelmes, érzékeny, aggódó típus, aki állandóan kérdéseket tesz fel, a jövőre vonatkozólag is. Egy kis érzelmi feszültséget feloldott, de túl sok mindent nem talált, amiben segíthet. Ezeket egyébként úgy mondta, hogy én mindösszesen annyit mondtam Robinról, hogy a gyerekorvos küldött, miért, és hogy hány éves. Aztán elkezdte "vizsgálni", és néhány perc után jött a megállapítás. Azt is mondta, hogy a túl-érzelmesség csak akkor okoz gondot a gyerekeknél, ha magukban tartják, nem beszélik ki; ez a veszély nálunk nem áll fenn egyik fiúnál sem. Tény, hogy Robin állandóan kérdez, hova megyünk, hol van ez a személy, és a rengeteg "miért" - ami életkori sajátosság. Este lefekvésnél is alig bírja abba hagyni a beszédet, és sokszor másnap az első kérdése arra vonatkozik, amivel befejeztük a beszélgetést este. Egy példa:

Fent játszottak a padláson, tornacipőben volt, de felvitte Maxim és az ő új, villogós sportcipőjét is. Este elalvásnál kétségbe esetten mondja:

- A vilogós cipőm a padláson maradt.

- Semmi baj, majd reggel lehozzuk – mondom neki. Mikor elaludtak, Norbival felmentünk megkeresni, mert reggel erre nincs időnk. Miután felébredt, viszem reggelezni, és már mondja is:

- A vilogós sportcipőm.

- Apa lehozta a padlásról, már itt van lent – nyugtatom meg.

Visszatérve a szobatisztaságra, amilyen ügyes volt az elején, most olyan figyelmetlen. A bölcsiben is előfordult, hogy bepisilt, a múlt héten teljesen, és szegény el is sírta magát, szóval biztos zavarta a dolog, ezért próbálom nem túl aggódni. De sokszor nem figyel, elindul pisilni, és látom, hogy megáll játszani valamivel. Sokszor pisis a bugyija, mert nem ér oda, aztán állítja, hogy nem pisilt be. Múlt heti siker, hogy elértük, tévézés közben nem csurgott be neki, szólt, mese megállít, hogy nyugodtan tudjon pisilni.