Maxim talicskája

Szombat délután a Merl parkban találkoztunk Orsiékkal és Andiékkal. Milán és Lilla egész jól eljátszogattak, Maxim nagyon örült, ahogy megérkeztünk a hatalmas játszótérre. Ahogy azonban elkezdtük neki mondogatni, nézd Maxim, itt van Milán, itt van Lilla, kezdett félénk lenni. Elmentünk csúszdázni, az tetszett neki, még azt is megengedte, hogy Orsi indítsa el, én meg lent elkaptam, illetve nagy nehezen megfogta Lilla kezét, és a három gyerek együtt sétált, de ezt leszámítva egészen az este végéig nagyon szégyenlős volt. Állandóan fogni kellett a kezét, vigyorgott, de közben bújkált. Néha úgy meg volt szeppenve, a sírás kerülgette. Vagy nagyon nem volt formában, vagy a nagy nyüzsgés, a sok ember, a sok játék miatt több időre volt szüksége, hogy feldolgozza az információkat. Ott a parkban láttunk egy talicskát, amit épp akcióztak, de az újságból nem tudtuk eldönteni, hogy nem gagyi-e. Jónak tűnt.
A végén már kezdtünk fázni, így beültünk teázni, amiből vacsora lett. Maxim egész idő alatt evett, már a parkban kapott brióst, az étteremben pedig mindenből kért. Vissza is szerezte versenysúlyát, annyit falatozik. Mire mindenki megvacsorázott, addigra Maxim is kezdett belendülni, bemutatta a károgását, és kezdte szerelni a radiátorokat a falnál. Sajnos később derült ki, hogy nem sikerültek a fényképeink, memóriakártya-hiba. De legalább átaludta az éjszakát.
Viszont Norbi megvette a talicskát, amit Maxim úgy tol, mint egy négykerekű kocsit.
Vannak hozzá szerszámok is, a legjobb egy olló, amivel Norbinak üldöznie kell, ő meg sikongva menekül. Már videó is van a talicskázásról.

Szinte rendhagyó módon - eddig Norbit köszöntve így - szülinapi ajándékom egy nyugodt éjszaka volt Maximtól. Igaz, ma nem aludt jól.

Esti gyümölcscsoda

Már említettem, Maxim mennyire hadilábon áll a gyümölcsökkel, pláne darabosan. A bölcsiben még csak-csak eszik, gondolom, mert nagyon éhes, de otthon ritkán. Tegnap este a fürdőben voltam már, mikor megjelent egy klemantinnal a kezében és bólogatva mondta, hogy vá-vá, vagyis vágjuk fel. Mondom neki: jó, mindjárt megpuculjok, erre ő a pupo, majd behozott újabb két darabot. Kimentünk a konyhába, megpucoltam egyet, gondolván úgysem eszi meg, naná, hogy még a másodikat is meg kellett pucolni és majdnem betúrta azt is. Nagy lazán nem adtam rá előkét, és persze, hogy már az első gerezddel összekentük a felsőjét. Ráadásul egy hófehéret, amit már mandarinnal felavatott egyszer; azt hiszem, decemberben vagy januárban, mikor egyik este haza értem, Norbi nagy lelkesen azzal fogadott, hogy Maxim megevett egy csomó mandarint. Én viszont nem ugrándoztam, mikor megláttam, hogy a fehér felsője tiszta folt, ami mostanra tűnt el (de már van is utánpótlás rajta).
Ezzel a kis történettel kívánunk Boldog születésnapot apukámnak.

Kárr-kárr és heti bölcsis beszámoló

Nem győzöm gyűjteni és ide beirogatni, miket mond Maxim. Már az első ilyen bejegyzésem után is rögtön felírtam jónéhány szót (kukk=kukucs, luxiul guck; bábu; aba=labda; dino; ka=kavarjuk; pö=pulyka; mba=galamb; ba=bari, tea, te-te=tegyél, mondjuk tegyek még joghurtot=ogu a kajájára; be-be=bekapcsolni; tá=távirányító, táska, polenta; gaga=csiga és nadrág, hála Norbinak a gatyából, illetve a gumicsizma is hasonló valami; kroko; száá=szárad; tee=tehén, teherautó, ez utóbbival nagyon próbálkozik, hogy jól mondja; evé=levél; ütö=üdítő). Egy ideje mondogatja, hogy tcicha=cica, illetve hogy tchike=címke.
Már tudja azt hogy hideg-meleg, mondja is: me. Nagyon édes, amikor közli, hogy üres valami: ö-ö. És hússzor megismétli, ha valamit akar még enni: ké-ké vagy mé-mé. Az előbbi az autóban (otó) érdekes, amikor döntsem el, hogy kekszet (ke) kér még, vagy csak valami mást. A sütő még mindig ütő, de tegnap este tisztán kiejtette a hűtőt. Tegnap már mondogatta bent helyi nyelven az orr és szem szavakat.
Az ablakából nagy fák látszanak, amin varjúk szoktak tanyázni. Norbi megtanította károgni, ezt nagyon hűen utánozza. Oda kell figyelni, hogy megértsük mit akar közölni, de már ilyenekre képes, hogy vaa fa, ffú, és fél perc múlva eszá. Fordítás: varjú ül a fán, fúj a szél (vagy fújja a varjút, fát a szél), és aztán elszállt a varjú. A szomszédban van egy hatalmas madáretető, rengeteg madár csiripel nálunk is, és most már nagyon érdeklik Maximot. Sokáig elnézegeti őket, ahogy repdesnek az égen, és lelkesen mondja, hogy eszá.
Reggel, ha nem bírjuk magához téríteni, vagyis amikor nem akar felkelni, elhúzzuk a függönyt, és mondjuk neki, hogy éppen milyen madár - varjú, szarka, veréb - ül a fán. Ébresztésre a kukásautó (a kaká), vagy teherautó is kiváló.
A héten remekül érezte magát Maxim a bölcsődében: sokat evett, aludt, játszott. Igaz, kedden és szerdán reggel sírt, csütörtökön nagyon szomorú volt, teljesen odasimult Marie-Jeanne-hoz, de ma reggel nyugodt szívvel jöttem dolgozni. Már három nagy baba bent játszott a szobában, bementünk Maximmal, mindegyik odajött hozzánk, körbe állták Maximot: Gogo=Diogo 15 és fél hónapos, Afae=Rafael 16 hónapos és Leo 14 hónapos. Leonak van egy bátyja, és ő kicsit durvább a többieknél, Maxim nem szereti annyira. De most kedvesen rátette a kezét a térdemre, megsimogattam, aztán mondtam Maximnak, hogy simogassa meg Leót. Majd jött Marie-Claire és mentek játszani a többiekkel.
A bölcsiben Maxim egy kisangyal. Nyugodt, szófogadó, sokszor bohóckodik, soha nem erőszakos, nem veszi el más játékát, ha az övét elveszik, elszomorodik, de nem veszi vissza. Azt viszont nem szereti ha valaki kiabál vagy agresszív, ilyenkor rögtön eltávolodik az illető közeléből. Kérdés, meddig marad ilyen, mivel otthon bezzeg nem kell félteni. Szeret festeni és olyan játékokkal szöszmötölni, amihez sok türelem kell - mint például ami nekünk anno a Pötyi volt, színes gombszerű szegecseket kell egy lyukacsos táblába rakosgatni. Tornyot is szépen épít már - nem csak a bölcsiben. Ami mindkét helyen van, az a szerszámos láda, bár a bölcsiben fűrész=ffű is van, az otthoni szett viszont táskában=táá, amit szívesen hordoz az egész lakásban (ajánlom mindenkinek, zseniális, ikeás és nem drága). Így kalapálhat (a papá=kalapács) kedvére itt is ott (lásd videók).
Változásokról szeretnék beszámolni a bölcsiben (figyelem, lehet, hogy unalmas rész következik!). Nadine, a középkorú gondozónk csoportot váltott e héttől, őt az helyettesíti, aki általában is a minicsoportban helyettes, Maxim nagyon jól ismeri. Így viszont előfordul - már ezen a héten is -, hogy a helyettes helyettese dolgozott, aki a beszoktatáskor sokat volt Maximmal, de azóta ritkán. Ez még rendben is lenne, viszont Marie-Claire nyugdíjba megy a hónap végén, még nem tudjuk, ki jön utána. December óta már a második gyakornok van a csoportban, úgy tűnik, hogy őt hamarabb megszokta Maxim, mint az elsőt. Aztán lassan abban a korban lesz Daviddal=Dáá, hogy mehetnének a nagyobb csoportba, bár gondolom, ott most nincs hely.
Gyönyörű hetünk volt, hideg, de napsütéses idő, ami a hétvégére is marad, bárcsak a jövő hetünk is ilyen szépen, betegség-mentesen telne.

Maxim, meséljünk valamit?

Még nem is olyan régen, erre a kérdésre vagy elővette valamelyik mesekönyvét - mindig az épp aktuális kedvencet -, vagy szépen sorban leszedte minden könyvét a polcról; néha tényleg végig kellett mesélni az összeset, néha meg egy-két mondat után adta ide az újabb könyvet. Most jobb esetben ő maga ül le a könyvekhez, néha odahozva egyet-egyet, de nagyon sokszor úgy tesz, mintha meg sem hallaná a kérdést, vagy ha figyel is, rögtön elkezd játszani. És ilyenkor képes olyan türelemmel és olyan hosszan játszani, amit napközben ritkán látunk tőle. Hát igen, nem akar lefeküdni aludni. Előfordul ugyan, hogy ő hozza oda a zsákját, de mikor felvesszük, már tiltakozik is.
A mesére visszatérve, nem tudom, más gyerek mikor kezd el meséket nézni, mert ugye mostanában mindenhol azt halljuk, hogy három éves kor alatt mennyire káros a tévé a babára, és ehhez hasonlók. Szerintem nagyon sok múlik a mértéken is, és hogy mit néz a gyerek. Maximot nem lehetett leültetni a tévé elé, semmilyen mese, zenés mese nem érdekelte, egészen decemberig. Aztán a Gyerekdalok dvd nagyon tetszett neki, azt hittük, sosem unja meg, nem ejthettük ki, hogy Gyerekdalok, mert akkor menni kellett nézni(arról nem beszélve, hogy egy időben a számítógép elé sem ülhettünk le, mert ott kezdtük nézni a dalokat, és ha más miatt akartunk a laptop elé ülni, vagy felállított minket, vagy ütögette a gombokat; ez szerencsére elmúlt). Az év végi hazautazáskor is jól jöttek a mesék, legyen az könyvben, tévében, már végig nézett egy-egy Bob mestert, Frakkot, Kisvakondot. Amikor beteg volt, akkor többször néztük őket, sőt, sokat megnéztünk a Maszkabálból is, de jelenleg nem érdekli a dolog. Én meg azon aggódtam, hogy majd nem tudjuk felállítani a képernyő elől, ha egyszer elkezdi nézni. Biztos, lesz majd ilyen korszak, de most nincs ilyen veszély.
A youtube-on szoktunk néha nézni vicces videókat, babával, kutyával, ezeket szereti - pár percig.
Attól függetlenül, hogy egy-egy mesét már régóta nem veszünk elő, nagyon jól emlékszik rájuk, tudja, hogy egy-egy hangutánzó, kézmozdulat mikor következik.
Lehet, hamarosan már ő mesél nekünk, bár egyenlőre nehezen érthető a verziója. Még mindig nehéz megkülönböztetni az apa különböző formáit, és vannak újabb szavak is többféle jelentéssel, arról nem is beszélve, hogy a bölcsiben is mindent ismétel. Ebből otthon csak a dót használja, vagyis ott/oda. A nagyobb gyerekeknek már tudja a nevét, meg a gondozóékat is, Maxim-verzióban.