Körömvágás

Sokszor kész kihívás körmöt vágni a gyereknek. Nálunk mindenképp. Amíg pici volt, alvás közben egész hamar el lehetett intézni, de később már felébredt rá Maxim. Az ősszel még egy-két reggel sikerült levágni, mikor nehezen tért magához, de ezt is hamar elfelejthettem. A lábkörméről ne is beszéljünk. Pelenkázás közben egy-egy körmöt ha levágtam, már boldog voltam. Aztán próbálkoztam fürdés után a pelenkázón, ha elbabrál valamivel vagy az apjával hülyéskednek, akkor szélsebesen pedikűröztem, manikűröztem. Egy időben a lábán jobban haladtam, mert a kezével mindig matatott, játszott, mostanában viszont elég érzékenyen reagál a lábkörmeire, lehet, csiklandósabb lett. Amikor bágyadtabb, akkor jobban viseli, bár ha túl fáradt, akkor nincs türelme. Ha egyszerre öt körmét le tudom vágni, már nagy siker. Néha sikerül egyszerre minden körmét levágni, kezén-lábán. Ilyenkor egy hétig letudva a dolog.
Kedden a kezeivel végeztünk, maradtak a lábujjai.
Nagyon tetszik neki ahogy vágjuk a kenyeret, kolbászt, utánozza a mozdulatot, és közben mondja, vváá. Ha sajtot eszik, szerintem azt élvezi benne, hogy mondja, vá, és mi vágunk neki egy darabot.
Mint általában, tegnap sem akart kijönni a fürdűőkádból, aztán csak annyit mondtam neki, hogy "gyere Maxim, kiveszlek és levágjuk a körmöd". Erre ő: vváá, és visítás nélkül kivettem a kádból - fél siker. Ennyiben is maradt a dolog, egyetlen körmét engedte levágni. Sebaj, ma este újból próbálkozom, vagy holnap, vagy azután...

Hosszú hétvége Dédipapával

A hétvége slágere Maxim fűrésze volt. Meg az elektromos csavarozó és a kukásautó. Hasznosan töltöttük a péntek délutánt az idei első bababörzén. Természetesen rengeteg apró ajándékot is kapott Maxim a nagyszülőktől: kisautót, kisvonatot, mini-lufikat (amik könnyen kipukkadnak), gyümölcsös kártyákat.

A hétvége sztárvendége pedig Dédipapa volt. A szüleimmel együtt a nagypapám is meglátogatott minket, szerda délben indultak vissza. Szeretett volna megnézni minket Papa, milyen a házunk, hol lakunk. Szép időt fogtak ki, vasárnap esegetett, de így is sokat voltunk kint, kertészkedtünk. Vagyis a fiúk, Maximmal együtt. Azóta Maxim mindent fűrészel, és pontosan úgy mozgatja a játékfűrészét, mint az apukája az igazit.

Persze neki a valódiakat (merthogy 3 is van) is meg kellett vizsgálnia.
Itt épp az egyikkel fűrészel, vagy éppen cipeli - kizárólag működésképtelen állapotban, védőtokban.

Kedden vacsora előtt nem akart bejönni, a garázsban bóklászott, mindent megfogott, megtekert.

Szóval két órás késéssel, de szerencsésen megérkezett szombat délután Luxemburgba a család, onnan autóztunk Capellenbe. A múlt szombati igencsak félénk játszóterezés után nem is számítottam arra, hogy Maxim milyen közvetlen lesz. A szüleim pedig rögtön ismerősek voltak neki, vagy emlékezett rájuk, vagy a skype segít. Azért minden reggel el kellett telnie egy kis időnek, hogy megbarátkozzon Dédipapával, de szerda reggel, bölcsibe indulás előtt együtt fűrészeltek a szobában, és még le is utánozta a dédnagyapját: hangot is ad a láncfűrész, és szaggatottan kotkódálásnak hangzik. Ahogy Papa nyomogatta a gombot, közben mondogatva, kotkodács. Erre Maxim visszaveszi a fűrészt, nyomja a gombot és közbent kotkodál: kot-kot-kot. Sétálgattak is együtt, odament hozzá sokszor, mutatta neki, ami éppen a kezében volt. És természetesen amikor szégyenlősködött is, a mosolya nem maradt el.
Úgyhogy elégedett volt mindenki.
Velünk együtt gereblyézik, sepreget, bár sokszor az összegyűjtött kupacot túrja szét.

Kedden délután olyan melegen sütött a nap a teraszunkon, hogy pólóban, rövidnadrágban ücsörögtünk. Anyukám segített főzni, takarítani, és egy éjszakát leszámítva Maxim is jól aludt. Norbi csak kedden ment dolgozni, én pedig szerdán kezdtem el a hetet. Így a hosszú hétvége mindenkinek kellemesen telt.

Maxim talicskája

Szombat délután a Merl parkban találkoztunk Orsiékkal és Andiékkal. Milán és Lilla egész jól eljátszogattak, Maxim nagyon örült, ahogy megérkeztünk a hatalmas játszótérre. Ahogy azonban elkezdtük neki mondogatni, nézd Maxim, itt van Milán, itt van Lilla, kezdett félénk lenni. Elmentünk csúszdázni, az tetszett neki, még azt is megengedte, hogy Orsi indítsa el, én meg lent elkaptam, illetve nagy nehezen megfogta Lilla kezét, és a három gyerek együtt sétált, de ezt leszámítva egészen az este végéig nagyon szégyenlős volt. Állandóan fogni kellett a kezét, vigyorgott, de közben bújkált. Néha úgy meg volt szeppenve, a sírás kerülgette. Vagy nagyon nem volt formában, vagy a nagy nyüzsgés, a sok ember, a sok játék miatt több időre volt szüksége, hogy feldolgozza az információkat. Ott a parkban láttunk egy talicskát, amit épp akcióztak, de az újságból nem tudtuk eldönteni, hogy nem gagyi-e. Jónak tűnt.
A végén már kezdtünk fázni, így beültünk teázni, amiből vacsora lett. Maxim egész idő alatt evett, már a parkban kapott brióst, az étteremben pedig mindenből kért. Vissza is szerezte versenysúlyát, annyit falatozik. Mire mindenki megvacsorázott, addigra Maxim is kezdett belendülni, bemutatta a károgását, és kezdte szerelni a radiátorokat a falnál. Sajnos később derült ki, hogy nem sikerültek a fényképeink, memóriakártya-hiba. De legalább átaludta az éjszakát.
Viszont Norbi megvette a talicskát, amit Maxim úgy tol, mint egy négykerekű kocsit.
Vannak hozzá szerszámok is, a legjobb egy olló, amivel Norbinak üldöznie kell, ő meg sikongva menekül. Már videó is van a talicskázásról.

Szinte rendhagyó módon - eddig Norbit köszöntve így - szülinapi ajándékom egy nyugodt éjszaka volt Maximtól. Igaz, ma nem aludt jól.

Esti gyümölcscsoda

Már említettem, Maxim mennyire hadilábon áll a gyümölcsökkel, pláne darabosan. A bölcsiben még csak-csak eszik, gondolom, mert nagyon éhes, de otthon ritkán. Tegnap este a fürdőben voltam már, mikor megjelent egy klemantinnal a kezében és bólogatva mondta, hogy vá-vá, vagyis vágjuk fel. Mondom neki: jó, mindjárt megpuculjok, erre ő a pupo, majd behozott újabb két darabot. Kimentünk a konyhába, megpucoltam egyet, gondolván úgysem eszi meg, naná, hogy még a másodikat is meg kellett pucolni és majdnem betúrta azt is. Nagy lazán nem adtam rá előkét, és persze, hogy már az első gerezddel összekentük a felsőjét. Ráadásul egy hófehéret, amit már mandarinnal felavatott egyszer; azt hiszem, decemberben vagy januárban, mikor egyik este haza értem, Norbi nagy lelkesen azzal fogadott, hogy Maxim megevett egy csomó mandarint. Én viszont nem ugrándoztam, mikor megláttam, hogy a fehér felsője tiszta folt, ami mostanra tűnt el (de már van is utánpótlás rajta).
Ezzel a kis történettel kívánunk Boldog születésnapot apukámnak.