Joghurt és reggeli párna

Maxim szó szerint meg van őrülve a joghurtért. Már régóta eszegeti, de ha meglátja, elkezdi követelni, és nem kell neki más, csak oghu, oghu. Sokszor adom neki úgymond szósz, mártás helyett az Activiát, most már kiveszi a kezemből a flakont és egyedül kanalazza. Sajnos vagy nem, de bármilyen joghurtot felismer, és mivel sokat köhécsel, próbálom neki a szójajoghurtot is adni. Múlt héten az eredmény: nem csak hogy az én barackos szójajoghurtomat ette meg vacsora után, de követelt egy másodikat is, és meg is ette. Hétvégén egy más márkájút (szerintem rosszabb ízűt) vettem, őt csak a gyümölcsdarabok zavarták.
A legutóbbi betegsége alatt a nemevős napokon egyetlen dolgot eszegetett: zabpelyhes gabonapárnát rizs- vagy szójatejbe áztatva. Ezt előtte is szerette, de múlt héten csak ezt kérte reggelire. (Most már eszik mást is szerencsére, mert attól féltem, hogy ha megunja két hét után, mit fogok neki adni.) És önállóan eszi. Beletesz egy adagot a tejébe, kikanalazza őket, néha kanalaz, kortyol egy kis tejet hozzá, majd kéri az újabb adagot (ké-ké).
A kanalazás most sláger Maximnál, ha a teájában benne felejtem a kanalat, nem engedi kivenni, mert kanalazni akarja a teáját. Így már a folyadékot is egész ügyesen eszi.
Már csak az evés vége felé engedi, hogy adjuk neki a kaját, addig ő akar egyedül enni. Akár egy órán keresztül is elüldögélünk vele az asztalnál.
Egyre többször tesz szavakat egymás mellé, pl. kuka me (=nézzük meg a kukát)ató ezi (=autó, ez is autó), ffű doo (=ott a fűrész), mé-mé abúl (=abból kérek még).
Egy valamire nem jöttünk még rá: a csavarhúzóra miért mondja mindig, hogy fő.

Ez is, az is elbújt

Sokszor úgy érzem, Maximnak be nem áll a szája. Még ha egyedül babrál is valamivel, akkor is halljuk a kommentálásait.
Szeret a szavakkal, hangsúlyokkal is játszani. Eddig ha számoltuk volna, hányszor mondta, hogy apa illetve anya, az arány nagyjából 10:1 lehetne. Képes egy szót 5-ször elmondani egymás után, és sokszor mondogatta, hogy apa, apa. Norbi erre mindig vissza válaszolta, Maxim, Maxim. Mivel múlt héten állandóan azt hallottam, hogy aja-aja, Norbi után én is kezdtem vissza mondogatni neki, hogy Maxim; különböző hangsúlyozással (bevallom, néha csak így volt türelmem). Ez annyira tetszik Maximnak, hogy most már vigyorogva várja a nevét, és ő is próbálja megemelni a hangját. Minden nap tanul valami új szót, de még mindig nagyon sok szó néhány alapszavát idézi.
Az egyik kedvence az eszá (=elszállt), most már mondja, ha elzárjuk a csapot, hogy ezá, és a hajszál is rendkívül emlékeztet ezekre (ajszá). Már most használja a fantáziáját, most már minden tud szállni (nemcsak a repülő, madarak és a helikopter), és minden fent a magasban; ilyenkor mondja, hogy szá és jó magasra emeli a kezét, vagy a tárgyat a kezében.

A má (=másik) továbbra is egyik kedvenc szava, de egyre többet mondja azt is hogy ezi/azi, vagyis ez is/az is. Pl. kanalak az asztalon: ka, majd mutatja sorban, hogy ezi, ezi. Már tudja az evőeszközök neveit is, adtam neki egy műanyag kést, de Norbinak nem tetszett, mert én néha lenyalom a kést, és Maxim igen jó megfigyelő: ő is így tett.
Imádja megállapítani, ha valami meleg. A teára akkor is azt mondja, hogy me, ha már kihűlt. Ha teát főzünk - ő teszi bele a filtert a pohárba -, még kész sincs, de már meg akarja tapintani a bögrét, hogy aztán megállapíthassa, hogy meleg. Ha kávét iszom, rögtön rávágja: ká. Apa söre egyenlőre fejrázással kísért neeem.
Kedvenc játéka a bújócska-kukucska. De nem csak ő bújik el, hanem mindent elbújtat. A kedvencem, amikor a koszos kanalát bedugja maga mellé a székbe, és közli ebúú. Minden amit elrejt a lába közé, nyílásokba berak, ebúú, akkor is ha látszanak. Néha sikerül úgy elrejtenie valamit, hogy aztán napokig kereshetjük - legutóbb a kalapácsát, amit most megint nem láttam egy ideje.
Bármivel tud fúrni, fűrészelni, kalapálni.
Szereti az egyszerű mondókákat, dalokat, többszörös ismétlést kér: mé-mé.
Mikor kisebb volt, mindig feltette valamire, valakire a lábát, és néhány napja a pelenkázón fürdés után rátette a lábát a hasamra. Széttárt karokkal mondtam neki viccesen, hogy hát ez mi? Azóta vagy rám teszi a lábát, vagy akár a fürdőkádban az oldalára és nyitja a karjait: emii?
Valamelyik nap bölcsi után kint sétáltunk, elment egy autó mellettünk, Maxim erre: ató, eme. Eme, eme, emiii? Hi-hi-hi. És jót nevetettünk.
Esténként elővesz egy-egy könyvét, de inkább csak ő nézegeti, szerintem időhúzásként, hogy ne kelljen lefeküdnie.
Norbi elkezdte Maximnak magyarázni a nagy és a kicsi különbségét. Van egy nagy fürdős kacsája és két kicsi. Az elején még jól mondogatta többféle dologra, aztán minden nagy volt, de tegnap Norbinak megint jól válaszolta, hogy melyik a na.
Tegnap a bölcsiben, mikor érte mentem, kérdezte tőle a gondozó néni luxemburgiul, hogy hol van anya? Egyből mutatott rám, és mondta magyarul, hogy aja. Viszont otthon szokta mondogatni magának, hogy papa, mama. Lesz itt még kavarodás.
Amire nagyon büszkék vagyunk, hogy Maxim egyedül iszik a pohárból, kicsiből, nagyból egyaránt. Persze itt is képes túlzásba esni, magára borítani, egyszerűen játékból kiborítani, és jobb ha műanyag pohár van nála, mert képes a másodperc töredéke alatt eldobni. Adtam neki egy pici műanyag poharat, néha egy kézzel fogja meg, és úgy küldi le a benne lévő vizet, teát, narancslét, mint a pálinkát; és még úgy csapja is le a poharat az asztalra mint ahogy a kocsmában a kiürült felest szokták.

Tujaültetés Kriszitvel

A hétvégét kertészkedéssel és Krisztivel töltöttük. Most járt először nálunk Capellenben. Maxim szerencsére szépen javulgatott, így szinte állandóan kint voltunk.
Hogy jól elszeparáljuk magunkat a kertszomszédtól, vettünk néhány kétméteres tuját, amiket szerdán szállítottak, de sajnos eggyel kevesebbet. Norbinak kellett elmennie a lemaradt tujáért pénteken. Szombaton reggel pedig vett egy grillsütőt, mert amit tavaly vettünk, azon állandóan elaludt a tűz, meg pici is volt, és amúgy is nagyon tetszett Orsiék grillje. A beszerzést szerelés követte, először Maximmal, majd hogy délre el is tudjuk kezdeni a grillezést, egyedül fejezte be Norbi.

 

 

Ebéd után, amíg Maxim aludt, Norbi kiásta a gödröt a tujáknak, mi Krisztivel elpakolásztunk. Mostanában a nem-akarok körbe tartozik a nem-akarok-lefeküdni után a nem-akarok-felkelni; reggel és délután detto. Itt valamikor éjszaka mentem át Maximhoz, aztán reggel vissza a saját ágyunkba. Már a redőny felhúzva, ajtó nyitva, Maxim rezzenéstelenül durmol.

Maxim nagyon anyás volt egész héten, és ezt most továbbra is fenntartja. Kevésbe volt közvetlen Krisztivel mint anyáékkal és a dédipapával, a szerelést leszámítva még Norbival sem maradt meg, pár perc után elkezd keresni: aja, aja.
Vasárnap egy fokkal jobb volt, de a csakis-anya attitűd maradt.
Krisztire vagy azt mondta, hogy kri, vagy azt, hogy kiki. És persze állandóan bohóckodott.
Gödör kiásva a tujáknak.

Egy kis pihenés jól jön, de közben azért grimaszolok egyet.

Vasárnap el is ültettük a tuakat, ahogy Maxim mondja. Lehet, hogy csak le kéne mérni még egyszer a tuák közti távolságot, biztos ami biztos.

Segítek apának betemetni a tuákat.

Most pedig vagy mi vagy az eső locsolgatja őket. Krisztit vasárnap kivitte Norbi a reptérre. Már most várjuk, hogy mikor látogat meg minket újból.

Pénteki vérvétel és a vendégünk

Péntek reggel Maxim lázasan ébredt; fél 10 körül sikerült felébreszteni. Hívom az orvost, hogy akkor kell-e a vérvétel, ehet-e előtte. Igen, menjünk vérvételre, ehet, de a beutalónk már nem érvényes, mert a hétfőire "sürgösségi" van írva, menjünk el egy újért. Közben az összes közelünkben lévő labor bezárt, így végül a gyerekkórházba mentünk. Ja, és nem tudtam, hogy csak épp két kis mini-ampullával vesznek, így Norbi elment a gyógyszertárba érzéstelenítő krémért, amit mint kiderült csak receptre adnak. De a múltkoriból maradt, így azt használhattuk, csak tapaszt kellett hozzá venni. Mikor a reggeli végéhez közeledett Maxim, rákentük a krémet a vénájára, rátettük a tapaszt, na onnantól nem evett tovább, üvöltött, hogy vegyük le a tapaszt. Így indultunk el a beutalóért, majd a vérvételre. Szerencsére hamar odaértünk, alig kellett várni. Pici tűszúrást kapott az ujjhegyébe, és onnan fogta fel a nővér a vércseppeket. Azt nem bírta túl jól Maxim, hogy erősen fogtuk a kezét, de egyébként nagyon ügyes volt. Szerencsére evett, délben a kedve is jobb lett, a láza is lement, lázcsillapító nélkül. Az orvos nem telefonált, reméltem, hogy azt jelenti, minden rendben, de azért csak felhívtam. Vírusos a fertőzés, így nem adott semmilyen antibiotikumot. Várnunk kell, türelemmel.
Így azért nyugodtan indultam Charleroiba, mert a húgom jött hozzánk hétvégére. Innen folytatom majd.