Forróság Békéscsabán

Ahogy eljöttünk a Balatonról, egyre melegedett az idő, Mamáékhoz már 35 fokos hőségben mentünk át. Az egyetlen szerencse, hogy éjszaka azért nagyjából 20-21 fokig lehűlt.

Az első öt napban anyáéknál voltunk. Krisztivel együtt töltöttük a hosszú hétvégét, Robin teljesen rá volt tapadva, első nap Krisztivel aludt el ebéd után.

Szombaton meglátogattuk Dédipapát és Irénke nénit, majd átmentünk a ligetbe ebédelni Nagyiékkal, unokatesómmal, Gabival és a kislányával, Jázminnal. Mi kora délután visszamentünk Csabára, így a Kovács-találkozó elején még részt is tudtunk venni. 

A gyerekek Norbival, Popival végig mentek a vadiúj tanösvényen, ami a kisiskolásoknak már biztos nagy élmény. Azt mondták, hogy érdekes, érdemes végig menni rajta. Bővebben itt olvashattok róla, többek között: Erzsébet ligeti lombkorona sétány és kilátó.

Mi Norbivel kettesben egy napot Gyulán töltöttünk, aggódtunk, hogy Robin mit csinál éjszaka, de végül nem volt semmi különös. Persze mikor elmentünk, üvöltött, de hamar megnyugtatta Kiki. Nagyiékkal szökőkutaztak és fagyiztak a városban, sőt még a kisvonatra is felültek.

Egyik nap kikísértük Popit az üzembe,  és aztán targoncázott egy kicsit az unokákkal. Ez annyira tetszett nekik, hogy onnantól kezdve ha Popi ment az üzembe, vele akartak menni.

A kis ezermesterek

A 6. napon én átautóztam, a fiúk pedig biciklivel mentek Mamáekhoz, ahol egy két hetes pici cica várt minket. Az anyukája eléggé féltette, az elején sokat fújt Robinra, de a végén ki-kivették a házából.
Én egész sokat járkáltam, voltam fodrásznál, úszni, vásárolni, a fiúk viszont egyszer mozdultak ki, Tatával elmentek megnézni egy játszóteret, aminek az elkészítésében Tata is részt vett, mármint a kivitelező cégnél dolgozott. Mi csak "kolbászos játszótérnek" emlegetjük, de megnéztem a hivatalos nevét a Csaba Park honlapján:  Óriások konyhája játszótér, néhány kép a honlapon is van a Galériában. Én nem láttam élőben a parkot, de egy jól átgondolt projektnek tűnik az egész hely. A gyerekek a meleg ellenére is élvezték.

 

 Sokat találkoztunk Liával is, nagyot nőtt, jól eszik, és azt kell mondanom, hogy a fiúkhoz képest egy tündéri baba: nagyon-nagyon sokáig elszöszmötöl, pakolgatja a játékait. Maxim gyakran oda ment hozzá, próbált vele játszani, de a fiúk számára a medence volt a sztár. Nagyon sokat pancsoltak, búvárkodtak benne, Robin hihetetlenül hosszan bír a víz alatt maradni, és ok, egy idő után leteszi a lábát, de látszik, hogy jól mozog a vízben, víz alatt. A kánikulában én is többször hűsöltem a vízben, kellemesen felfrissített. Sajnos Maxim utolsó nap már mondta, hogy fáj a füle, végül csak itthon vittem orvoshoz: begyulladt a füle, valami enyhe fertőzés a külső hallójáratán, fülcseppet kapott, de többet szenvedett a csepegtetéssel mint Robin.
Mamáéknál a fiúk egyszer-kétszer a tyúkokat is felfrissítették, de ők nem vették túl jó néven a hideg vízipuskás spriccolást. 

 

 

Mint mindig, jókat ettünk, izzadtunk a melegben, a végén már tényleg nem aludtunk túl jól, viszont kellemes meglepetés ért bennünket, hogy visszatérve Luxiba nem a 15 fokos esős idő fogadott, hanem még két hétig nyárias idő, sőt, egyik hétvégén még az idén utoljára a medencénket is felállítottuk. Mióta a házunk van, augusztus közepétől már be kell kapcsolnunk a fűtést, most viszont kihúztuk szeptember elejéig.

Balatoni hűsölés

Csakúgy mint tavaly, a Balatonnál álltunk meg néhány napra Luxemburgból jövet, július végén. Gyenesdiáson foglaltam szobát négy éjszakára egy kisebb hotelben, amihez kemping is tartozott. Szerencsére a strandra vezetett egy rövid út is gyalogosan, igaz egy szakasza a bicikli úton, ami néha veszélyes volt a két gézengúz "én megyek elöl" játéka miatt. Minden szép és jó lett volna, ha az idő egy kicsit kegyesebb hozzánk: kifogtuk a 18 fokra lehűlést. Nem igazán számítottunk rá, nekem egyetlen melegetítőm volt, Norbi meg az esőkabátját felejtette otthon. Végül kedden strandoltunk, többnyire felhős volt, egyszer pár csepp esett is, de a víz melegebb volt mint a huszon fokos levegő. Maximot nem lehetett kiszedni, Robinnal sokat homokoztunk és játszótereztünk, mert a Diási strand tényleg szuper, ám a borús idő miatt nem volt semmi program viszont belépőt sem szedtek. Így a tömeget is megúsztuk, kár, hogy a másik két nap esett. Sebaj, akkor kirándultunk. Hétfőn délben értünk a tapolcai tavas barlanghoz, és mivel rajtunk kívül az ott nyaralók nagy része is a barlangra szavazott, nem vártuk ki a sort, mert több mint két órát nem ért meg a dolog. Átautóztunk a sümegi várba. Nagyon jól megcsinálták, pont kifogtunk két programot, egy tornász lány tüzes buzogánnyal, fáklyákkal táncolt, aztán a vár bolondja műsorozott. A gyerekekre is gondoltak, falovon lehetett a hétfejű sárkány fejeit kiszúrni, kecskét simogatni. Íjaztak is a fiúk, bár ez külön fizetős volt.

 

 

Ahogy írtam, kedden strandoltunk, még jó, hogy Norbi erősködött, menjünk aznap, mert szerdára naposabb időt ígértek, még jó, hogy hallgattam rá, így tudtunk egy napot strandolni. A szállásról az út egy nádason át vitt, tele csigákkal, Robin nagyon élvezte, mindig hozott egy csigát haza, illetve egyet a strandra is. A kicsiket jobban szerette, azok egy idő után kibújtak a házból, másztak a kezén: Szerintem ő egy fél napot el tudott volna csigázni.

 

Kedd este cirkuszba mentünk. Későn, 8-kor kezdődött, így a szünetben negyed tíz fele mi eljöttünk, idegesített minket, hogy a szünet arról szólt, hogy fényképezkedj az állatokkal, vegyél meg mindent a gyereknek. Végül egy minivonatra felültek, de így is majdnem elaludtak az autóban.

Végül szerda lett a leghidegebb délelőtt, így ismét megpróbáltunk bejutni a barlangba. Egy órás várakozás után elindult a túra, ezt is nagyon modernül kialakították. Amíg bent várakoztunk, volt egy kicsi játszótér, majd a bevezető rész több helyen is 3D-s monitorokkal szemléltette a barlangrendszert. Maximot már lekötötte a barlangok keletkezése, főleg a dinós rész. Aztán csónakáztunk a kristálytiszta vizen, amiért tényleg megérte sorba állni.

Elnyammogtak egy fagyit várakozás közben, kabátban

 

 

 

A barlang után elsétáltunk a tóhóz, megnéztük a hatalmas malomkereket, majd a Pura Vida étteremben ebédeltünk egy jót.

Csütörtökön indultunk Csabára, de megálltunk Fűzfőn bobozni. Ez is elnyerte mindenki tetszését, le a kalappal a kivitelezés előtt; bitzonsági öves bobok, eső esetén tetőt tesznek rá, mi az elején így csúsztunk mert csapott. Ha bérletet vesz az ember, nem is olyan drága a csúszás, szuper a mellette lévő fajátszótér és fitness park, a kilátóról látszik a Balaton, és a nagyobbaknak a kalandpark is jónak tűnt.

 

Robin nehéz eset, mindig olyan színű bobba akart ülni mint Maxim, de váltakozva jöttek a színek. A negyedik kör után már nem variált annyit, de előtte volt, hogy a 2. autóba ült, mert ő éppen pirosat akart, na de addig nem tudtunk indulni, amíg nem ment el az első autó, de szerencsére a fiatal srácok, akik felügyeltek és kezelték a jegyeket, nagyon kedvesek voltak, és az első alkalom után látták, hogy ha rugalmasak, mindenki gyorsabban halad, így pl előre hívtak valakit a sorból, hogy üljönek be az első bobba, és két perc múlva már a miénk jött.

Egy egész napot el lehet itt tölteni, végül mi is csak késő délután indultunk tovább, és 9 óra körül érkeztünk Nagyiékhoz.

Robin bölcsis értékelője

Karinnal, az egyik gondozó nénivel beszélgettünk. Azzal kezdte, hogy végső soron nincs sok mondanivalója, akár csak anno Maximmal, Robinnal is minden rendben. Mindent megért, amit mondanak neki, most már kezd mondatokban beszélni luxemburgiul. Nem mindig értenek mindent, valószínű, hogy magyar szavakat is belesző mondandójába, mert szeret beszélni. Szót fogad, betartja a szabályokat, ha rászólnak, nem csinálja tovább amit nem kéne. Ő nem kezdeményez soha semmi rosszaságot, viszont egy-két hangadó bele viszi a csínybe, főleg a kis barátnője, Nesta. Ha Nesta feláll az asztaltól evés közben, akkor Robin is, pedig magától soha nem tesz ilyet. Egyszer még az alvás is kimaradt, az egész csoport fellázadt, Nesta és egy másik kisfiú tamtamoztak, és végül Robin is beállt közéjük, ahelyett, hogy az ágyban maradt volna. Meglátjuk, egy csoportba kerülnek-e Nestával az ovódában.

A bölcsiben szinte mindent megeszik, a rákot nem, de a zöldségeket, salátákat is, főleg ha Nesta is megeszi ezeket. Nem értem, hogy itthon miért nem eszik soha salátát, nyers zöldséget vagy párolt zöldséget.

Nagyon jó a mozgáskoordinációja, és minden feladatban lelkesen részt vesz, különösen imád festeni, pacsmagolni. Néha sütnek, vagy készítettek eperlekvárt, ő nem akar kimaradni semmi érdekesből. 

Végső soron egy a lényeg, megérett az ovira.

Készítettünk ajándékot a gondozó néniknek és az igazgatónőnek is: a kertünkből származó karókat lefestettük, összesen hetet, Robin 3-at csinált meg egyedül, aztán megunta, rátettük a fényképét, és tettünk mellé egy-egy kis üveges Törley pezsgőt. 

Az utolsó napjára, július 24-ére, sütöttem egy búcsútortát; azt kérdezgette, kinek lesz szülinapja, illetve, hogy neki lesz most szülinapja. 

Az i-re nem kell a két pont, ezt levettem, csak már nem lett újabb fénykép a javított változatról, ami egyébként egy málnás-fehércsokis brownie, a felirat "Äddi" azt jelenti: Viszlát. Szerencsére maradt belőle egy pici, így mi is megkóstoltuk másnap.

Az első napokban nagyon örült, hogy nem megy többet bölcsibe, mert ő így már ovis lett. Az "én má oviba jálok" mondatát a nyaralás első néhány napjában mindenkinek elmondta, akivel szóba elegyedtünk vagy aki közel volt hozzánk.

Partik

A szülinapos bejegyzésembe már nem akartam bele írni, hogy július 10-én, pénteken rendezték meg az évzáró bulit az oviban, iskolában. Az idén nem volt mágus, és a karaoke is elmaradt, volt viszont focibajnokság iskolásoknak, majd felnőtteknek este, játékok a gyerekeknek és természetesen enni-, innivaló. Hármasban mentünk, mert Norbi inkább kertészkedett a melegben. 

Hétfőn pedig az utcánk folytatásában, Maxim egyik ovis társánál meglepetés partit szerveztek az óvónéninknek, aki nyugdíjba megy. Talán két gyerek nem jött el, sok szülő és testvérek is jöttek. Én először csak Maximmal mentem, valahogy kimaradt, hogy este még grilleznek is, végül haza szaladtam Robinért és egy pulóverért, mert hűvös lett az este. Maximmal történt egy kisebb baleset: a kerti emeletes kisházban játszottak elég sokan, és az egyik barátja, Jason azzal szórakozott, hogy a kezükre csukta a faajtót. Sajnos mire észre vettem, hogy mi folyik ott fent, Maxim ujjára úgy rácsapta az ajtót, hogy tiszta lila és dagadt lett. Sírt is szegénykém, nagyon fájhatott neki, én aztán azzal voltam elfoglalva, hogy jegeljük. A vendéglátó, Stephanie - aki tavaly volt Maxim ovónénije, és most az egyik kislány anyukája, innen a szervezés -,  hozott homeopátiás bogyót, én még aztán a fekete nadálytő krémet, mert tényleg azt hittük, eltört az ujja. Aztán egy másik kisfiú ujja is megsérült, így végre Jason szülei is észre vették, hogy mi történt, abba hagyták ezt a játékot. Egy jó óra múlva már tudta kicsit mozgatni az ujját Maxim, és végül estére már nem volt olyan dagadt. Ezer százalék, hogy az Arnica bogyó és a krémem miatt nem lilult be az ujja. Robin annyira szégyenlős volt az elején, mire feloldódott, már 8 óra is elmúlt, így lassan indultunk haza. Szerintem szép gesztus volt a parti szervezése, a gyerekek énekeltek egy dalt luxemburgiul, és egy képet adtak ajándékba. Mi azért másnap délután átmentünk Joffer Sylviehez egy kis ajándékkal (saját ültetésű aloe - Maximos virágkaróval - és egy Tokaji aszú), hogy megköszönjük az egész éves munkáját, és hogy ápoljuk egy kicsit a szomszédi viszonyt.

Szerintem kiváló pedagógus, fegyelmet tart, rengeteget dolgoztak egész évben, minden trimeszterben volt egy vastag mappájuk, ezen kívül egy egész évet átfogó munkafüzet és rengeteg egyéb munka. Nem is értem, hogy jutott idő játékra, pedig Maxim sokszor mondta, hogy kint voltak az udvaron, vagy hogy mindig volt szabad foglalkozás. Nekem külön tetszett, hogy "vették" a Péter és a farkast, interaktívszerű mappát készítettek hozzá. Feldolgozták Eric Carle A telhetetlen hernyócska meséjét is, illetve a Borsószem hercegkisasszony mesét is. Minden évszakhoz készítettek mappát játékokkal, rajzokkal, talán a nyár maradt ki. Azt tudom, hogy nem minden szülő volt megelégedve vele, meglátjuk milyen lesz az új  óvónéni, illetve az új csoport, mert a csoport egyik fele, a nagyok iskolába mennek, a másik fele marad, és jönnek kisebbek a kiscsoportból. Végre Maxim nagy lesz, de így csak két barátja marad a csoportban, és ráadásul új helyre fogunk járni, mivel elkészült az ovóda-iskola-napközi Capellenben, nem kell többet átmenni Mamerbe. Így azért több újdonség várja Maximot, még jó, hogy nem most kezdi az iskolát. 

Én egyetlen dolgot sérelmeztem Sylvievel kapcsolatban: az értékeléseket szerintem ledegradálta. Már az első értékelés is annyi volt, hogy Norbi bement alá írni a papírt, és ide adta a szöveges értékelést, a mostani év végi is hasonlóan ment, bementem alá írni a papírt, még Maximot is behívta a terembe, pedig kötelező lenne a szülővel való 20 perces beszélgetés. Gyanítjuk, hogy részben a szomszédi viszony miatt volt ez így. Én szépen elolvastam az értékelést, tény, hogy minden rendben van vele, mindent megcsinál, jól és időben, a számolós feladatokat is szépen megoldja, a nyelvvel nincs gond, szociális készsége rendben, szépen játszik a többiekkel, mozgása kiváló. Az egyetlen megjegyzés az volt, hogy néha nincs elég önbizalma: érti, hogy mit kell csinálni, de ő félénken rákérdez, hogy biztos azt kell-e csinálni, mintha nem értette volna, vagy hogy biztosan jól értette-e. Hozzá tette, hogy ez a természetéből fakad. Erre majd figyelnünk kell, de azt hiszem, nehezen fogja leküzdeni, hogy ne blokkoljon le új helyzetben, vagy hogy gyorsan tudjon dönteni.

Itt mindig július 15-ig van ovi, suli, majd szeptember 15-tel indul az új tanév. A mi iskolánkban az a szokás, hogy a nyári szünet első két egész hetében un. foglalkoztatós délutánokat szerveznek, korosztályonként. Maxim az első héten vett részt a programokban, nagyon tetszett neki. Az ovisokat minden nap 6-7 csoportba osztották, de mindig másikba kerültek, és más-más témák köré szervezték a feladatokat. Ilyenkor diákok is felügyelnek a képzett napközisek mellett, és olyan mintha táborba járnának a gyerekek. A második hét utolsó estéjén záróbulit rendeznek - ki hitte volna -, és tüzijátékkal zárják ezt a kéthetes programsorozatot. Mi azonban július utolsó hetét már nem otthon töltöttük.